Hammerstein Judit felidézte: mikor 1980 tavaszán néhány építészhallgató és építész kirándulást tett a Visegrádi hegyekben, és aztán Makovecz Imre vezetésével megszervezték a Visegrádi Tábort, akkor nemcsak a Kárpát-medencei modell, mint az építészhallgatók gyakorlati képzése vette kezdetét, hanem egy szinte elfeledett forma éledt fel. A kalákaépítések egy-egy közösség szükségletére kínálnak megoldást, s közben építés alapjaira irányítják a figyelmet: az anyag ellenállásának nehézségére, a tudás fontosságára, és az összefogás révén létrejövő építmény nagyszerűségére. A hagyományt élesztik fel, nemzeti identitásunkat erősítve.
A pályázati úton kiválasztott kiállítás kurátorai, Jakab Csaba és Márton László Attila az általuk kárpát-medencei modellnek nevezett oktatási módszert mutatják be olyan konkrét építészeti példákon keresztül, ahol kalákában, közös munka eredményeként jött létre valamilyen hasznos építmény.
A kiállítás része Kunkovács László Balogh Rudolf- és Magyar Örökség-díjas fotográfus, néprajzkutató felvételeiből összeállított fotósorozat is, mely a népi építészet sajátos és mulandó remekeit idézi fel.
A kiállításba építész szakos főiskolai és egyetemi hallgatók is bekapcsolódtak: egy külön pályázat nyerteseiként hat temesvári egyetemista – Järger Zsolt, Molnár Zsolt, Szemcsuk Franciska, Benedek Tímea, Czáka Zoltán és Tóth Bertalan István – Szakállszárító című projektjük keretében használhatatlanná vált padokat újított fel a magyar pavilon előtt illetve a Biennále területén.
Az „építésbe” és jelhagyásba játékos módon a látogatók is bekapcsolódhatnak a belépéskor kapott csipeszek feltűzésével. A kurátorok több százezernyi hagyományos facsipesszel készülnek, és azt remélik, hogy a tárlat emblémája, a facsipesz a város különböző részeibe is eljut.
A Velencei Építészeti Biennále, amelynek főkurátora Rem Koolhaas holland építész, június 7-től november 23-ig várja a közönséget.