Metszet – egy új építészeti folyóirat
Alaprajz után Metszet. A nulladik számmal jelentkező, véglegesen 2010 februárjában útjára induló lapot Wesselényi-Garay Andor mutatta be a szűk közönségnek november 4-én a FUGÁ-ban.
Bemutatkozott az új építészeti folyóirat, a Metszet. A nulladik számmal jelentkező, véglegesen 2010 februárjában útjára induló lapot Wesselényi-Garay Andor mutatta be a szűk közönségnek november 4-én a FUGÁ-ban.
„Nagyon jó, hogy a válság közepén elindul egy új lap, mert sokak szerint éppen a válságnak köszönhetően a teljes magyarországi médiapiac át fog alakulni” – kezdte mondandóját Wesselényi-Garay Andor a Metszet bemutatóján. A kritikus a jelenlegi helyzet nagy problémájának azt látja, hogy a piacon hiányzik a verseny. Véleménye szerint a kifejezetten az építészekhez szóló építészeti és belsőépítészeti lapok nagyon ügyelnek arra, hogy ne legyenek versenyhelyzetben egymással. Ugyanazok a házak jelennek meg mindegyik újságban, csak a lapok megszövegezése, layout- és vizualitásbeli eltérései különböztetik meg őket egymástól, nem pedig a tartalmi különbözőség.
Reményei szerint az új folyóirat változtatni fog ezen a helyzeten, mert „a Metszet nagyon határozott kompetitív viszonyba fog kerülni az Alaprajzzal” – tért rá konkrétan az újonnan induló folyóiratra. Ez a vélekedés pedig csak erősödik az emberben, mondta, ha belelapoz az újságba és látja, hogy a lap alapítója Szende Árpád, 2010 elejétől főszerkesztője az Alaprajz jelenlegi szerkesztője, Csanády Pál lesz, a szerzők pedig jószerivel szintén az Alaprajz alkotóiból kerülnek ki. „Ez egy nagyon érdekes helyzet. Bizonyára vannak, akik tragédiaként fogják megélni, de én azt gondolom, hogy az építészet ügye megy ezáltal előre.”
Wesselényi-Garay Andor elmondta, ő azt tartaná szakmailag jónak, ha ugyanazokról a házakról, közel hasonló indíttatású szakemberek drámaian eltérő interpretációkat tudnának a lapjukban kidolgozni, és abban bízik, hogy a Metszet és az Alaprajz jövőbeni versengésében éppen ez fog megvalósulni. Ezen a ponton kiemelte a szerkesztőgárda felelősségét abban, hogy ne hagyja belecsúszni önmagát egy „ex-Alaprajzos helyzetbe”, az új lap elindulása ugyanis nemcsak egzisztenciális ügy, hanem egy borzasztó fontos kulturális lehetőség az építészetnek.
S talán mert a nulladik szám címlapján éppen Csanády Pál egyik háza látható, néhány szóban kifejtette a családi házakban rejlő lehetőségeket. Úgy látja, hogy Magyarországon elindult egy nagyon markáns hulláma a jó családi házak építésének, sok fiatal építészirodának nyílik lehetősége izgalmas, kreatív, önálló gondolatokat megfogalmazó otthonok tervezésére. A válság következtében alig épülnek irodaházak, közintézmények, nincsenek közberuházások, a magyar építészet legizgalmasabb darabjai tehát most a villák. „Ez a műfaj eddig nagyon hátrányos helyzetben volt, az a lap, amelyik családi házakkal foglalkozott, megkapta, hogy bulvár-, vagy magazinjellegű. Én nagyon szívesen olvasnám a Metszetet úgy, ha tudnám, hogy mindig van benne egy-két családi ház.”
Egy hozzászólás kapcsán felmerült a lap, és általában az építészeti lapok belterjességének kérdése is. Wesselényi-Garay Andor és Csanády Pál is egyetértett abban, hogy nem baj az, ha egy építészeti újság az építészeknek szól. A leendő főszerkesztő elmondta, hogy szép dolog lenne, ha egy folyóirat hidat képezne az „elefántcsonttoronyban élő építészek” és a nagyközönség között, de egy építészeti lap ezt a feladatot nem tudja fölvállalni. A megoldás véleménye szerint az lenne, ha más, kifejezetten a nagyközönség számára íródott sajtótermékekben jelenne meg az építészet.
Wesselényi-Garay Andor kiemelte az alapadatok feltüntetésének szükségességét (ki, mikor, mennyiért tervezte az épületet, mikor kezdett az megépülni), mert, mint mondta, ha valaki húsz év múlva ennek az időszaknak az építészetével akar foglalkozni, nem talál meg nyomtatásban semmit. Érdekes, közönségcsalogató kérdésnek látja a belsőépítészetet, egy-egy, a külsőtől elválasztott belső tematikus bemutatását, és szívesen olvasna egy képekkel illusztrált átfogó tanulmányt arról, hogyan érintette a válság az egész magyar építésztársadalmat, vagy történeti áttekintéseket egy-egy éppen aktuális funkció (kórházak, óvodák, iskolák, egyetemek) alakulásáról az elmúlt tíz évben. Végezetül hangsúlyozta a lap internetes megjelenésének fontosságát is, hogy ezáltal megszorongassa a világhálón most egyeduralkodó Építészfórumot. „A verseny mindenkinek jó, főleg kulturális értelemben” – zárta be a Metszet bemutatóját az építészteoretikus.
Petőcz Éva
