Miért jó nekünk a Liget Budapest projekt? - a hatástanulmány elemzése I.
Dr. Nagy Béla: „Múzeum / Város / Liget / Budapest” című hatástanulmánya, a címe és célmeghatározása szerint a Liget Budapest projekt városrendezési hatásáról szóló tanulmány 2014. októberének közepére készült el, és némi huzavona után 2014. november végétől érhető el. Pákozdi Imre háromrészes írásban veszi górcső alá Dr. Nagy Béla munkáját.
Dr. Nagy Béla műve tulajdonképpen nem a Liget Budapest projekt hatásairól szól, hanem kísérletet tesz a Liget Budapest beillesztésére a Főváros fejlesztési tervébe. Ennek érdekében megpróbálja "Liget Budapest"-specifikus elemekkel feltölteni a Budapest 2030 koncepciót, különösen annak 17 célkitűzését. Azért sem igazán hatástanulmány, mert a valódi hatástanulmányok több változatot hasonlítanak össze annak érdekében, hogy az optimálisat válasszák ki. A szerző pedig városfejlesztési szempontokat vesz sorra és megállapítja, hogy a Liget Budapest projekt teljesíti vagy sem ezek kívánalmait, ám nagyon keveset mond arról, hogy más, a projekt kapcsán felszínre került alternatív forgatókönyvek jobban avagy rosszabbul tudnának megfelelni ugyanezeknek a városfejlesztési szempontoknak.
Emiatt a módszertani hiba miatt az anyag egyrészt nem bizonyítja, hogy a Liget Budapest a legjobb, netán egyetlen jó megoldás, másrészt – miután a célkitűzések szerint vizsgálódik, nem pedig a Liget Budapest projektből indul ki – elsikkadnak a projekt azon hibái és erényei, amelyekre nincs szempont a célkitűzések halmazában. Például a tanulmány nem elemzi a projektnek a turisták ill. a látogatók áramlási irányára, a budapesti turistaforgalom eloszlására, helyenkénti sűrűsödésére gyakorolt hatását, valamint a turistabuszok és az ellátó forgalom várható gondjait. Nem elemzi a városrész mikroklímájára, valamint a városszerkezetre gyakorolt hatást sem; utóbbi szempontból különösen fontos lett volna, hogy korrekt módon tárgyalja a városi park körülépítése és beépítése közötti hatáskülönbséget. Erről csupán egyetlen, a valószínűsíthető eredménnyel éppen ellentétes tartalmú mondat szól, a 62. oldalon. Nem tárgyalja a tájépítészeti összefüggéseket, annak ellenére, hogy a tanulmány meglévőként hivatkozik a nem létező „egységes kertépítészeti koncepcióra” (62. old. 2. pont). Nincs szó a tanulmányban a négy éves építési tevékenység, illetve a Városligetet átszelő, a Zene Házához és az MNG-hez szükséges közműépítések várható hatásáról sem.
Túl azon, hogy egy probléma említése és a hatás pozitív vagy negatív voltának indoklás nélküli deklarálása nem azonos a hatás felmérésével és elemzésével, az a véleményem, hogy a hiányosságok nagyrészt a fentebb bírált módszertannak köszönhetők. A módszertani gondok jól tettenérhetők a hatástanulmány 30–34. oldalán vagy éppen az 59. oldalon, ahol ez szerepel: „Környezetfejlesztési szempontból a múzeumok létesítése kedvező, mert nemzetközi tapasztalatok alapján pozitív hatást gyakorol a kulturális életre, a turizmusra, a település egészére, közvetlen környezetére egyaránt.” Ez a közhelyesen igaz megállapítás igaz bármelyik szóban forgó múzeum szinte bárhol a városban történő elhelyezésére, így semmit nem mond a Liget Budapest konkrét elhelyezésének specifikus hatásairól.
Mielőtt a részletes elemzés következne, szabadjon három további tartalmi problémára felhívnom a figyelmüket. Egyrészt elvárható lett volna, hogy a szerző avizsgálódás előtt lehántsa a Liget Budapest projekt PR-magzatburkát és világossá tegye: az az állítás, hogy a múzeumok felépítése ellenére nőni fog a Városliget zöld területe, két gyökeresen különböző dolgot köt össze: a Városliget rendbehozatalát és a múzeumok odaépítését. Méghozzá úgy köti össze ezeket, hogy evidenciának tűnjék az első függése a másiktól. Pedig két, teljesen különböző, egymástól nem függő dologról van szó. Az első, a Városliget rendbehozatala, évtizede aktuális és növelné a zöldterületet, a másik, az újabb múzeumokkal történő beépítés, egyáltalán nem aktuális és csökkentené azt. A hat múzeum odatelepítése mellett tehát hamis érv az, hogy nőne a zöldfelület. A hatástanulmány ennek ellenére több helyen, a projekttel egyetértve említi ezt az érvet.
A másik súlyos gond a múzeumok rozsdaövezetekbe történő telepítésének elvetése. Ez a 71–75. oldalon található fejtegetés tkp. nem illik egy ilyen, kifejezetten és célzatosan a Liget Budapest projekt hatását vizsgáló tanulmányba, hiszen ez a konkrét projekt hatásáról, nem pedig megvalósításának alternatíváiról szól. Más kérdés, hogy a múzeumok Városligetbe történő telepítésének hatásai – mint korábban is leírtuk - úgy is vizsgálhatók lennének, hogy azokat összehasonlítanánk a többi lehetséges megoldás hatásaival. Szerzőnk azonban nem ezt az utat választotta, még ha beillesztett is két nyúlfarknyi alfejezetet a tanulmány végére, "Egyéb hatások" cím alatt. Az egyik a rozsdaövezeti telepítésről, a másik a múzeumok belső városmagban történő elhelyezéséről szól. Mindkettő vázlatos és nagyonis vitatható megállapításokat tesz, amelyeket a jelen bírálat második részében értékelek.
Fontos, hogy e két lehetőség rövid, szinte említés-szintű beiktatása a hatástanulmányt nem teszi komparatív analízissé, már csak azért sem, mert meg sem említi a további lehetőségeket. Ilyen lenne például a nagy, kihasználatlan közparkok gyűrűjének felhasználása a múzeumok egyenkénti elhelyezésére, illetve az egyes múzeumoknak a városszerte már kialakult kulturális bokrok - épületegyüttesek - kiegészítésként történő felépítése (ld. Schneller István 2014. június 3-án tartott előadását a FUGÁ-ban rendezett Városligeti Szimpóziumon. Ezzel a két változattal lenne rokonítható a hatástanulmány „Budapest szerkezeti adottságai és lehetséges fejlesztése” fejezetében (54-57. old) felvázolt gyűrűrendszer magaskultúrával történő megtöltése (ld. az 57. old. térképeit).
Visszatérve a barnamezős vagy rozsdaövezeti telepítésre, ezen zónák revitalizálása olyan cél, amelynek megvalósítását a Budapest 2030 koncepció igen hangsúlyosan szorgalmazza az 5.10 fejezetben, „A barnamezős területek a városfejlesztés célterületei” címmel, a 145 – 149. oldalon. Ez a cél a Liget Budapest projekt miatt súlyosan sérül azáltal, hogy a főváros egyik legnagyobb kulturális beruházása nem a rozsda- vagy barnaövezetek életre keltését szolgálja, hanem zöldmezősen valósul meg (a múzeumépítési dömping zöldmezős beruházás, és nem csak azért, mert szó szerint a Liget zöld területén, azt csökkentve valósul meg, hanem mert a Városligetben a Nemzeti Galéria által megkívánt közművek nem állnak rendelkezésre).
Kérdezem: mikor és hol kerül sor a barnamezőkről a Budapest 2030-ban megfogalmazott célok megvalósítására, ha 2018-ig 150 milliárd a Városligetben kerül elköltésre, majd a következő 15-20 évben több mint 1000 milliárd a Budai Várban? Elgondolkodtató továbbá, hogy két, ugyanarról szóló, egymásnak ellentmondó tanulságú irat nem lehet egyszerre érvényes, dr. Nagy Béla pedig mindkettőt szerzőként jegyzi.
A harmadik tartalmi probléma a számadatok gyakorta pontatlan, téves vagy bizonytalan megadása. A Városliget látogatóinak, helyesebben látogatásainak száma nem 4,1 millió, ahogy a tanulmány 49. oldalán áll, hanem 5,2 millió, amihez így vagy úgy hozzá számítandó 3 millió rendezvénylátogató (lásd itt). Alig hihető – és a hivatkozott budapesti ITS 2020-ban nem is szerepel – hogy „több mint 500 milliárd Ft” lenne előirányozva a Városligetet is tartalmazó 3. sz. akcióterület „magasépítési beruházásaira, nem számítva a terület tömbjeinek rehabilitációját, a közterületek, zöldfelületek és a Városligeti beruházásokat”. Továbbá teljességgel zavaros – többek között azért, mert magyarázat nélkül keveri a látogató és a látogatás fogalmát - az 51. oldal alsó felén olvasható fejtegetés, amelynek táblázatában egy vaskos elírás is gyanítható: a Széchenyi Fürdő tervezett látogató-száma ui. vélhetően nem 300 ezer, hanem 1 300 000. A tanulságok viszont az odaírt számból származnak.
Pákozdi Imre
