Milánó - tárgyilagosan

Az alábbiakban Ertsey Attila állításokat tesz, melyekről lehet beszélgetni, vitatkozni június 10-én szerdán 18.30-kor, a FUGÁ-ban. 

A magyar pavilon - egy elmulasztott lehetőség

Hogy helyes ítéletet alkothassunk, a káoszban rendet kell teremteni, ketté kell választani az esztétikai-építészeti és a jogi-szakmai kérdéseket. Evégett megnézzük

1. a tervezés eredeti koncepcióját és a megvalósult művet;

2. a történet dramaturgiáját, ami a végkifejlethez vezetett.

A mai napig hiányzik a tanulságok tárgyilagos megvonása, mely tisztázza, mi történt, ki miben felelős, milyen megoldandó problémákat hozott felszínre ez az ügy, és kiket ért sérelem. Ennek híján megkíséreljük mi megtenni ezt.

1. Nézzük a koncepciót:

Az Expo jelszava: Feeding the Planet - Energy for Life

Tisztázzuk: az Expo nem építészeti kiállítás. A pavilonok többsége nem épület, hanem illusztráció, díszlet. Az építészeti megközelítés egy aspektus – adott esetben jogosult aspektus - a sok közül. Ezzel a körülménnyel bírálóink nem voltak képesek szembenézni. A megvalósult pavilonok segítséget nyújtanak ebben.

Az Alakor koncepciója többrétegű:

• egy mitikus díszlet, mely a történelemelőtti időket összeköti a történelem utáni időkkel, benne és rajta piactér, oázis, ahol a földi javakat kóstolva a test-lélek-szellem ebbe az időösszefüggésbe helyezkedik. A pavilon belső tartalma e koncepciót illusztrálja és szolgálja.
• egy filozofikus kert, gondosan válogatott növényekkel a Kárpát-medencéből,
• a kettőt átszövő víz, az élet éltető eleme.

A megvalósult pavilonból sajnálatos módon mindhárom elem hiányzik.

A pályázati terv ismertetése megtalálható az Építészfórumon. Szerda este a megvalósítandó tervet mutatjuk meg, egy évvel korábbi állapotában, és azt, ami lett belőle.

Fontosnak tartjuk kiemelni a következőket:
A MÉK-MÉSZ közös nyilatkozat 8. pontja („Döbbenten hallottuk a hírt, hogy a második díjas tervet kívánják megvalósítani, amit szakmai szervezeteink (MÉK, MÉSZ) képviselői sem a zsűrizés folyamán, sem a zsűrizés befejezése utáni, úgynevezett program előkészítésben nem támogattak.”) szakmai gőggel nyilatkozik, úgy, hogy nem vesz tudomást sem a fenti tényekről, sem arról, hogy egy II. díjas tervről van szó, továbbá hogy a zsűri nem építész tagjai nagyra értékelték a kerttervet, valamint a szavazati joggal nem rendelkező olasz zsűror az Alakort tartotta adekvátnak az Expo üzenetével és azt támogatta.

2. Nézzük a történetet:

• A dramaturgiából villantok fel néhány állítást és kérdést.
• a megvalósításért felelős állami szereplők alkalmatlanok voltak a feladatra (egy csúfos bukás csak hajszálon múlt, hogy nem következett be) hiányzott a tárgyilagos állásfoglalás, a hisztérikus hangulat eluralkodott. A megvádolt tervezők nem követtek el szakmaetikai vétséget (lásd BÉK EFB III – 22 – 15/2014 (11.25.) sz. határozat), ami azóta sem nyilvános.

Kijelenthető: az építészek kiszolgáltatottsága teljes:

• a megbízóval szemben
• a szerződés jogi feltételeit tekintve
• szerzői jogi szempontból
• anyagilag: összegszerűen, fizetési feltételek és határidők tekintetében
• tartalmilag: nem világosak a feltételek, kompetenciák, a koncepció változtatásának tartalmi és egyéb feltételei
• a Kamarával szemben: a Kamara (MÉK, BÉK) szereptévesztésben van, esztétikai kérdéseket kever jogiakkal, nem védi meg, sőt támadja tagjait; a Szövetséggel szemben: a Szövetség nem véd meg, sőt támad. 

A szakmai szervezeteink súlytalanok, véleményüket nem veszik figyelembe. A politikai hatalom realitásával nem számolva vagy szervilisen, vagy hisztérikusan reagálnak.

A média önálló hatalmi ág. Alakítja és befolyásolja a véleményeket. A dramaturgia alakításában döntő szerepe van az Építészfórumnak. Sorról-sorra végigolvastam az Építészfórumban megjelent írásokat, hogy tárgyilagos képet kapjak. Erős gyomor és idegrendszer kellett hozzá. A megnyilvánulások közül a fontosabbak lényegét rögzítem:

„Példátlan egységbe tömörült a szakma”
Újságírói túlzás. Én nem így fogalmaznék. Példátlan, színvonaltalan, kaotikus hisztéria támadt, melyet az Építészfórum – bulvármédiumként viselkedve generált, moderálás nélkül. A másik szakmai médium – a Metszet – lemaradt a botrány hasznáról, bár pénzt kínált válaszlevelem közlésének jogáért. Jellemző.

Valós, nyílt, esztétikai vitára nem került sor.
A leírt jelzők önmagukért beszélnek: „giccs”; „semmilyen szempontból nem felel meg egy épület kritériumainak”; „suksükölő tahóság, szittya szájenszfiksön”, stb.

Korábban azt hittem, az építészek kiemelkednek az átlagpolgárok tömegéből, a művészet és a technika polaritása között képesek a józan mérlegelésre, és ezáltal védve vannak a politikai hisztériák viharaitól.

Nem először csalódtam magunkban. A dramaturgia ugyanaz. Rágalmak, esztétikai és jogi vitaelemek zavaros vegyüléke, mint egy tornádó, tarolta le a terepet, elfedve valós kérdéseket, amit ez a kínos és szomorú ügy felszínre hozott. De sose késő.

Amiről nem volt szó:

• az építészeti elitizmus és a lesajnált közízlés közti szakadék (a Nemzeti Színház története óta ez a probléma a szőnyeg alá lett söpörve)
• az intellektualizmus és az imaginatív gondolkodás közti harc
• az Alakor, mint egy imagináció és a Malom, mint egy koncept konfliktusa.
• az alapvita ehelyett arról szólt, hogy az Alakor ronda, és a Malom szép. Mi a szép? Mi a giccs? Mi az építész-elit formai kánonja? Mi a szépség, mi a művészet feladata? Narratívák vannak, vagy abszolút szépség? Megválaszolandó kérdések.
• Szegő György elfelejtette korábbi érdeklődését a fenti kérdés iránt, és igazodott. Vajon miért? Amit megtehetett volna az építészeti szalon keretein belül, az a két modell szerepeltetése, és nyílt vita. Ha építészetről lenne szó. De nem arról volt szó.
• Ekler Dezső is aláír, mintha elfelejtette volna „Az építészeti nagyítás” c. tanulmányát.

A probléma toleráns és nyitott vitája helyett az építészeti elit vélemény- és stílusmonopóliumának deklarálása történt. A jelenség – sok más mellett - a bolsevizmus bomlástermékei közé tartozik, Magyarországon, 25 évvel a rendszerváltozás után.

Személyes tapasztalatok, szemtől szembe: „Attila, ez nem rólad szól”; „együttérzés”; mosolygós kézfogások, kevés őszinte szó, szerepjátékok, jellemtelenségek. Csak falkában támadunk?

Nézzük sorban a hozzászólásokat, nyilatkozatokat.

BÉK Elnökség közleménye: http://epiteszforum.hu/a-bek-elnokseg-kozlemenye-a-milanoi-expo-magyar-pavilonja-kapcsan prejudikál vizsgálat nélkül, ezzel lejáratja az Alakor szerzőit. Vitatja a zsűri döntését, ez etikátlan. Önellent-mondások: nem építészeti pályázatról van szó; megígéri, hogy folyamatosan tájékoztat, de ezt nem teszi meg, az EFB korrekt eljárásának végeredményét, határozatát nem közli.

Janesch: korrekt írás. Kevesen értékelték.

Kőszeghy: két korrekt írás, komment: nulla. A hisztéria kapós, a gondolatok, a megfontolt vita nem. Például a Múzeum-negyedről általa leírtak ma is aktuálisak.

Tardos Tibor: korrekt. Kevés visszhang. R.I.P., kedves Tibi. Te beszélőviszonyban voltál és maradtál is velem a pavilon-ügy, és véleménykülönbségeink ellenére. Nagyon hiányzik ez a viselkedés ma.

Kulcsár Attila: korrekt írás.

Mónus János: mellébeszélés, nem részletezem, megválaszoltam.

Kalmár László írása Sárkány Sándorhoz: prejudikál. Kalmár bizonyos kommentjeire nem térek ki, azok a bíróságra tartoznak.

Mesteriskola: az intolerancia kontinuitása.

Ami fáj: Dévényi Tamás, Golda János, Bártfai-Szabó Gábor aláírásai.

KÉK: az elitizmus védelmében.

Saját írásom: ma is minden szavát vállalom.

DDÉK: az elitizmus védelmében. Ami fáj: Dévényi Sándor aláírása.

Zöldi Anna és az Építészfórum: a moderálás hiánya bulvármédiummá tette az ÉF-et, ami a karaktergyilkosságig ment.

Közép Tanszék, a nyilatkozatnak két kiemelendő részletét említem: az elitizmus védelme, intolerancia, legiccsezés, ad 2. érdemi megjegyzés: rendszerkritika, a társadalmi párbeszéd hiánya – ha ez önkritikus is lenne, megállná a helyét.

BME Építész Szakkollégium: az első tárgyilagos hang! Kifogások: a MÉK kritikája, a pályázók kritikája, Ertsey A. kritikája, fontos kijelentés: az ügy „nem esztétikai probléma”.

Ezekkel az érvekkel lehet vitatkozni. Mégsem teszi senki. Ha más nem, az Építészfórum?

Győri építészképzés: elfogult, nem tárgyilagos állásfoglalás, elitizmus, intolerancia. Ami fáj: Tutervai Mátyás, Ekler Dezső, Fodróczy József aláírása.

MÉSZ-MÉK közös nyilatkozat:

• hogyan lehet a saját döntéstől elhatárolódni, és az ötletpályázat kiírójának jogát elvitatni?
• Pécsi MÉSZ-csoport: elfogult, a Malom tervét azonos szintre emeli Foster, Libeskind munkáival. Árnyaltabb elemzést hiányolok.

Ennyit az ÉF-ben megjelent írásokról. De a sornak nincs vége. 2015. április, a tervezők elhatárolódása: félelmeink beigazolódtak. Koncepciónk eltűnt, maradt a koncepciótlanság és dilettáns ötletelés. Jogos vélemények a sajtóban: Nem giccs, hanem egy érthetetlen valami.

Konzekvenciák:

• Nem szégyellem magam. Szégyelljék magukat az aláírók és gyalázkodók.
• Alapjaiban újragondolandó kérdések:
  • egy szabad szellemi élet feltételei, tolerancia, elitizmus
  • a tervpályázati szabályok, a közvetlen megbízás kérdése
  • a szerzői jogi kérdések
  • kamarai szerződésminták kötelezővé tétele
  • rendszerkritika – a MÉK-MÉSZ szerepe, lojalitása és mozgástere

A kamara jogi státusának rendezése nélkül minden javulásba vetett vágy önáltatás.

Barátaim, ellenségeim, gyertek, beszélgessünk!

Ertsey Attila