Mindenkit befogadó templom Finnországban

A templom újfajta közösségépítő szerepét már az építészeti kialakításban is erőteljesen, karakteresen meg lehet ragadni. A finn Suvela kápolna egy multikulturális közegben kíván példamutató, nyitott közösségi tér lenni. Ezt a kihívást Anssi Lassila és az Oopaeaa iroda fordította le jól az építészet nyelvére. Bán Dávid írása.

Finnország évszázadok óta az emberléptékű építészetéről ismert, mindez szépen jelenik meg a modern és kortárs törekvésekben is. Nagy odafigyeléssel igyekeznek az épületeket úgy elhelyezni környezetükben, hogy azzal a lehető legnagyobb mértékben harmonizáljanak. Ugyanakkor igen fontos szerepe van a fénynek is, amelyből az év egy jelentős részében elég kevés jut az épületekbe, ezért azt minden megoldással próbálják befogni és beterelni a belső terekbe. Szintén a hosszú és zord tél miatt kiemelt jelentősége van a zárt közösségi tereknek, így hagyományosan a templomoknak is, amelyek a 20. század folyamán is jelentős építészeti fejlődésen mentek keresztül. Ahogy a számos kortárs templomot jegyző és azokkal világhírűvé vált 81 éves finn építészmester, Juha Leiviskä az Építészfórum számára adott interjúban korábban megfogalmazta: olyan tereket kell alkotni, amiknek jó az üzenete, támogatja a benne tartózkodót. Szerinte így kell kialakítani a templomok világát is, ahol a „térnek a kegyelmet kell árasztania, a szeretetet és nem az egymás hibáztatását keresni benne". Az egyház szerepének látható gyengülése, az emberek elfordulása ellen számos eszközzel próbálnak védekezni, ennek egyik, már régóta ismert eszköze az új típusú, nyitott és befogadó templomterek vonzó – modern, de mégis hagyományos – építészeti kialakítása.

A Helsinki vonzáskörzetében levő Espoo városának egyik lakónegyede Suvela, amelynek közösségi összetétele erőteljesen multikulturális, számos vallás követői és gyakorlói keverednek itt. A főváros agglomerációjának egyik legszínesebb települése Suvela. A területen leginkább kisebb lakótelepek a jellemzőek, amiket kellemes, tágas zöldsávok választanak el egymástól és a közlekedési útvonalaktól. Ugyanakkor hiányoztak a jól használható közösségi terek, amit felismert az Espoói Egyházközösség is, épp ezért vágott bele egy olyan templomépítésbe, amely egyben egy nyitott, befogadó, mindenki számára használható térnek szántak. A nyílt pályázatot megnyerő, a tervezéssel megbízott Oopaeaa építészeti iroda és a projekt főépítésze Anssi Lassila épp ezért egy nagyon befogadó, flexibilis, multifunkcionális teret tervezett a templom köré. Egy olyan épületegyüttest hoztak létre, amely már az utca felől is nyitott, nagy üvegfelületeivel kitárulkozik, bevonzza a járókelőt, ugyanakkor építészeti megfogalmazásával határozott jelet is hagy környezetében.

Az együttes magja az intimitást nyújtó belső udvar, eköré csoportosulnak U alakban, jól átlátható módon a különböző funkciók: a bölcsődétől kezdve az ifjúsági klubszobákon keresztül a család- és szociális segítőközpontig, valamint egy elérhető árú étkezési lehetőséget nyújtó szociális konyháig. A működtetés helyiségei, az egyházi és a szakszolgálatok dolgozói számára kialakított irodák és kiszolgáló terek is mind egyazon szinten helyezték el. Maga a kápolna a mindennapi misék mellett felkészülten szolgálja a különböző egyházi eseményeket, az esküvőket, keresztelőket, temetéseket is, mindemellett pedig teret nyújt a kapcsolódó rendezvényeknek, így például koncerteknek is. Mindehhez persze a megfelelő belső teret, akusztikát is meg kellett tervezni.

A templom legfőbb építészeti és társadalmi célja, hogy keretet adjon a közösség számára, amely lehetőséget nyújt annak sokszínű megtöltésére, kihasználására. Épp ezért a tervezéskor már nagy hangsúlyt fektettek a terek jól adaptálható, dinamikus kialakítására, a várhatóan számos funkció számára megfelelő keretek biztosítására. Noha határozott cél volt egy erőteljes nyomhagyás, jeladás, építészeti megjelenésben mégis megmarad a megszokott emberléptéknél, minden szempontból vonzó és befogadó tud lenni, ahova az utcáról is egyszerűen be lehet sétálni, vagy a nagy üvegablakokon keresztül bepillantani. A hosszú, sötét és hideg téli időszak miatt Finnországban nagy hagyománya van a mindenki számára nyitott, befogadó közösségi tereknek, elsősorban az iskoláknak, könyvtáraknak, templomoknak, ahol az emberek találkozhatnak, közösen tevékenykedhetnek, miközben lehetőséget kapnak a kisebb körben való elvonulásra is. Ezt a mélyen gyökerező kulturális hagyományt jól folytatja a Sulela kápolna is.

Anyaghasználatában is különös ötvözetet képez az épület, hiszen ugyanúgy operál hagyományos, mint modern építőanyagokkal is: szerkezetében találunk fa-, beton- és acélgerendákat is egyaránt. A felhasznált anyagok erőteljesen jelen vannak a belső térben és az épület külső megjelenésében is. Az épület külső burka – a helyi építészethez képest szokatlan módon – rézlemezből készült, amely következetesen vonul végig és foglalja egy egységes tömbbe a különböző tömegű és formavilágú épületelemeket. A rézlemezekre karakteres és szokatlan megjelenésükön túl a fenntarthatósági szempontokból esett a választás, mivel tartós, masszív alapanyag, könnyen karbantartható, illetve adott esetben javítható, cserélhető, vagy akár újrahasznosítható. De egyben az évek előre haladtával szép patinát is kölcsönöz a modern templomépületnek, ami ezáltal folyamatosan organikus és változó marad.

Ezzel szemben a belső terekben a lényegesen lágyabb hatású, helyben fellelhető fenyő dominál. Emellett a külső homlokzathoz képest sokkal visszafogottabb a belsőudvaron a gyerekjátszó helyeinek eső és nap ellen védő teteje, mely szintén fából készült. A természetes anyag jelenléte azonban leginkább a kápolna kitornyosodó, magas terének belső burkolatánál domináns. A szinte teljesen lecsupaszított, puritán kápolnatér a faburkolat hatására melegséggel töltődik fel, barátságos, nyugodt, békés belsőt teremtve.

A Suvela kápolna az idei Mies van der Rohe-díj egyik elődöntőse volt, a tavalyi évben a Finlandia Építészeti-díj döntőjében szerepelt a legjobb négy projekt között, illetve az American Architecture Prize bronzérmese lett.

Bán Dávid