Mintha bauhaus lenne

Első pillantásra akár bauhausnak is vélhetnénk azt a 30-as években épült rózsadombi villát, amelyet Csipkerózsika álmából élesztett fel az FBIS architects csapata, ahol Juhász Janka és Reisz Ádám voltak felelősek a projektért. Az eredetileg kicsit elnagyolt, majd ügyetlen kiegészítésekkel eltorzított házat mára sikerült szépen letisztítani, finom részletekkel gyarapítani. Bán Dávid írása.

A Rózsadombot mind a mai napig Budapest egyik legnagyobb presztízsű, és ezáltal kellőképpen magas ingatlanárakkal rendelkező körzeteként szokás számon tartani. Ugyanakkor a terület meglehetősen szervezetlen, majdhogynem kaotikus képet mutat, számos oda nem illő intézménnyel és épülettel, amely különösebb rendezési elv nélkül, jóformán spontán módon fejlődött az elmúlt bő száz évben. Ennek eredménye a hullámzó, leginkább gyenge építészeti minőség: az egyre inkább feldarabolt telkeken egymást sűrűn követő vegyes megjelenésű házak. 

A Vend utcában, az 1930-as években, a még lényegesen szellősebb dombon épült egy villa, amely magán hordozza a kor tipikus stílusjegyeit, ám minőségében alatta maradt az akkor kibontakozott és Budán is számos szép példát felsorakoztató bauhaus irányzatának. A tömegében valóban bauhaus hatású ház belső kialakításából már eredeti formájában is hiányzott a térszerkesztés logikája, de a részletek is kidolgozatlanok maradtak. A korabeli hiányosságok közül kiemelendő a közvetlen kertkapcsolat hiánya, továbbá a tetőről kihagyták a bauhaus házakra jellemző, jól kialakított teraszt. Az épületet idővel teljesen megfojtotta az amúgy szépen zöldellő borostyán, így körülötte a kert romantikus dzsungellé változott. A belépőt egy funkciótalan, társasházi lépcsőház fogadta, ahonnan újabb bejárat nyílt a ház egyetlen lakásába. Ugyanakkor az épület két, a jellegébe durván beavatkozó kiegészítést kapott: a nyílászárókra börtönszerű rácsozat került, illetve az oldalsó, ívelt teraszt beépítették, oly módon, hogy meghagyták az eredeti falakat és nyílászárókat redőnyöstül, mindeközben fűtést is telepítettek az így létrejött, állandónak gondolt, „dupla ablakos” öszvér helyiségbe.

A ház új, fiatal tulajdonosa végiggondoltan, tudatosan állt neki a felújításnak. Elképzeléseivel több irodát is megkeresett, majd a tőlük kapott különböző vázlattervek és ajánlatok alapján esett a választása az FBIS architectsre, ahol Juhász Janka és Reisz Ádám, Vadász Tamás, Varga Koritár Krisztián és Kiss Dávid foglalkozott a villa új terveivel. A rövidebb távon befektetési, majd később saját célra felújítandó épület kialakításához a tulajdonosnak határozott elképzelései voltak. Mivel a tervezőkkel jó munkaviszony alakult ki, a folyamat során kötött kompromisszumok mindkét fél számára vállalhatóak maradtak. A belsőépítészeti koncepció és a bútorok tervezésénél a csapat igyekezett minden olyan helyzetet modellezni, amely meghatározó lehet a villa funkciói szempontjából, s megfelelhet a várhatóan családos bérlő igényeinek.

A felújítással a belső tér szerves részévé váló lépcső fél emelet eltolással érkezik a nagyjából 200 nm-es lakásszintre, amely középpontjában a konyha van, nagyvonalú konyhaszigettel. Az egyszerűségével, visszafogott fehér és natúr tölgy színvilágával elegáns konyha varázsát éppen az alig észrevehető, praktikusan beépített, a fallal majdhogynem eggyé váló, szépen kidolgozott bútorzata adja. Az egybenyitott, nappaliként is funkcionáló étkező teljes belmagasságú ablakával a kertre nyit. Oldalfalára egyedi tervezésű, szintén erőteljesen visszafogott formavilágú kandalló került.

Az ötszobás ház három jól meghatározható zónára oszlik: az elegáns szülői hálószoba, gardróbbal és külön fürdővel, a két gyerekszoba és a dolgozó vagy vendégszoba, szintén saját fürdőkkel. A szülői hálószoba mellett visszanyerte eredeti formáját és funkcióját a hibásan beépített terasz, sőt ennek korabeli, finom mintázatú burkolatát is sikerült megmenteni. A ház nyílászáróit is újratervezték, hiszen a kevés megmaradt eredeti nem volt túlzottan kidolgozott munka, ráadásul a későbbi cserék is csak rontottak az esztétikai értéken. A mostani nyílászárók méltók lettek a '30-as évek építészeti hagyományaihoz: a szerkezeti elemek elvékonyítottak, kívülről alumíniumborítást, belül fehér faszegélyt kaptak. A lépcsőházi sarokablak hőszigetelt, minőségi üvegezéssel készült, ugyanakkor megmaradtak az eredeti finom tagolások is.

A villa tetején, korrigálva az eredetileg elszalasztott lehetőséget, nagyszabású terasz létesült. A felső szinten a tetősíkból korábban csak egy mosókonyha és szárítóhelyiség emelkedett ki, ezeket most egybenyitották és előtetővel egészítették ki. Az így kapott szellős, félig nyitott helyiség egyfajta lounge-ként funkcionál. A felújítás előtti különböző tetősíkokat kiegyenlítették, fával burkolták, a létrejött impozáns méretű teraszt korabeli korláttal vették körbe, amely ezáltal a ház valóságos ékköve lett.






Az utca felől rendezett bejárati építmény fogadja az érkezőt, rajta a '30-as évekre jellemző betűtípussal kiírt utcanév és házszám igazít el. A belső tervezés során ügyeltek arra, hogy a teret a beköltözők lehetőleg már ne nyomják el újabb szekrényekkel, így a pinceszinten, a lépcső mellett és a lakás területén is praktikusan elhelyezett tárolók bújnak meg. Az egész ház belső maszkulin színvilágában a fehér dominál, ezt a parketta natúr színe dobja fel, az ezen túli részeket acélkék műgyanta borítja, illetve megmaradt a műkő lépcső eredeti semleges, sárgás árnyalata is.

Az elkészült villa leginkább a dísztelen és funkcionális skandináv hagyományokat követi. Terveztek bele még üvegezett szélfogót és a konyha ablaka alá fűszerkertként táruló tetőkertet a garázson, de ezek végül közös megegyezésre elmaradtak. A tervezésen túl az FBIS vállalta a műszaki ellenőrzést is, így végül kulcsrakészen adták át a megújult villát.

Bán Dávid