MÓKEMBÉ: Köztér – Egyed Csongor diplomaterve
Egyed Csongor tervében egy alacsony beépítettségű, VIII. kerületi tömb újrafogalmazásával kísérletezett. Hiányos szerkezete lehetővé teszi határainak eltörlését, így azt a környező épületek által közrefogott térként kezelte. A tervezés egyik részét egy toronyház képezi, mely szimbolikájával fokozza a meglévő városszövet és az új lehetőségek közötti feszültséget; másik része pedig a felszabadult terek kialakítása. A Budapestre jellemző, kivételesen sűrű beépítésű telkek kinyitásával a zárt és sötét belső udvarok bekerülnek a város vérkeringésébe, új városhasználati módokat követelve maguknak.
Tervemben egy alacsony beépítettségű nyolcadik kerületi tömb újrafogalmazásával kísérletezem. A helyszín a Bérkocsis, Fecske, Déri Miksa és az Auróra utcák által keretezett telekegyüttes. A környékre jellemző silány lakásminőség és a tömb hiányos szerkezete lehetőséget ad a megőrzésre, nem feltétlen érdemes környezet fenntartása és továbbörökítése helyett más, alternatív fejlődési utak vizsgálatára, s tervemmel ezeket kutatom. A tervezés egyik részét egy toronyház képezi, mely az épülettípus mögött felhalmozódott többletjelentés révén fokozza a meglévő városszövet és az új lehetőségek közötti feszültséget, a terv egységén belül pedig funkcionálisan a kieső lakásszámot kompenzálja javítva egyúttal (és talán ez fontosabb) az összetétel minőségét. A feladat másik részét a felszabadult terek megtervezése jelenti. Az utak által határolt tömb kereteit eltörlöm, és a szomszédos épületek által szegélyezett köztérként kezelem. A Budapestre jellemző kiváltképp sűrű beépítésű telkeket kinyitom, így a zárt, sötét és szűkös belsőudvarok hirtelen bekerülnek a város vérkeringésébe, új városhasználati módokat követelve maguknak.
A tömbben tizennyolc telek található, melyből jelenleg kilenc beépített, ezekből két földszintes házat lebontok (Auróra u. 11. és 15.), így a kerítések megszüntetése után hossz- és keresztirányban egyaránt átjárhatóvá válik a terület. Mivel az utcák egyirányúak, három méter széles, járdaszintre emelt sávvá alakítom őket, ezáltal egyszintű közlekedést biztosítva a térperemek között, így fokozódik a gyalogos térhasználat, lassul az autósforgalom, illetve nő a forgalomban résztvevők egymásra fordított figyelme, így pedig a biztonság is. A meglévő épületek három különböző karakterű teret definiálnak, melyek jellegét a tervezés során fokozni igyekszem: a Déri Miksa utcánál nagyobb területű városi köztér, a tűzfalak által határolt középső rész “hátsó kert", a Bérkocsis utcánál pedig egy belső udvar alakul ki. A jelenleg megtört vonalú Déri Miksa utcát a térre érkező és távozó útszakaszok között egyenesen vezetem át, széles nyomvonalának helyét a tér részének veszem. Az utak mentén felszámolt parkolóhelyek pótlásaként itt található egy mélygarázs, ahová a járművek a Nagyfuvaros utca felől érkezve juthatnak le.
A Fecske és Auróra utcák oldaláról bérházak, a tömb felől tűzfalak, ezzel átellenben egy nyolcvanas évekbeli panel adja a tér peremeit, melyek felszakadnak az áthaladó utak mentén. Ezt a töredezettséget az azonos burkolaton túl egy körbefutó pergolával ellensúlyozom, mely vizuálisan egységesíti a helyet, továbbá árnyékolásával az aktívabb használatot segíti. A középső részen lévő T alakú teret négy tűzfal és két homlokzat határolja, mely felületek egy épületek mögötti, elhagyatott állapotot sugallnak. Ezt az érzést kavicsos burkolattal és fák ültetésével fokozom árnyékos, pihenésre alkalmas helyet hozva létre. Az Auróra és Bérkocsis utcák kereszteződésénél helyezem el a toronyépületet, melyre két régi bérház belső udvara néz, a létrejövő L alakú tér ezért némileg intimebb hangulatú. A privát szféra visszafogott érzékeltetését burkolatváltással és szintemeléssel oldom meg, mely nem zárja el a területet, azonban már irányítja és megkülönbözteti a gyalogos forgalmat. Hasonló módon járok el a középső és első tereket elválasztó házak belső udvarainál is.
A torony tömegformálása az alsó négy szinten követi az utcák tompaszögű vonalát, majd a Bérkocsis utcai homlokzaton megtörik, tartva a szomszédos épület párkánymagasságát. Négyzetes hasábként folytatódik egészen a tizenegyedik emeletig, ahol az alsó törés szimmetrikusan ismétlődik meg, a következő négy szinttel fokozva a karcsúságot. Raszteres homlokzati kialakítása egységes burkolatú, ezzel enyhén illeszkedve a feltárt és exponált tűzfalak sokaságához, valamint kontrasztba állva a környező épületek díszített stílusával. A földszinti peremet mély ablaknyílásokkal és ablakfülkékkel töröm meg, melyek ülőfelületként szolgálnak a lakók és a teret használók számára.
Az épületbe lépve az előtérben találjuk a lifteket és lépcsőházat, illetve innen jutunk be a toronyban található, lakásokat kiszolgáló közösségi térbe, mely további ajtóval nyílik a tornyot körülvevő térre. A lakások alaprajza a szintek emelkedésével szakaszosan változik, összesen öt általános alaprajzi elrendezés található: a magassággal arányosan csökkenő köztérrel való kapcsolatot a kültéri részek szűkülésével követem le. Az alsó szinteken az egy méter mély nyílások mögött további egy méter széles teraszsáv húzódik. Az ötödik szint után a lakás belső tere egészen a homlokzati nyílások belső síkjáig terjed, majd a tizedik szinttől az erkélyeket a homlokzat külső síkjáig kinyúló ablakok váltják fel. A tizenegyedik szinten kap helyet a közös mosoda és további közösségi tér, így elérhetővé válik a lakók számára a formaváltozástól keletkező terasz.
A toronyház építése révén megtartom a beépítettség szempontjából fellazuló városszövet lakósűrűségét, miközben a tömb maga egy intenzíven használt városi köztérré alakul át. Ezzel egyúttal a megmaradó épületek is új helyzetbe kerülnek: a jellemzően egy- vagy kétszobás apró lakások zárt és sötét udvarok helyett közvetlen kapcsolatba kerülnek a térrel.
Egyed Csongor
