Monumentális tervek Párizs átépítésére

Nicholas Sarkozy francia elnök nagyszabású párizsi tervének célja egy fenntartható, zöldebb főváros kialakítása, másrészt a belső történelmi városrészről leszakadt külső szatelitvárosok a vérkeringésbe való bekapcsolása. A tíz, Párizst az elkövetkezendő évtizedek során nagyban átalakító projekt között találunk futurisztikus üvegtornyokat, a forgalom felett száguldó magasvasútat, és a Szajnán kialakított mesterséges szigetet is.

Nicholas Sarkozy, Franciaország elnöke a 19. századi párizsi boulevard-okat kialakító Haussmann báró óta nem látott átépítési tervet ismertetett a közelmúltban. A nagy párizsi terv célja egyrészt egy fenntartható, zöldebb főváros kialakítása, másrészt a belső történelmi városrészről leszakadt külső szatelitvárosok a vérkeringésbe való bekapcsolása. A tíz, Párizst az elkövetkezendő évtizedek során nagyban átalakító projekt között találunk futurisztikus üvegtornyokat, a forgalom felett száguldó magasvasútat, és a Szajnán kialakított mesterséges szigetet is.  

Sarkozy először 2007 szeptemberében a párizsi Építészeti Múzeumban beszélt a nagyváros átfogó, nemzetközi szakemberek bevonásával történő átalakításáról. Az állam, a város, és a régió vezetőit, valamint egy 23 főből álló szakmai csoportot is magába foglaló bizottság által irányított konzultációs folyamat 2008 elején indult és eredményét, valamint a kiválasztott tíz projektet a párizsi Építészeti Múzeumban mutatják be április 30-tól.

A projekteket kidolgozó multidiszciplináris teamek két komponens megvalósítására kaptak megbízást. Az egyik téma a klímaváltozás nyomán megkötött egyezményre utaló 21. századi fenntartható ún. "poszt-kiotói metropolisz" megvalósítása, kibővített metrórendszerrel és hatalmas parkokkal. A másik vizsgálandó terület a párizsi agglomeráció jelenének és jövőjének elemzése volt.

A tíz kiválasztott csoport építész képviselője közt van például Richard Rogers, aki a 70-es években az emblematikus párizsi Pompidou-központot tervezte. Rogers a várost szeletekre vágó vasútvonalakat a föld alá helyezné, és a sínek helyét a külvárost a belvárossal összekötő parkokkal fedné le. A francia Antoine Grumbach a legfontosabb atlanti-óceáni kikötővel, Le Havre-ral kötné össze a fővárost a Szajna vonalát követve. Jean Nouvel a teljes várost körbeölelő közösségi zöldövezetet javasol, azon belül pedig egyes pontokon jelszerűen megjelenő toronyházakat építene. Roland Castro a Szajnán megépített mesterséges szigeten új üzleti negyedet alakítana ki, Christian de Portzamparc pedig a két nagy párizsi pályaudvar (a keleti és az északi) lebontásával egyetlen hatalmas, a városközponton kívül felépített európai pályaudvart építene.

A bemutatott tervek alapján elmondható, hogy Sarkozy is azoknak az elnököknek a sorába kíván lépni, akik jelentős, azóta is nevükhöz köthető átalakításokat hajtottak végre a francia fővároson. Gondoljunk csak a közelmúlból Francois Mitterand-ra, aki a Nemzeti Könyvtár új épületét, és a Louvre üvegpiramisát hagyta a városra.

A nagy terv hátterében a várost érintő gazdasági, környezetszennyezési, és nem utolsó sorban demográfiai problémák állnak. A Párizs körül megépített körgyűrűn belüli kompakt, régi városrész lakossága ugyanis csupán kétmillió (ezzel szemben Londoné 7.5 millió), így a francia fővárosban már jó ideje elkerülhetetlennek tűnik a fővárosi lakosság nagy részét befogadó környező külvárosi területek a központtal való összekapcsolására. A Párizs külső körzeteit is magába foglaló ún. Ile de France régióban 12 millióan élnek, azonban a rossz közlekedési kapcsolatok és a szolgáltatások központossága miatt ezek a területek leszakadtak Belső-Párizstól. Ezek között a szatelitvárosok között vannak azok a negyedek is, ahol a 2005 évi zavargások zajlottak.

Az átalakítással esély nyílik a város zöldebbé tételére is, helyi áramfejlesztőkkel, a zöldterületek alatt kialakított újrahasznosító központokkal és sűrű villamos- illetve vasúti hálózattal. A tervek között szerepel a jövőbeli üzleti negyedeket a pályaudvarokkal és a repülőterekkel összekötő automata földalatti vasút, és a mai városközpontot a külvárosokkal összekapcsoló új metróvonal megépítése is 2020-ig.

A nemzeti, városi és regionális szintű politikai harcokon való felülemelkedés mellett a tervek megvalósításához mintegy 35 milliárd euróra is szükség lenne. Sokan PR-fogásnak tartják Sarkozy bejelentését, hiszen a kormány arról még nem nyilatkozott, honnan különítene el ekkora összeget a terv megvalósítására.

A kiválasztott tíz terv megtekinthető az alábbi kiállításon:
“Le Grand Pari de l’agglomeration parisienne”
a párizsi Építészeti Múzeumban (Cité de l’Architecture et du Patrimonie)
nyitva: 2009. április 30. és november 22. között

A tíz kiválasztott és a kiállításon bemutatott multidiszciplináris csoport:

- Sir Richard Rogers, Rogers Stirk Harbour & Partners / London School
of Economics / Arup team
- Yves Lion, Groupe Descartes team
- Djamel Klouche, AUC team
- Christian de Portzamparc, Atelier Christian de Portzamparc team
- Antoine Grumbach, Agence Grumbach and Associates team
- Jean Nouvel, Ateliers Jean Nouvel / Michel Cantal-Dupart  / Jean-Marie Duthilleul team
- Bernardo Secchi és Paola Vigano, Studio 09 team
- Finn Geipel, LIN team
- Roland Castro, Ateliers Castro / Denissof / Casi team
- Winy Maas, MVRDV team

fordította Plótár Fatime

A tíz projekt megtekinthető online a Le Figaro honlapján.

A teamek projektjeit bemutató prezentációk megtekinthetők a dailymotion.com oldalon.