Négyszázfős reggeli a Hősök terén
Mihez kezd pár száz külföldi építészhallgató Budapesttel és közhelyeivel? Július 23-án kiderül, jön az EASA.
Az európai építészhallgatókat tömörítő EASA (European Architecture Students’ Assembly) 1981-es megalakulása óta minden évben megtartotta kéthetes nyári alkotótáborát, ami nonprofit, amatőr, folyamatosan változó összetételű társaságról lévén szó, nem kis teljesítmény. Ezek a táborok mindig más-más európai országban, különböző témák köré szervezve zajlottak fesztiválhangulatban, általában négy-ötszáz fő részvételével, erőteljesen felbolygatva a helyi lakosok életét. Ami a helyszíneket illeti, volt már használaton kívüli dohányraktár (1999, Görögország), haditengerészeti támaszpont (2002, Horvátország), barokk erõd (1998, Málta), mozgó vonat (1997, Skandinávia) stb.
Idén jön először Magyarországra a találkozó, amely a Kassa nevű műemlékhajó (az utolsó magyar folyam-tengerjáró) és a Zsófia főhercegné gyomrában-fedélzetén kap helyet az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél. Itt tartották július 17-én az esemény sajtótájékoztatóját, ahol a szervezők mellett megjelent Schneller István (Budapest főépítésze), Fegyverneky Sándor (OLÉH) és dr. Molnár Károly, a Mûegyetem rektora.
Bőczén Árpád, az Építész Szakkollégium és az EASA Magyarország képviselője, a tábor egyik szervezője szerint ez a találkozó megfelelő alkalmat teremt arra, hogy párbeszéd induljon a köztereink állapotáról és a magyar építészet helyzetéről. Schneller István úgy vélekedett, hogy a tábor biztosan adni fog valamilyen impulzust a városvezetésnek, a közvéleménynek és az építésztársadalomnak. Kifejezte abbéli reményét, hogy ez az impulzus segít majd jobban megérteni a budapesti közterek működésének sajátosságait.
A Kassa nevű hajó, ahol a táborozók lakni fognak, 1939-ben épült a Ganz hajógyárban, ez volt a Magyar Királyi Duna-tengerhajózási Részvénytársaság legnagyobb és leggyorsabb hajója. 1965-től napjainkig műhelyhajóként szolgált, utolsó mohikán lévén jelenleg védett ipari műemlék, amit a Zoltán Alapítvány gondoz és újíttatott fel, hogy az EASA-tábor után színházhajóként üzemeljen.
A harminckilenc országból érkező résztvevők csoportokban dolgoznak majd különböző helyszíneken szerte a városban, munkájuk közös nevezője az idei téma, a „köz:hely/common:place”.
Huszonnyolc workshop került meghirdetésre, köztük street art és multimédia-foglalkozások, térbeli installációk készítése, elméleti műhelyek stb. különböző nemzetiségű és állampolgárságú tutorok vezetésével. A munkák jó része erősen átformálja majd a helyet, úgyhogy lesz látnivaló bőven.
A helyszínválasztás érzékeny pontját érinti a városnak, nevezetesen a Dunapart, a rakpartok sokat vitatott kérdéskörét. Ugyanerre a témára koncentrál majd az egyik alkotógárda, amely Janesch Péter, Szentirmai Tamás és Nagy Péter Sándor építészek irányításával a két hét alatt egy nyílt nemzetközi pályázatot készítene elő a rakpartok élhetővé tételének megoldására.
A 2003-as dán EASA-tábor óta lassan hagyománnyá válik, hogy a táborlakók közösen megépítenek egy általuk tervezett építményt. Idén ez a Műegyetem R és T épülete közötti használaton kívüli teniszpálya helyén létesülő felnőtt-játszótér lesz, amire Homo Ludens címmel nemzetközi hallgatói pályázatot hirdettek a szervezők. A görög diákok győztes tervét a MeMo és az Új Irány csoport illetve az ADI Studio tervezték tovább, ezt fogják megvalósítani a tábor ideje alatt.
A műhelyfoglalkozások mellett előadások, partik, filmvetítések és kirándulások várnak a résztvevőkre, lesz három nyilvános táncmulatság és az a bizonyos tömegreggeli a Hősök terén (ez utóbbi július 29-én, mindenkit szívesen látnak).
Ha úgy tetszik, Budapest két hétre egy új felsőoktatási intézménnyel gazdagodik: négyszáz hallgató, az már egy kisebb svájci építészegyetem. Vagy törpeállam.
Török Tamás
Fotó: Török Tamás, EASA
