Nincs megváltás — Terminátor 5
Az Erzsébet téri Dizájn Terminál körül kívánta felkavarni az állóvizet a KÉK Tálaló című rendezvénysorozatának évadzárója. Az állóvíz nemhogy felkavarodott volna, de a zivataros időjárás ellenére felszikkadt, elpárolgott, az alján lévő iszap pedig betonkeménységű ugarrá állt össze.
Bardóczi Sándor eseménybeszámolója.
Az Erzsébet tér örvendetes átalakulásával egy időben a funkcióját vesztett, 1949-ben épült buszpályaudvar (tervezője Nyiri István, ÁMTI) utóhasznosítására kezdetben számos ötlet kapott lábra „a peep-showtól az építészeti múzeumig” – ahogy a beszélgetés egyik meghívottja, Pohárnok Mihály fogalmazott – ám végül 2003-ban kormányhatározat született arról, hogy „a kortárs dizájn új temploma” (dizájn központ) lesz az épületből. Eddig a dolog akár sikertörténetként is felfogható, ám a feketeleves csak ezután került az asztalra. A kormányhatározat nyomán megalakult a Dizájn Terminál Kht. – azaz az állam által létrehozott, üzemeltetésre kiszemelt szervezet, s már itt elkezdődtek a bonyodalmak. Bár Kht.-t alakítani valóban hetekig vagy hónapokig elhúzódó ügy tud lenni, már ebben a procedúrában is sikerült guinness-rekordot felállítani: a folyamat több mint egy évig tartott. A tizennyolcszor átdolgozott, tárcaközi egyeztetéseket megjárt alapító okiratot tizenkilencedszer például azért kellett módosítani, mert az addig füle botját sem mozdító kulturális tárca egyszer csak bejelentette, hogy egyharmad részben tulajdonosa kívánna lenni az addigi körözvényekben a Magyar Szabadalmi Hivatal 100%-os tulajdonában létrehozni tervezett szervezetnek. Végül azonban, amikor már a közigazgatásban tevékenykedő összes titkárnő legalább egyszer iktatta, végre létrejöhetett a reménybeli üzemeltetői szervezet.
Pohárnok a vitaesten hosszan ecsetelte a kafkai abszurdot a Kht. alapításától a kivitelezés elhúzódásáig, annak garanciális problémáit is felemlítve, valamint beszélt arról is, hogy 700 millió (mások szerint 1 milliárd) adóforint sikeres elköltése után miért szellemház még mindig az épület.
Burleszk illetékesek nélkül
„Nehéz egy tengerikígyóról röviden beszélni” – mondta a Kht. ügyvezetője. Ám attól nem kellett tartania, hogy monológját valaki félbeszakítja: a másik vendég, Golda János építész késve érkezett, Imre János, a projekt lebonyolításával megbízott, vagyonkezelői feladatokat ellátó Központi Szolgáltatási Főigazgatóság (KSZF) főigazgatója pedig 50 perccel a vitaest előtt feleségén keresztül lemondta a meghívást – rosszullétre hivatkozva.
A projekt a mai napig több sebtől vérzik, ami elsősorban a KSZF számlájára írható, ezért sajnálatos, hogy Imre János nem lehetett jelen. De nem sikerült a KÉK-eseknek mikrofonvégre kapni Csáky Bernadett szakállamtitkárt (MEH) sem, aki éppen – a később gyengélkedése miatt távol maradó – Imre Jánost jelölte ki a válaszadásra. Ahogyan maga helyett Tátrai Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV Zrt.) vezérigazgatója is csak faxot küldött, miszerint az ő álláspontjuk szerint a társaságuk nem érintett az ügyben, éppen ezért nem kívánnak részt venni a beszélgetésen. A felolvasott fax-üzenet vastapsot kapott a Tálaló közönségétől, ami valószínűleg nem sokszor fordul elő az MNV Zrt. leveleivel.
Nem az állam ludas
A felújítást tervező építész, Golda János azt találta mondani, hogy neki az a benyomása alakult ki a projekt lebonyolítása során, hogy „a KSZF-nek nem profilja a beruháztatás”. Miklósi Gábor moderátor ezt meglehetősen vicces fordulatnak tartotta, hiszen az állam nagyjából ezért hozta létre a szervezetet. Pohárnok állítása szerint a KSZF anno egy beruházás-lebonyolító cégen keresztül tartotta a kapcsolatot a kivitelezést elnyerő HÉROSZ Építőipari Zrt-vel. Az ember az hihetné, hogy ekkora túlbiztosítással már egészen bizonyosan jól ellenőrzött munka folyik. Frászt.A kivitelezőt a garanciális műszaki hibák ellenére a használatbavételi engedély előtt kifizették, az esetleges kivitelezői hibákra elkülönített bankgarancia lejárt, a KSZF pedig a beruházást lebonyolító cégnek is szépen kiegyenlítette a számláját annak rendje és módja szerint. Ebben a projektben mindenki szépen és időre (inkább idő előtt) megkapta a pénzét – csak az épület nem készült el.
Engedély nincs, agonizálás van
Ott áll az a szerencsétlen terminál csaknem készen, ámde használatbavételi engedély nélkül. Ennek egyik fő oka kezdetben a Gödörrel közös, ámde igencsak titokzatos hőközpont volt. Itt ugyanis a Gödör létesítésekor elvileg – a Terminállal már számolva – kiépítették az ennek üzemeltetéséhez szükséges infrastruktúrát (hűtés, fűtés, elektromos tápvezeték) is. Hogy ez valóban így van, azt a tervező csapatnak csak „szemrevételezés útján” volt módja megnézni a kiviteli terv készítése során, ám terveket és iratokat nem láttak, a hőközpontba csak külön engedéllyel léphettek be. Goldáék jóhiszeműen elhitték az elektromos kábelek meglétét, amikről később kiderült: nem léteznek.
Ha a KSZF-en múlt volna, még ma sem léteznének, ám a Dizájn Terminál Kht. (figyeljünk: a kiszemelt, ámde szerződésesen az üzemeltetésben meg nem erősített társaság) nem nyúl a zsebébe (egyébiránt az állam bácsi másik zsebéről van szó), és nem csenget ki 16 milliót a fantomvezeték-rendszer pótlására. Ezzel azonban még mindig nem oldódott meg az engedély kiadása, hiszen a két közpark területét összekötő kertépítészeti rendezés nem készült el, a teraszokkal és néhány műtárggyal is voltak garanciális gondok, és időközben a ház amortizálódni kezdett: betört ablaktáblák, burkolathibák, beázás, graffitik hátráltatták az engedély kiadását.
Minderre ma is ott áll a spájzban 63 millió Ft elkülönítve, de a közbeszereztetésnek többedszer nekirugaszkodó KSZF-nek nem sikerült sikeres pályázatot lebonyolítania a témában. Addig pedig használatbavételi engedélyről szó sem lehet. Bár az engedély hiányában történő üzemelés nem példa nélküli a területen (sem a Gödörnek, sem az Erzsébet térnek nincs ilyen a birtokában). A Gödör Klubot üzemeltető Filep Ákosnak legalább üzemeltetői szerződése van (ez ügyben a klub is időről-időre petíciókat írogat a bürokrata szemetes kosaraknak), a Dizájn Terminál Kht. viszont nincs „birtokon belül”. A frissen felújított műemléki épület lakók nélkül rohamosan pusztul. Együtt rohad a Gödörrel, ami felveti hogy valaki(k)nek talán éppen ez a céljuk.
Konspiráció vagy nihil?
"A dologban az a legdühítőbb, hogy nem látni az ördögöt” – fogalmazott Pohárnok Mihály. Azaz egyáltalán nem világos, hogy kiknek áll érdekében a projekt hat éve tartó fékezése. Látható indok nincs a történtekre (vagy inkább a nem történtekre), ezért lehet, hogy „csak” a szokásos bürokratikus túlburjánzással állunk szemben. Miklósi Gábor többször firtatni próbálta az összeesküvés-elméletek forgatókönyveit is, de Pohárnoknak az volt a határozott meggyőződése, hogy valószínűleg nem spekuláció van a háttérben, csak nemtörődömség. Golda szerint ugyanakkor az építészeket a sikertelen Nemzeti Színház pályázat óta izgatja a terület, aminek „jövőképe máig nincs kitalálva”, ám húsz építészből húsznak van róla határozott véleménye. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ami a vízépítő mérnököknek Bős-Nagymaros, az az építészeknek a Gödör. Nem tudják elereszteni.
A felülépítéséről időnként fel-felröppenek pletykák, itt-ott megjelennek elképzelések, látványtervek a lehetséges beépítésről, néha befektetői csoportok lobbizásáról is hallani, de ezek a diskurzusok többnyire rejtve maradnak a közvélemény előtt. Imre János ugyanakkor egy korábbi sajtónyilatkozatában valószínűsítette, hogy a Terminál idén októberében megnyílhat, ha sikerül lebonyolítani végre a közbeszerzéseket a hiányzó munkák elvégzésére, de ilyen (zajló) közbeszereztetésről senki nem tudott nyilatkozni a jelenlévők közül. Addig is egy szakma várja, hogy megoldás szülessen magyarázkodás és vállvonogatások helyett.
Hasta la vista, bébi
A Dizájn Terminátor szervezői előzetes munkamegbeszélésükön abban állapodtak meg, hogy most végre egy olyan beszélgetést fognak csinálni, ahol válaszok születnek a feltett kérdésekre. Ha kell, lenyelik a kapukulcsot, odabilincselik a székhez a meghívottakat, de nem eresztik őket, amíg válaszokat nem kapnak. Egy valamire nem számítottak: nem lesz kit odabilincselni, mert el sem jön. Más dolga van, nem illetékes, rosszul van. Innen kívánunk nekik jobbulást.
Bardóczi Sándor (szöveg + kép)
