Orgovány – hírek és tervek
Lavinát indított el Csontos János cikke Jurcsik Károly és Varga Levente orgoványi művelődési házának tervezett átépítéséről. Az elmúlt napokban tájékoztatást kértünk az ügy szereplőitől, és a tervezőnő, Makkainé Hoksza Éva rendelkezésünkre bocsátotta a bővítmény vázlatterveit. Érdemes összegezni, mit tudtunk meg, és hogyan alakulhat az épület sorsa.
Lavinát indított el Csontos Jánosnak a Magyar Nemzetben megjelent cikke Jurcsik Károly és Varga Levente orgoványi művelődési házának tervezett átépítéséről. Az „orgoványi botrány” fejleményeit nyomon lehetett követni az epiteszforum.hu oldalán, a hozzászólásokban, mivel az elmúlt napokban Gál Szilvia, az intézmény igazgatója és az önkormányzat által megbízott tervezőnő, Makkainé Hoksza Éva egyaránt kifejtette álláspontját. Az ügyben információt kértünk Vásárhelyi Dánieltől, a Bács-Kiskun Megyei Építész Kamara alelnökétől, Varga Levente építésztől, továbbá a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól és Bagócsi Károlytól, a település jegyzőjétől. Makkainé Hoksza Éva kérésünkre rendelkezésre bocsátotta a bővítmény vázlatterveit. Érdemes összegezni, mit tudtunk meg, és hogyan alakulhat az épület sorsa.
A művelődési ház bővítésének ötletgazdája Gál Szilvia volt, aki a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Új Magyarország Vidékfejlesztési Programja keretében integrált közösségi szolgáltató tér kialakítására adott be pályázatot. A bővítési szándékot a helyhiány indokolja: az orgoványi gyerekeknek iskolaidőn kívüli kulturális programot kínáló színjátszó- és a tánccsoport jelenleg saját helyiség nélkül, méltatlan körülmények között működik. A 170 négyzetméteres bővítményben az új közösségi tér mellett helyet kapna egy vizesblokk, egy tárolóhelyiség és egy iroda is. A pályázaton elnyerhető összeg nagyjából ötven millió forint.
A tervezett bővítmény – és ennyiben az első „vészkiáltás” téves volt – nem sátortetős. A programalkotás során ugyan fölmerült a sátortető ötlete, de ezt az orgoványiak maguktól elvetették, elsősorban praktikus okokból. Az uniós pénzek felhasználásánál ugyanis alapvető követelmény az akadálymentesség, ez pedig sátortetős bővítés esetén csak lifttel lenne megvalósítható, ami viszont a pályázati pénz majd’ harmadát felemésztette volna. Ahogy az a tervlapokon látható, a földszintes, lapos tetős bővítmény az épület hátsó részéhez kapcsolódik, homlokzatképzése illeszkedő, követi az eredeti házét. Orgovány polgármestere a kamara részéről közvetítői szerepet vállaló Vásárhelyi Dánielnek ígéretet tett, hogy a tervet hamarosan tervtanács elé viszik. Ez jogilag ugyan nem kötelező, de ebben a helyzetben mindenképpen szükséges, hiszen a második világháború utáni magyar építészet emblematikus alkotásáról van szó. A terv alapján a bővítmény Porotherm falazóanyagból épülne – ez méltatlan az eredeti házhoz, amelynek éppen a meszelt tégla szikáran elegáns alkalmazása jelenti a lényegét.
Az orgoványi kultúrház Jurcsik Károly és Varga Levente közös alkotása, a programterv összeállítása során azonban Makkainé Hoksza Éva csak az akkor már súlyosan beteg Jurcsik Károlyt kereste meg, mivel Varga Levente tervezőtársi szerepéről nem tudott. Jurcsik Károly halála után özvegye, Jahoda Maja tanácsot kért Makovecz Imrétől, akinek Hoksza Éva a terveket megmutatta. Eljárása jóhiszemű volt, és az eszeveszett határidő is szorította (öt munkanapja volt a terv összeállítására), de ettől még súlyosan kifogásolható, hiszen Varga Levente szerzői jogai érvényesek, semmilyen egyéb szakmai tanácskérés, konzultáció nem pótolhatja az alkotó megkeresését.
Ezzel kapcsolatban érdemes idézni Varga Levente Jurcsik Károlyról írt sorait: „Ennek a húsz éves együttdolgozásnak van még egy – az utóbbi időben egyre jobban felértékelődő, szinte erkölcsi kötelezettséggé erősödő – vetülete is. Jurcsik a közös pályázatoknál, munkáknál, publikációkban minden esetben szerepelteti a munkatárs, az építész szerzőtárs nevét. Ezáltal ismertté váltunk mind az idősebb (az ő), mind a fiatalabb (a mi) korosztályuk építészei előtt.”1 A cikk közlése óta eltelt napokban Varga Levente a bővítés tervéről értesült, szerzői jogait – mivel saját iroda már nem áll mögötte – felügyelet formájában kívánja gyakorolni. A bemutatott terveket Varga Levente egyelőre nem akarta értékelni, mivel nem teljes körűek, és régóta nem járt Orgoványban, ezért nem tudja, hogyan alakult, változott az épület környezete.
Az orgoványi kultúrház jelenleg nem védett, de – kiemelkedő építészeti értéke miatt – potenciális műemléknek nevezhető. A ház helyi védelem alatt áll, ez Vásárhelyi Dániel szerint a rendezési terv rajzi lapján egyértelműen be van jelölve. A bővítési tervtől függetlenül az épület állapota nem a legjobb, használói panaszkodnak a beázó lapostetőre, a korszerűtlen fűtési rendszerre, egy részében méltatlan módon két presszó/kávézó üzemel, melynek csiricsáré feliratai elrondítják a homlokzatot. Felmerül a kérdés, hogy mi szükség egyáltalán a bővítésre, ha az eredeti épületben is van hely oda nem illő funkció elhelyezésére – többek közt éppen az egykori klubszobák helyén.
Az uniós pályázati rendszer szokásos anomáliáinak egyike, hogy az önkormányzat felújításra nem tud pályázni, csak bővítésre (saját forrásból nyolc éve 11 milliót költöttek tatarozásra). A megyei építészkamara fellépése remélhetőleg segít a mostani bővítési tervvel kapcsolatos problémák megoldásában, de a ház értékeinek megőrzését hosszú távon csak a műemléki védelem biztosíthatja. Az örökségvédelem az elmúlt években az 1945 utáni magyar építészet több mint huszonöt emblematikus alkotását helyezte védelem alá.
Sokáig íratlan szabály volt, hogy élő építész alkotásait nem nyilvánítják műemlékké, de Csete György orfűi Forrásházának védetté nyilvánításával (2005) ez a gyakorlat megváltozott. Általában a közelmúlt műemlékei az 1970 előtti házak közül kerülnek ki, mivel érdemes legalább a bő negyedszázados időbeli távolságot megtartani, de például Makovecz Imre egyik korai főműve, a rémes állapotba került Sió Csárda éppen most áll védési eljárás alatt.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal már értesült az orgoványi bővítési tervekről. Az ideiglenes védelem kiadása ebben az esetben járható útnak tűnik, annál is inkább, mert az épület szerepel Lővei Pál A műemlékvédelem táguló körei című összeállításában, amely kijelöli a védelemre érdemes, kimagasló alkotások körét a közelmúltból. Az orgoványi önkormányzat a Makkainé Hoksza Éva által jegyzett programtervet október 15-én a minisztériumhoz beadta. Építési engedélyezési terv csak akkor készülhet, ha a falu a bővítéshez szükséges pénzt elnyeri, vagyis a történet következő fordulója 2010 tavaszára várható.
Zsuppán András
1 Jurcsik Károly munkái • 1990–1999, szerk. Gerle János; megjelent az Országépítő 2003. őszi számának mellékleteként.
