Ravatalozó Dabason

Ligetvári István és Kovács Zoltán a kortárs formaképzést tömegalakításában és anyaghasználatában képviselő ravatalozót építettek Dabason. A belső tér mintegy kikötőként indítja utolsó útjára a távozókat, a helyiségben elhelyezett kék üvegből készült "lélekmadár" a "túlpartot" szimbolizálja. 

Alapvetés

Ravatalozó;
Kikötő, köztes tér ahol a ravatalon az útra kelő „hajója" áll.
Körbeveszik a búcsúzók, és elhangzik az utolsó szó…

Koncepció

Az építészeti szándék egy mai hangnemben megszólaló üzenet.
Képviselni a kortárs formaképzést, tömegalakításban és anyaghasználatban.
Egy metafora, mely egyben kifejezi a ma emberének kapcsolatát a földi léttel.
Az emelkedő támfal a születés, a főtömeg az élet kiteljesedését, a toló fal pedig a mennyek kapuját szimbolizálja. A feltáruló belső tér a „kikötő", ahonnét a távozó utolsó útjára indul. A kék üveg triptichon, áttetsző „lélekmadár" motívuma a „túlpartot" sejteti.



A ravatalozó tér

Átmeneti hely. Elől a kitárt földi tér, hátul az áttört falon a túlpart.
A felülről beszűrődő fény - ami rávetül a ravatalra - a Teremtő jelenlétének szimbóluma.

Tömegképzés

A földből kiinduló emelkedő támfal az épület - a ravatalozó helyiséget magába foglaló - fő tömegébe tart, és a tető alól induló tömör falban folytatódik, mely elfordulva az erdő felé elkezd lejteni és visszatér a felszín alá. Alfától, omegáig.



Funkció

Szertartás és a temetői feladatok ellátására szolgáló helyiségek kialakítása.
Vizes blokk a látogatók számára. A szertartás a ravatalozó térben történik, ahol a közelebbi hozzátartozók vannak. A toló fal elhúzásával a külső és a belső tér eggyé válik és a búcsúztatásban így lesz mindenki közvetlen résztvevő.

Többek között a dabasi ravatalozó is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.