Rehabirritáció — 7ker
A Kortárs Építészeti Központ „Tálaló” című vitasorozatának következő rendezvénye 2009. május 21-én, csütörtökön. Ezúttal Belső-Erzsébetváros rehabilitációs dilemmáiról, az érvényes szabályozásról, az érintett szervek felelősségéről és alternatív rehabilitációs koncepciókról lesz szó.
A Kortárs Építészeti Központ „Tálaló” című vitasorozatának következő rendezvénye
2009. május 21-én, csütörtök 19 órakor
az Iparművészeti Múzeum dísztermében lesz (Budapest IX. Üllői út 33-37.)
Ezúttal Belső-Erzsébetváros rehabilitációs dilemmáiról, az érvényes szabályozásról, az érintett szervek felelősségéről és alternatív rehabilitációs koncepciókról lesz szó.
A Belső-Erzsébetváros sorsa pontosan modellezi azokat a városfejlesztési dilemmákat, amelyekkel a lerobbant, de mind építészeti és urbanisztikai, mind a közösségi emlékezet szempontjából felbecsülhetetlen értékű ingatlanállományt megöröklő önkormányzatok küzdenek. Az önkormányzati törvényből következően ezekre a dilemmákra minden egyes önkormányzat maga kell, hogy választ találjon - csakhogy a hetedik kerület vezetése sohasem rendelkezett világos, széles társadalmi támogatással bíró, a rehabilitációt szem előtt tartó fejlesztési koncepcióval.
Ehelyett a 2000-es évek elejétől látványos belső-erzsébetvárosi változások - különösen a régi pesti zsidónegyednek nevezett világörökségi területen - azt a retorikát tükrözték, mely szerint a rehabilitációnak nevezett folyamat során a kerület a hangsúlyt nem a negyed egyedülálló arculatának megőrzésére, hanem a lakók életkörülményeinek javítására helyezi. Bár nem lett volna szükségszerű, mindez az épületállomány és a belső-erzsébetvárosi élettér degradálását eredményezte, s nem mellesleg lakosságcserével is járt.
A folyamat, amit az épületek eladását övező botránysorozat kísért – és a közelmúltban a polgármester letartóztatása tetézett –, minden korábbinál ékesebb bizonyítéka annak, hogy a negyed eddigi megújítására tett lépések rossz lépések voltak. A régi épületek helyén építészetileg értékelhetetlen, az évszázados városszövetet megbontó új házakat látunk, melyek - miután a lakások többségét külföldi befektetők vásárolták meg - konganak az ürességtől. Belső-Erzsébetváros tavaly szeptemberben elfogadott új, „rehabilitációs” jelzővel ellátott szabályozási terve nem veszi figyelembe sem azt, hogy műemléki jelentőségű területről van szó, sem azt, hogy a negyed Budapest világörökségi területei közé tartozik - vagyis jogilag is kifogásolható alapokon született meg.
A Kortárs Építészeti Központ Tálaló c. vitasorozatának következő estjén a rehabilitáció dilemmáiról, az érvényes szabályozásról, az érintett szervek felelősségéről és alternatív rehabilitációs koncepciókról lesz szó.
A vendégek:
Beleznay Éva, megbízott fővárosi főépítész; Lantos Péter, Erzsébetváros főépítésze, Dr. Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke; Dr. Nagy Béla, a MűHely Rt. igazgatója, az új szabályozási terv készítője, valamint Perczel Anna építész, az Óvás Egyesület elnöke.
A vita moderátora Miklósi Gábor újságíró (Index), a sorozat kurátora Somlyódy Nóra újságíró (Magyar Narancs).
A KÉK ezzel a kezdeményezéssel ismét arra világít rá, hogy az építészet nem a szűk értelemben vett szakma magánügye, hiszen meghatározó gazdasági, politikai és társadalmi kérdéseket feszeget. A program célja ennek megfelelően az építészeti szcénában zajló aktuális problémák nyilvános feltárása és széles közönség előtti ismertetése. A nyílt párbeszéd lehetőségét és az egyes témák nyomon követését a vitafórumhoz tartozó blogon (www.kek.org.hu/talalo) keresztül is biztosítjuk. A blog révén folyamatos és aktív szerepvállalásra és megnyilvánulásokra számítunk mind a szakma és a sajtó képviselői, mind civil érdeklődők részéről.
