Rekonstrukció? Modell? Absztrakció?

Az Aquincumi Múzeum kiállítóterévé átépített Szentendrei úti trafóház bővítése az ókori városfal nyomvonalára épülne, s arculatának domináns eleme egy ősi városfalra emlékeztető, különös struktúra lenne. Rajk László tervének április 3-ai tervtanácsi vitája a „rekonstrukció”, „modell” és „absztrakció” szavak bűvöletében telt – ám mivel a résztvevők mind másképp értelmezték e szavakat, nehezen állt össze egységes álláspont.

Aquincum ókori városfalainak nyomvonalára építené Rajk László azt a bővítményt, amely a szintén az ő tervei szerint tavaly kiállítótérré átépített trafóházhoz csatlakozik majd. A projekt része annak a még 1994-ben fővárosi szinten is elfogadott koncepciónak, mely szerint a romkerttől délre eső, a Szentendrei út-Záhony utca-Sújtás utca által határolt területen múzeumi központot hoznak létre. A tervezett épületegyüttes az említett kiállítási épület és a 1999-ben elkészült restaurátorműhely mellett egy régészeti központot és múzeumot, valamint raktárakat is magában foglal majd. A bővítés terveit április 3-án tárgyalta a Központi Műszaki Tervtanács és a Fővárosi Tervtanács összevont ülése.

Az 1931-ben Román Ernő és Györgyi Dénes tervei szerint emelt klasszicizáló karakterű trafóház déli oldalához simuló térsort városfalat idéző rusztikus falazat határolná, mely kelet felé oszlopokkal alátámasztott hídszerű (a várfalak gyilokjáróit felidéző) struktúrában folytatódna, elvezetve a látogatókat a romterület egészét madártávlatból megmutató kilátóhoz. A „városfal” nyugati végénél a valaha ott állt városkaput jelző, kettős kapubástyára emlékeztető építmény kerülne. A külső – nyugati – bástya azonban csak virtuálisan, a Szentendrei út fölé benyúló, lebegni látszó gyűrűként lenne jelen (tekintettel arra, hogy a várfal nyomvonalát az út kettévágja, s a városkapu helyét ma részben aszfalt borítja). Az átlósan húzódó városfal és a kiállítási épület oldalhomlokzatai által bezárt ék alakú területre kerülnének a bővítmény funkcióját szolgáló helyiségek (kiállítótér, múzeumshop, előadótér, régészeti látványtár, pénztár).

Rajk László kifejtette, hogy a „városfal” több mint egy római erődítmény általános modellje, de az eredeti rekonstrukciójának sem tekinthető: a lényeg, hogy igyekszik valamit visszaadni Aquincum topográfiájából. Szabálytalan síkjaival, durva felületeivel a régi épületek „megroggyantságát” idézi. A tervben meghúzódó elvek lényegében a trafóház átépítése kapcsán megfogalmazott gondolatokat folytatják, fejlesztik tovább:
„A régész leggyakrabban fragmentumokból dolgozik (…) és a fragmentumokból (…) nem állítható össze pontosan a valamikori teljesség. A folytonossági hiányokat képzeletünk (és emlékezetünk) pótolhatja. Erőfeszítéseink a régmúlt rekonstruálásakor sosem vezetnek a legteljesebb rekonstrukcióhoz. (…) A teljes rekonstrukció tehát csak elv, a régi kiegészítése – annak elemeivel – az új által. Az (…) egykori trafóház új funkciójának kialakításakor az előbb leírt paradoxonból indultunk ki. Alapvető szándékunk nem egy valamikori épület puszta rekonstrukciója volt, hanem a rekonstrukció technikájának és ellentmondásosságának a bemutatása.”

Az úttest fölé kinyúló gyűrű hirdetőtáblaként is működne (feliratot hordozna), de legfőképpen egy sajátos hatáskeltő eszköz szerepét töltené be. A dél felől érkező autós elől egészen addig eltakarná az egykori trafó antikizáló portikuszát, amíg át nem lépi a városfal síkját: a homlokzat hirtelen feltárulása különleges látványeffekt lenne. A bővítménynek ez az eleme szolgálna annak a Szentendrei út felett átívelő gyalogoshídnak a keleti hídfőjeként, mely a múzeumi fejlesztés átfogó koncepciójában is szerepel (célja, hogy a látogatókat átvezesse az út túloldalán lévő, ma még feltáratlan romterületre).

Zsidi Paula, az Aquincumi Múzeum főigazgatója elmondta, hogy bár csak szegmenseiben tárták fel a városfalat, annak nyomvonala pontosan ismert, mint ahogy az itt található városkapu két bástyájának alapozási íve is. Magából a városfalból azonban nagy valószínűséggel már semmi sincs a területen, tekintve, hogy annak anyagát jórészt elhordták. Az építkezés során esetlegesen előkerülő maradványokat a földszinti részeken természetesen bemutatnák – erre Rajk terve is tekintettel van.

Az opponens, Zoboki Gábor szerint Rajk terve egy szép, izgalmas, jól megírt mese a hely múltjáról, melynek e projekt esetében van is létjogosultsága. A terv figyelemre méltó része a városfal által eltakart portikusz látványos feltárulása, mely lényegében a barokk építészet gondolkodásmódját csempészi bele a koncepcióba. Ugyanakkor úgy véli, hogy ha már in situ csinálunk valamit, akkor azt minden részletében átgondolt tervek alapján kell kivitelezni, hogy a mai építészeti elvektől eltávolodó utókor számára is értelmezhető legyen. Bár a terven szereplő városfal a régi absztrakciójaként tűnik fel, az úttest fölé benyúló gyűrű esetében megbicsaklik a gondolatfűzés logikája: a bástya virtuális felidézéshez már nem elég absztraktak a formák, azok inkább erőltetett idézetként, semmint jelként hatnak.

A III. kerületi főépítész, Sipos Gábor levélben megküldött véleménye szerint bár jó gondolat a városfal-idézet, a konzolosan kiugró gyűrű nehezen értelmezhető, gyenge megoldás. Megkérdőjelezi a kilátó és a hozzá vezető híd, illetve a pénztár szükségességét (ez utóbbit azért, mert véleménye szerint feleslegessé teszi a korábban, szintén Rajk tervei szerint készült bejárati épületet). Rajk hozzáfűzte: az új pénztár létesítését az indokolja, hogy a trafóház átalakítása során a főbejárat a Szentendrei úti homlokzatról átkerült a hátsó homlokzatra, mely az épület déli oldalán található parkolóból közelíthető meg.

Gunther Zsolt szerint egy olyan koherens topográfiai rendszerbe, mint amilyen egy római város, s amilyen maga Aquincum is, szándékoltan inkoherens struktúrát helyezni nem teljesen végiggondolt koncepcióra vall. A Román-Györgyi-féle épület „rómaiból átfordított”, archaizáló, mégis ízig-vérig modern világával szemben a terv inkább a „vásári” hangulat felé tendál. Eltér István hasonló gondolatokat fogalmazott meg, s hozzátette, hogy nevetséges hirdetőtáblákkal próbálkozni, mert a hely méltóságához ez a módszer nem megfelelő.

Baliga Kornélt nem zavarja a „városfal” ötlete, az viszont sokkal inkább, hogy szerinte nem római, hanem inkább középkori erődítményt idéz: a rómaiak sokkal szigorúbb, feszesebb falakat emeltek. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a római városkapuk soha nem két bástya közötti üres teret jelentettek – mint Rajk tervén –, sokkal inkább önálló, reprezentatív építményeket alkottak. A „városfalnak” fegyelmezett, kemény épületként kellene összefognia a mögötte elhelyezkedő dekonstruktív formavilágú részeket.

Szász László szerint a kapuzat nem vezet sehova, szerepe nem világos, s bizonytalan a majdani gyalogoshídhoz való viszonya is.

Fegyverneky Sándor összefoglalva a tervtanácsi vitát elmondta, hogy a tervező a „városfalat” fegyelmezettebb, tisztább formában véglegesítse, s gondolja át a konzolosan kinyúló elemet. A tervet átdolgozás után elfogadásra javasolták.

képek és szöveg: Haba Péter