Salzburg Forum: A szervezettség és közösségi bevonás arca

Rania Matrouk, a BME Exploratív Építészeti Tanszékének doktorandusza első díjat nyert a salzburgi városházára kiírt pályázaton. Pályaművével a hagyomány és a kortárs, a funkcionalitás és a közösségi részvétel harmonikus keverékét igyekezett megtestesíteni.

Bevezető

A versenykiírás egy városháza tervezése volt Salzburgban, Mozart szülőhelyén, melynek egyedi táji identitása, művészeti és kulturális környezete tükröződik mind a történelmi, mind a kortárs építészetében. A kijelölt helyszín Salzburg belvárosában, annak legismertebb múzeumai és középületei közt található. Ami az épület funkcióját illeti, a városháza a közösség képviseletének szimbóluma, és itt található a tanács tagjainak és alkalmazottainak bázisa. Funkciójának természete meghatározza az épület formalitását, amelynek szilárdnak és merevnek kell lennie, mint a tekintély szimbolikus kijelentése. A kulturális tevékenységek beépítése, amelyek a közösséget az épület használatának részévé teszik, megváltoztathatja annak megőrzési módját, és új szemszöget adhat arra, hogyan változtathatja meg az építészet a hely érzetét, és hogyan válthatja át a perspektívát inkább az emberekre, mint a tekintély orientált épületre.

A projekt fő célja az volt, hogy az emberek kapcsolódni tudjanak az épülethez, így az kilépjen az adminisztratív funkciók köréből, és túlmutasson intézményi mivoltán. A koncepció a hierarchiát és a megközelíthetőséget tükrözi, az ötlet az volt, hogy olyan tereket hozzanak létre, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetők, bevonva a közösséget, emellett funkcionálisan kiegészíteni a kormányzati épületet fő rendeltetésén túl.

Tervezési folyamat és vízióalkotás

A tervezési koncepció egy tömör kockából eredt, amely szimbolizálja a városháza funkcionális komolyságát. Ezt egészíti ki egy másik tömb, a dinamizmus és fluiditás jegyében, ami az eredeti tömeghez képest 45 fokkal elfordul. Ez az elfogatott tömb adja az épület bejáratát, valamint itt kap helyet az átrium és egy központi elosztópont is. Az útvonalak a testek összemetsződéséből akalunak ki, és ebbe a központi részbe vezetnek, fókuszálva a közlekedést egy csomópontba, miközben egy nagyobb embertömeg közlekedése hatékonyan elválasztható, hiszen a közlekedők vizuális kialakítása is irányítja a forgalmat az épületen belül. Az átrium körüli tömeg ferde, tükrözve a hierarchiát és a zártságot, kezdve egy kültéri lépcsővel a földszintről, amíg eléri az épület legmagasabb pontját.

A közhasználatú tereket és a privát zónákat a tervezés során tudatosan elválasztották, így az eltérő, forgalmasabb funkciók, mint a könyvtár vagy a kiállítótér külön bejáratot kaptak. Előbbi a kültéri lépcső alatt található, amely érdekes belső teret hozott létre a lépcsős mennyezet alatt, ez a tér lounge-ként és informális olvasóhelyként is szolgál a könyvtár vendégei számára. A kiállítás az első emeleten található, és az ikonikus kültéri lépcsőn keresztül hozzáférhető, mellette tágas terasszal, amely az itt rendezett közösségi összejövetelek helyszíne.

A félig publikus tereket, mint az irodák egy része, privát adminisztratív irodákra és a felhasználók számára nyitott szolgáltatási ablakokra osztották fel. Ezekhez közvetlenül kapcsolódik egy kávézó is az épület főhomlokzatán, amelynek függönyfalai a szabadra nyíló kilátást biztosítják a kávézóban várakozók számára. Mellettük két tárgyaló és egy nagy konferenciaterem kapott még helyet a földszinten, ezek privát megközelítése másfél szinttel a főbejárat alatt lehetséges. Végül következik a tanácsterem, amely az épület egyik kiemelt funkciójú terme, ez az első emeleten helyezkedik el, az épület legmagasabb pontján, szimbolizálva a funkciók hierarchiáját az adminisztratív intézményen belül.

Az épület megformálása és a belső terek kialakítása

Az épület külső megjelenését a városházák és fórumok klasszikus oszlopcsarnokai inspirálták, melyet absztrakt módon értelmezett át a tervező. A földszinttől az első emeletig tartó betonoszlopok voltak a homlokzat tervezésének domináns elemei, melyek az épület stabilitásának és formalitásának kifejezői. Ezt ellenpontozza a megdöntött kiegészítő tömeg, és ezen belül az átrium forgása és a kültéri lépcsők enyhén megtörik a szigor szilárd és monoton képét, ez biztosítja a nyilvánosság számára a hozzáférhetőség érzetét.

Az épületben koncepcionálisan alkalmazott anyagok a fehér beton, a színezett üveg és az acél voltak, előbbi az őszinteséget, utóbbi kettő együttesen a demokratikus, transzparens működést szimbolizálja, a hely átláthatóságát és tisztaságát volt hivatott tükrözni. A téli hideg miatt az átrium és az üvegezett homlokzatok elhelyezése a bejutó természetes fény mennyiségét növelik, és az épületbe jutó meleget engedik át a jobb közérzet érdekében. A terv emellett lehetővé teszi az épület jövőbeli bővítését a kiállítóterem újrahasznosításával vagy a közterületek bevonása révén, az év során rendezett különböző események alkalmával.

Összefoglalva, a Salzburgba javasolt városháza terve a hagyomány és a kortárs, a funkcionalitás és a közösségi részvétel harmonikus keverékét testesíti meg. A dinamikus építészeti elemek beépítésével és átgondolt tértervezéssel a városháza nem csak adminisztratív szerepét tölti be, hanem élénk központjává válik a közösségi interakciónak és otthont ad kulturális eseményeknek is. A projekt átláthatóságra és inkluzivitásra összpontosít, tükrözve a város közösségének demokratikus értékeit. Ezek a tervezési elvek reprezentálják a városháza révén a fejlődő, mégis összetartó lakosságot, gazdagítva Salzburg városképét és mélyebb kapcsolatot teremtve lakói és szolgáltatói között.

A szöveget írta: Rania Matrouk
Fordította és szerkesztette: Pokol Júlia