Sátoraljaújhelyi Vasútállomás felvételi épület felújítása
A „Magyar Északkeleti Vasút" 1871-ben nyitotta meg a Szerencs-Sátoraljaújhely vonalát. A XIX. század utolsó negyedétől a Szerencs-Kassa, illetve Szerencs-Csap útvonal csomópontjának számító sátoraljaújhelyi vasútállomás jelentőségének megfelelő, korára jellemző eklektikus épülete szolgálta az utazóközönséget.
A projekt a Helyi Építészeti Örökség 2010 nívódíj díjazottja lett, pénzjutalom nélküli dicséretben részesült. Az elismerés indoklását közöljük.
A „Magyar Északkeleti Vasút" 1871-ben nyitotta meg a Szerencs-Sátoraljaújhely vonalát. A XIX. század utolsó negyedétől a Szerencs-Kassa, illetve Szerencs-Csap útvonal csomópontjának számító sátoraljaújhelyi vasútállomás jelentőségének megfelelő, korára jellemző eklektikus épülete szolgálta az utazóközönséget.
Sajnos hosszú éveken át folyt a magyar vasútállomások átszabása, bontása, s közülük ma is sok veszélyben van. Ezért örvendetes, hogy az épület megmaradt, ma is működik, rendbe tették. A vasútállomás a teljes körű felújítással igényesen megújulhatott, ugyanakkor nem sikerült maradéktalanul visszaállítani eredeti építészeti megjelenését, hangulatát. Kritizálható az épület tömegének megváltoztatása, mellyel homogenitása és hitelessége csorbult.
Külső megjelenésében a szokatlanul erős színkontraszt megfelel az épület eredeti állapotának, és sok részlet méltó az épület eredeti képéhez. Ilyenek az építés korát megidéző lámpák, padok. A felújítás anyaghasználata azonban értékvédelmi szempontból sok helyen nem szerencsés, különös tekintettel a járófelületek kialakítására, illetve a külső-belső falburkolatokra. Az új nyílászárók kialakítása különösen nem felel meg az elvárásoknak. Különösen zavaró az ajtók és ablakok öncélú és előzmény nélküli üvegosztása. Ez a megoldás műszakilag sem megfelelő, hiszen a sarkokban az összes üveg már elrepedt.
Szép ugyanakkor a perontetőt tartó vas szerkezetek igényes helyreállítása. Megjegyezzük, hogy eredetileg az állomást a faoszlopok jellemezték, ezek helyébe kerültek a ma látható öntöttvas elemek. A felújítás során sajnos eltűnt a peron eredeti korlátja is, és teljesen megváltozott annak lábazata. Zavaró a betonelemekből készített burkolat.
Jóllehet a felújítás hitelessége nem érvényesülhetett maradéktalanul, a helyreállítás összességében mégis dicséretes, mert a történeti állomásépület és annak eredeti terei megmaradtak és az utazó közönség számára kulturáltan használhatók.
