Budapesti Műszaki Egyetem, Középülettervezési Tanszék, 2008. február 5., kedd.
A bíráló bizottság építész tagjai: Cságoly Ferenc, Golda János, Lenzsér Péter, Vikár András, Nagy Iván, Lente András és jómagam.
A védések, egyik a másik után, a jól bevált forgatókönyv szerint zajlanak. Az átlagnál kicsit magasabb a minőség, a tervek kidolgozottságára, építészeti mondanivalójára ugyanez mondható el. A zsűri rutinosan kérdez, a jelöltek felkészülten válaszolnak.
A szokványos munkamenetbe mégis némi fönnakadást okoz egy terv. Monolit vasbeton tölcsérek, hullámzó vasbeton lemezfelületek, áramló belső terek – „a víz háza”. A jelölt előadása magabiztos és őszinte. Bátor, talán kissé óvatlan naivitással, a jól informált ember nyíltságával beszél... Az opponens – a holland Kas Oosterhuis – véleménye támogató és bíztató. A bírálat hangneme a tervvel kapcsolatban megengedő és optimista, a jelölttel szemben elfogadó. A nyilvános vita érdekes, mert nem szokványos. Érvek, ellenérvek - akárhogy is, de az adrenalin szint érezhetően emelkedik.
A zártkörű értékelés is átlagosnak indul. A vélemények az ominózus tervről az egyéni ars poetica, a vérmérséklet, a szakmai tapasztalat alapján, többirányú megközelítésen nyugszanak, de – legalábbis a praktizáló építészek között – nagyjából végül is egy irányba mutatnak.
Néhány jellemző megnyilatkozás:
Megannyi szempont, részigazságokkal. A bizonytalanság, talán némi tanácstalanság légköréből azonban nagyon határozott irányban mozdul el a vita. Fokról-fokra nő a feszültség. Amilyen lassan, óvatosan körvonalazódtak az álláspontok, olyan keményen alakulnak ki a frontok a tervezés világát és a műszaki hátteret képviselő két oldal között, markáns törésvonal mentén.
És ezen a ponton a vita átlépett a konkrét terven: az építészek személyükben, építész mivoltukban érezték egyszeriben megérintve és megszólíttatva magukat. Benne volt a levegőben, kimondatlanul is, a „valamit tennünk kell” tehetetlenségének érzése: lépni kell, mert a tervezői praxisoknak kell az új impulzus. Lépni kell, mert az oktatásnak is készen kell állnia a háttér biztosítására. Lépni kell, hogy nyitni tudjunk. Márpedig nyitni kell... mert, ha nem, akkor az olló, az a bizonyos nyílik tovább. Helyettünk...
Jó volt ez a védés. Inspiráló. Elgondolkoztató. Ahogy az megtörtént, szeretve tisztelt Műegyetemünk ünnepélyes, talán legmagasabb szintű szakmai rítusán, 2008. február hó ötödikén.
Budapest, 2008. február 19.
Szécsi Zoltán DLA építész
A szerző felolvasta írását 2008. február 20-án a Központi Tervtanács ülésén (itt készültek a fotók), amikor a Szervita térre tervezett Iroda- és kereskedelmi-szolgáltatóház terve volt napirenden. Tervező: Zaha Hadid, partnerek: Szécsi Zoltán DLA és Váncza László.