Szimmetria az építészetben: Fejezetek egy végtelen történethez
"A Szimmetria az építészetben című kötet vállalt célkitűzése, hogy hiánypótló igénnyel jelenjen meg a hazai építészetelméleti munkák sorában. A kötet híven tükrözi a Symmetry: Culture and Science című folyóirat multidiszciplináris megközelítését, amellyel a szimmetriával foglalkozó tervező-gondolkodó Vitruvius szellemisége elevenedik meg." – Jász Borbála recenziója a Katona Vilmos által szerkesztett új tanulmánykötetről.
„Numero, pondere et mensura Deus omnia condidit" Isaac Newton
Az építészet elméleti és történeti aspektusai iránt érdeklődő olvasónak nem hiányozhat a polcáról a Katona Vilmos szerkesztésében, a TERC kiadó gondozásában megjelent Szimmetria az építészetben: Fejezetek egy végtelen történethez című, 22 tanulmányt felvonultató könyv.
„A kötet a Darvas György és Nagy Dénes által alapított Symmetry: Culture and Science folyóirat harmincéves történetének kiemelkedő, építészeti témájú írásait foglalja össze." Katona Vilmos mint a Symmetry: Culture and Science nemzetközi folyóirat főszerkesztője számos olyan folyóiratszámot gondozott az elmúlt években, amelyek közül a szerkesztői válogatás révén öt tematika köré rendezve találunk meghatározó tanulmányokat: a szövegek a szimmetria és a hagyomány kapcsolatát, az elméleti vonatkozásokat, a szerkezetekkel való diszkussziót, a várossal való interakciót tárgyalják, valamint hitvallásokat tartalmaznak.
A Szimmetria és hagyomány tematikus egységben hét tanulmány kapott helyet, amelyek –esettanulmányok és elméleti fejtegetések –, a szimmetria antik felfogásának relációit tárgyalják. Ahogy a szerkesztői bevezető is kiemeli, e tanulmányok alapja egyfajta etimológiai vizsgálat, amely révén a szerzők feltárják a szimmetria kifejezés mélyebb dimenziót. Így válik világossá, hogy a szimmetria matematikai-építészeti felfogása olyan jelentésréteggel rendelkezik, amely a harmónia felé nyitja meg az utat, egyfajta rendezőelvvé alakul. A tematikus egység tanulmányainak erénye, hogy kiemeli Vitruvius tudományban és építészetben tett, napjainkig is aktuális hatását. François Gruson, Pavlos Lefas, Hajnóczi Gábor, Indra Kagis McEwen, Kim Williams, Ioseph Cabeza-Laïnez, Ying Ying Xu, Emil Makovicky tanulmányai az aranymetszést, az úgynevezett isteni arányt, az építészeti formák esztétikája és a világegyetem törvényeinek relációját, a rend és kompozíció képzőművészeti és építészeti vonatkozásait vizsgálják az antikvitásban és a reneszánszban. Górcső alá kerülnek a különböző típusú szimmetriák és aszimmetriák, illetve az antikvitás örökségének aktualitása, és az európai mellett az ázsiai hagyomány tárgyalása egyaránt.
A második, Szimmetria és elméletek fejezetben Nikos A. Salingaros a természeti és épített környezet arányainak viszonyrendszerét tárgyalja, megidézve korunk olyan jelentős gondolkodóit, mint Christopher Alexander és Rudolf Wittkower. Lasse Hodne tanulmányában – Salingaros-éhoz hasonlóan – megjelenik a két világháború közötti időszak öröksége: Le Corbusier és a Bauhaus, ahol a megfelelő lépték és arányrendszer kidolgozása szintén központi kérdésnek számított. Alamantas Samalavičius szövegében a parametricizmus digitális fordulatával ismerkedhet meg az olvasó. Hasonló gondolati íven értelmezendő Harun Ekinoğlu az építészet és a robotika viszonyával foglalkozó fejtegetése – már-már a nyelvészeti rétegeket boncolgatva; illetve Bereczki Zoltán tanulmánya, amely az algoritmusokkal való generálhatóság kérdését vizsgálja késő gótikus építészeti formákon – ontológiai kérdéseket feszegetve.
Jay Kappraff, Janusz Rebielak, Ture Wester, Einar Thorsteinn és Olafur Eliasson az építészeti arányokkal, térszerkezetek kialakítási folyamatának alapelveivel, a sík- és pontalapú szerkezetek duális szimmetriájával, valamint a geometrikus és természeti minták kapcsolatával foglalkozik. A szerkezeteket tárgyaló harmadik fejezet négy tanulmánya tehát összefoglalva a szépség általános szabályait vizsgálja. Méghozzá mindezt matematikai alapon teszi, eszünkbe idézve a szépség Arisztotelészhez visszavezethető felfogását, amely a rész-egész viszonyban és az általa létrehozott rendben manifesztálódik.
A negyedik, várossal foglalkozó fejezet tanulmányiban kiemelendő szempont, hogy a várost – a XX. századi felfogásnak megfelelően – emberek és épületek együttesének tekinti. Hasonlóan jár el Deborah Lefosse is, aki különböző időszakok városainak vizsgálata során szociológiai aspektusokat is elemez. Iris Aravot szintén a rend aspektusát vette górcső alá, gondos etimológiai elemzés után a rend mint parancs és mint elrendezés kettős értelmének relációjára fókuszál. A fejezet utolsó tanulmányában a términőség értékelésére objektív mérőszámok kidolgozására vállalkoznak a szerzők – kimondatlanul is a kortárs neuroscience irányába mutatva.
A kötet zárófejezete némileg különbözik az azt megelőzőktől: hitvallásokat mutat be. Meggyesi Tamás tanulmánya Paul Klee munkásságával foglalkozik művészetfilozófiai igénnyel, a zene és a képzőművészet kreativitással való viszonyát vizsgálva a két világháború közötti időszakban. Magyar Péter a sejtések természetet kutatja a tömeg és a tér viszonyrendszerében. Duncan Stroik saját alkotómunkájára is reflektálva öt univerzális alapelvet mutat be és amellett érvel, hogy ezek minden helyen és minden stílusban alkalmazhatók a szakrális építészetben.
A Szimmetria az építészetben című kötet vállalt célkitűzése, hogy hiánypótló igénnyel jelenjen meg a hazai építészetelméleti munkák sorában. A kötet híven tükrözi a Symmetry: Culture and Science című folyóirat multidiszciplináris megközelítését, amellyel a szimmetriával foglalkozó tervező-gondolkodó Vitruvius szellemisége elevenedik meg. Vitruvius építészekre vonatkozó, minden területre kiterjedő, ám közepes mértékű tudásáról szóló elméletével lefektette azokat az alapokat, amelyek mentén ma is gondolkodunk az építészetről. A kötetben helyet kapott szövegek friss és aktuális szemlélettel reflektálnak ezekre a klasszikus elvekre. Nem kétséges tehát, hogy tudományos kutatásokban és egyetemi oktatásban is igen hasznos kötettel gazdagodtunk.
Jász Borbála
