Az 1930-as évek építészetét idézi Vörös Gábor kőszegi műve, mely küllemével ugyan eltér az utca hagyományos családi házaitól, méretével és visszafogottságával mégis belesimul környezetébe.
Kőszegen, kertesházas övezetben áll a Vörös Gábor által tervezett ház, egy olyan telken, melynek másik végében már van egy családi otthon. Ez a tény jelentősen behatárolta a tervezést, hiszen nem csak a két épület közelsége miatti szigorú tűzvédelmi előírások betartása jelentett kihívást, de az is, hogy a két család semmilyen szinten ne zavarja egymást. Mivel az építtető mindenképpen emeletes, sőt, két teljesértékű szinttel rendelkező házat szeretett volna, az épülettömeget körültekintően kellett elhelyezni, úgy, hogy a kétszintes épületrész ne közvetlenül a telken álló másik ház felé essen.
Ezért az építész az egyszintes, a házzal egybeépült garázsblokkot helyezte a képzeletbeli közös telekhatárhoz, így a magasabb épületrész nem vet árnyékot a szomszédos házra, valamint a privát életterek is távolabb húzódnak a másik családtól. További előny, hogy az elrendezés által az alacsonyabb épületrészek esnek az utca felé, így a nyeregtetős házak között álló új lapostetős szomszéd kevésbé hivalkodó, jobban illeszkedik az utcaképbe, leglátványosabb nézetét nem a járókelőknek, hanem a benne lakóknak tartogatja.
Már az utca felől szemlélve is egyértelmű, hogy a ház tervezője a 20. század első felében alkotó „nagy öregek", Molnár Farkas és Fischer József műveiből merített ihletet. A kert felől nézve a kapcsolat különösen egyértelmű, a ház a legendás mesterek budai villáit idézi, mégis érződik rajta egyfajta sajáosan 21. századi íz. Míg a különböző magasságú épülettömbök, a földszinten található nappali nagyméretű üvegfelületei és az emeleti terasz mindenképp az előképkere, például a Dálnoki-Kováts-villára és a Walter Rózsi-villára utalnak, addig a derékszögű megoldás helyett átlós falsíkkal csatlakozó alacsonyabb épületrész, vagy a nappalit rejtő kubus szokatlan, aszimmetrikus sarokmegoldása napjaink építészeti megoldásaira vezethető vissza.
A nagyjából téglalap alaprajzú ház beosztásán hasonló racionalitás figyelhető meg, mint mértéktartó külsején. A földszinten a tágas, és hatalmas ablakainak köszönhetően világos konyha-étkező-nappalin kívül egy eldugott, vendégek számára fenntartott hálószoba, egy fürdő, egy külön helyiségben található WC, és természetesen gépészet és garázs kapott helyet. A család együttöltött idejének szolgálatába állított nappali tér az épület kert felőli traktusában van, távol mind az utcától, mind a szomszédos háztól, meghitt hangulatot biztosítva ezáltal. Külön kiemelendő a földszinti helyiségekkel szoros kapcsolatban álló terasz, mely az azt közrefogó épülettömböknek hála szélvédett, és a kíváncsi szemek elől elzárt, intim családi térként funkcionál. Az emeleten további három hálószoba található, egy nagyobb a szülőknek és két kisebb a gyermekeknek. A fürdőszoba és a WC itt is külön helyiségben van. A hálószobák – a vendégháló kivételével – emeleten való elhelyezése több szempontból is praktikus: egyrészt egyértelművé teszi az épületrészek hierarchiáját, másrészt a nappal végzett tevékenységektől távol megfelelő helyet biztosít a pihenésre. Elosztásának hála a ház tökéletes családi otthonként működhet. Kíváncsian várjuk, régi-új stílusával ösztönzően hat-e majd környezetére.
Paár Eszter Szilvia