Toroczkai Wigand Ede (1869-1945) építész, iparművész
kiállításának megnyitója 2008. február 9-én szombaton 16 órakor
Helyszin: Gödöllői Városi Múzeum (2100 Gödöllő, Szabadság tér 5.)
A kiállítást megnyitja: Gerle János építész
Közreműködik: Halmos Béla népzenész
A kiállítás kurátora: Keserü Katalin művészettörténész
A kurátor munkatársa: Őriné Nagy Cecília művészettörténész
A kiállítás megtekinthető:
2008. február 9-augusztus 24.
2008. március 3. hétfő 15 óra
Sajtókávéház a Gödöllői Városi Múzeumban
A Toroczkai Wigand Ede kiállítást bemutatja: Keserü Katalin
2008. április 6. vasárnap 15 óra
Keserü Katalin tárlatvezetése a kiállításban
Toroczkai Wigand Ede
Építész, belsőépítész, kerttervező, grafikus; az Iparművészeti Iskola tanára, a gödöllői művésztelep (1901-1920) tagja. Széleskörű munkássága a 19-20. század fordulójának a művészeteket egységben tekintő szemléletéből fakad, innen ered életművének modernitása is. Munkássága mégis, máig feldolgozatlan, pedig az 1910-es évek grafikai albumai, bútorai a régiségkereskedések keresett cikkei, vonzó, barátságos házai az otthon-építés, közösségi épületei a szociális építkezés példái ma is, Magyarországon és Erdélyben is.
Legfőbb építészeti műfaja, a ház a modern korban vált tervezői feladattá, s a Toroczkai által kialakított nyitott alaprajz a modern építészet egyik jellemző sajátossága. Tervezőként szemlélete komplex volt: kiindulópontja a belső világ, az ezt megfogalmazó enteriőr, bútoraival, és a benső világ kapcsolatait kifejező és kibontakoztató térrendszer. A belsőből az egyéni és egyedi igények és lehetőségek szerint kifelé épülő ház a környezet megtervezésével egészült ki. Toroczkai ezen organikus szemlélete a napjainkban újraértékelt modernizmus egyik magyarországi alapítójának mutatja őt. Organicizmusa egyúttal funkcionális szemléletet is jelentett, a szó humán értelmében. Ennek is köszönhető, hogy kora modernizációs programjaiban (például a Székelyföldön) részt tudott venni, hogy többfunkciós épület- és bútortípusokat dolgozott ki, hogy típusterveket készített a lakásprobléma szociális megoldása érdekében.
Toroczkai az egyik kezdeményezője a századelő vernakularizmusának, az építészeti anyanyelvet a helyi (paraszti) építészetben megtaláló, egyetemes építészeti irányzatnak. Ebből egyidejűleg alakított ki egy puritán, modernistának mondható formanyelvet is, később pedig, a két világháború közt - a megrendelő igényei szerint - historizáló elemekkel is díszítette épületeit. Ugyanekkor egy folklorisztikus, "beszédes" építészetet is művelt.
Festői készségeinek köszönhetően vált a századforduló egy sajátos műfaja, az ideális terveket festői módon rögzítő építészgrafika egyik kialakítójává. Ezeket tartalmazó albumait a legjelesebb kritikusok (például Fülep Lajos) mint a modern könyvművészet remekeit méltatták. Bútortervezőként-belsőépítészként dolgozott 1907-ig - erről Lyka Károly külön könyvet jelentetett meg. Bútorai hazai és nemzetközi elismerésben részesültek. Legjelesebb művei közt tartjuk számon a Szépművészeti Múzeum enteriőrjeit. A századfordulón reneszánszát élő, a festészethez, grafikához közel álló színes ablaktervezésben is féltve őrzött kincsek Toroczkai alkotásai (Marosvásárhely, Kultúrpalota).
A Gödöllői Városi Múzeum elsőként vállalkozik arra, hogy összeállítsa és bemutassa életművét, nem kevés utánajárással, mivel személyes hagyatéka megsemmisült, s mivel székelyföldi munkái jelentik munkásságának fénykorát.
Keserü Katalin