Máté Tamás terve tele van finom és kockázatos súlypont-áthelyezésekkel. A jó tervekben gyakran nüansznyi a távolság siker és kudarc között.
Itt van mindjárt a tervezési program alapja, a bike-triál extrém kerékpáros akrobatika, környezetünk szürmodern lenyomatainak, felületeinek, hajlatainak és horpadásainak érzéki letapogatására született kortárs szabadidős tevékenység. A kívülállónak talán úgy tűnhet, mintha lépcsőket, járdákat, támfalakat és rézsüket ritmikus mozgásukkal szkennelő kapucnis biorobotok űznék ezt a műfajt. A világranglista-hetedik Hegedűs László ceglédi triálos például állítólag helyből másfél méter magasra tud felugrani biciklijével, ha éppen kerítés akad az útjába.
Ezek a fiúk úgy ugratnak nyereg nélküli bringáikkal, mint a régiek a szőrén megült sárga kancával. Az embernek persze mindig is volt hű segítőtársa: először kutya, aztán ló, később autó, most éppen a kerékpár, aminek hatalmas reneszánszát éljük napjainkban. A motorizált városi életforma mintha átalakulóban lenne és egészen másfajta, nagyon különböző mozgásformák törnek utat maguknak.
Úgy tűnik, hogy a világ újfajta birtokbavétele zajlik: a székbe, autóba, tévé elé kényszerített modern ember fellázadt és próbálja áthelyezni a súlypontját.
Tamás azonban – tudatosan vagy ösztönösen - mégsem városi helyszínben gondolkodik, hanem nagyon ütős természeti környezetet keres és talál. A lélegzet-elállítóan méregzöld tarcali tengerszem azonban kicsit ipari környezet is egyben: lényegében egy felhagyott kőfejtő okozta seb a Tokaj-hegy átellenes, Tarcal felőli oldalán.
Finom súlypont-eltolódást érzékelünk megint: a természeti és művi táj közelít egymáshoz, föltételezi egymást és a különböző tevékenységek – esetünkben egy túlszabályozott világra válaszul adott speciális sporttevékenység - révén össze is fonódik. A választott építészeti karakter ezt a dinamikus egyensúlyi állapotot tükrözi: a hegyoldalba telepített parazita lakó- és kiszolgáló-konténerek ugyanúgy egyensúlyoznak a sziklafalon, mint az ugrásra készülő triálosok súlypont-áthelyezés közben.
Balance in a quarry_2014 from mt on Vimeo.
„Lehet-e fenntartható építészetben gondolkodni Magyarországon egy olyan öntörvényű, periférikus szubkultúra számára, mint a triál?” – kérdezi a tervező a tanulmányban. Az egyik építészeti lehetőség kétségtelenül a sportágra jellemző aktív internetes kommunikáció fölhasználásával a tájseb új design-arculattal, ikonikus szobor-épülettel való gyógyítása lehetett volna. Szerencsére a diplomaterv nem ezt a marketinges utat választotta. Inkább kis elemekből álló, fokozatosan fejleszthető, ütemezetten, kis lépésekben is megvalósítható szakipari modul-rendszert tervez, amely rugalmasan képes reagálni az alakuló igényekre. Paradox módon éppen az egykori kőbánya indusztriális jellegére reagálva tartja tiszteletben a táj szellemiségét. A genius loci ugyanis már nem romantikus természeti idill, hanem a modern utáni világ bonyolult egyensúly-keresése, amely folyamatos súlypont-áthelyezésekből áll.
Máté Tamás diplomaterve kockázatos, de végül szépen teljesített ugrás. Egyensúlyt teremtett egy extrém szubkultúra közösségi igényeinek kielégítésében és egy különös természeti környezet értékeinek építészeti kiaknázásában. Ezért a tervet elfogadásra ajánlom.
Szentendre, 2014. 06. 03.
Golda János