A feszes program és a cikcakkos alaprajz miatt sok trükkre volt szükségünk az újonnan épült kisméretű lakás belsejének megtervezése során, s néhány elsőre láthatatlan megoldást is elrejtettünk a bútorozás ügyes kialakításával. Noha többlépésnyi távolság van a konyha és a bejárati ajtó között, egy okos rés lehetővé teszi, hogy a bevásárlótáska egyből a konyhapultra kerülhessen, hiába állunk még az előszobában.
Az alaprajzon sok helyütt megjelenő strangok általánosságban gyengítenék az egységes megjelenést – ezeket a helyeket azonban mindig az atmoszférikus világítás elrejtésére használtuk ki, illetve egy helyütt, a nagyobb méretű konyhai eszközöket rejtő titkos kihúzható elemet csúsztattunk be mögé. A hálószoba és az öltöző-közlekedő közötti rés magába rejti a vasalódeszkát, a szobainast, és a ruhaszárítót, melyek így mindkét helyiségből közvetlenül kézre esnek, de soha sincsenek szem előtt.
A lakás kis mérete miatt a fehér és a halvány szürke árnyalatait használtuk a színezésben. Ahol nagyméretű falfelületek álltak rendelkezésünkre, felhős festést alkalmaztunk, megnyitva a teret a végtelen felé. A beépített bútorok soha nem érnek a mennyezetig, így azt az érzést keltik, hogy a tér felső síkja magasabban van a valóságosnál. Annak ellenére, hogy minden látszó felület halvány vagy fehér színt kapott – van egy rejtélyes, erős, sötétkék szín, ami minden bútor minden belső felületét beborítja, így a lakás használójában a térről kialakuló kép gazdagabb, és izgalmasabb egy határozott színnel, de az mégsem korlátozza a teret a befogadóban. A gardróbszekrény téli szekciója egy hatalmas kihúzható elem, amit így csak a hűvösebb hónapokban látunk, és alapesetben a kabátok sem takarnak ki semmit az előszoba tükörből.
LAB5 architects