Úgy maradt… a budai szuperkórház még el sem kezdődött története

 Így harangozta be 2018-ban az akkor már pár éve belengetett szuperkórház-projekt valódi elrajtolását a sajtó. Tavaly szeptemberben azonban a kormány egy tollvonással eltörölte az addig kidolgozott terveket és előkészítő munkákat, pedig az erre létrehozott projektcég alsó hangon nyolcmilliárd forintot elköltött addigra. Sorozatunkban ritkán mutatunk be olyan projektet, amely előzmény nélküli és nem jutott el az első kapavágásig, így nem is igazán látható, mesélni is kevésbé tud. Most mégis megkíséreljük ezt a láthatatlan, mégis nagyreményű, és idáig is igen sok közpénzt elégetett projektet nyomon követni.

A hazai egészségügy helyzete állandóan szenvedélyes viták tárgya. A felmérések szerint az életnek ez a területe okozza számunkra lassacskán a legnagyobb aggodalmakat. Természetesen nem szerepünk és nem is vállalkozunk semmilyen átfogó helyzetértékelésre, kizárólag az ágazat építészetre vonatkozó oldalával kívánunk foglalkozni, azon belül is a meg nem épült Dél-budai Centrumkórház hamar félbeszakadt történetével. Nem kérdéses, hogy az egészségügy területen még jócskán van fejleszteni való, s noha az elmúlt évtizedekben történtek kórházi modernizációk, ezek országos elosztása egyenletlen, a főváros pedig szinte teljesen kimaradt a folyamatból. Ritka kivétel a Kútvölgyi Kórház története, amelynek félbemaradt felújítása évekig borzolta a lecsupaszított falak között gyógyulni vágyó betegek és az egészségügyi dolgozók kedélyét – a kálváriáról az Építészfórumon is beszámoltunk –, majd pozitív fordulatot véve, az eredetileg előirányzott költségvetés többszöröséért mégis megújulhatott a budai hegyvidék ikonikus kórháztömbje.

Budapest és a környező agglomeráció azonban hatalmas terhet jelent az elöregedett fővárosi kórházi állományra; a meglévő épületek nagy része elavult, felújításra szorul, ugyanakkor a legtöbbjük keletkezése óta is jelentős szemléletváltás is történt. Épp ezért született rendelet arról, hogy három területen koncentrált fejlesztéssel új centrumkórházak jöjjenek létre. Az Egészéges Budapest Program keretében 2018-ban megjelent, és az Építészfórumon is bemutatott építészeti tervpályázat három célterületet jelöl meg: az Észak-pesti Centrumkórház a Honvédkórház fejlesztésével, a dél-pesti a Szent István és Szent László Kórház egyesítésével, újragondolásával jönne létre, a dél-budai egység pedig egy zöldmezős beruházásban, a városhatárban valósulna meg.

Az elképzelt három centrumkórház hatékonyan működve a legkorszerűbb ellátást lenne hivatott végezni; mindegyikben 24 órás sürgősségi központokat biztosítanának és nemcsak a fővárost, hanem a környező településeket is kiszolgálnák, és több országos hatáskörű feladatot is vállalnának. A program keretében a Honvéd Kórház II. telephelyét integrálnák a már meglévő tömbökbe, a Szent István Kórház területén egy teljesen új, több mint 1100 ágyas tömb épülne, valamint létrejönne az úgynevezett budai szuperkórház a főváros nyugati határában levő Dobogón. A terv előkészítői úgy gondolták, hogy a Buda lakosainak nagy részét és a környező agglomerációt kiszolgáló Szent János Kórház a jövőben nem lesz képes központi feladatait megfelelően ellátni, ezért ott idővel az egészségügyi ellátás megszűnne. 

A fejlesztésre kiszemelt terület ma erdősávval, autópályával, főúttal, keleten pedig családi házakkal, kiskertekkel határolt füves puszta. „A XI. kerület szűzföldjének az utolsó népszámlálási adatok szerint négy lakosa volt. Az 1847-es dűlőkeresztelő során kapta a terület a Dobogó nevet az addigi német Galgenberg (Akasztó-hegy) helyett."

Mivel a térség északi oldalán fut az M1-M7-es autópálya bevezető szakasza, ezért nem jelent túlzott vonzerőt a lakóövezetként való beépítésre. A 20. század első felében még számos kertre parcellázott Dobogó mellett kisebb vízfolyások csobogtak végig, nyugati oldalában pedig oly nagyüzemben ment a keserűvíz-források kitermelése, hogy a szállítás megkönnyítésére még ipari vágányokat is húztak: a Kelenföld-Hunyadi János-forrás ipari vasutat. A Saxlehner András által 1862-ben beazonosított keserű gyógyvízről ugyanis hamar kiderült, hogy összetételében egyedülállóan hatásos hashajtónak bizonyult. Saxlehner piacra dobta a Hunyadi János gyógyvizet, ami fogalommá vált, és az elmondások alapján még a tengeren túlra is szállítottak belőle. Az időszak emlékét őrzi a környék néhány utcaneve: Keserűvíz utca, Gyógyvíz utca.

A századforduló után sem nagyon pezsdült fel a terület élete, bár a határában húzódó meglévő szekérút vonalát szerették volna balatoni műúttá fejleszteni az 1930-as években, amikor már egyértelműnek látszott a motorizáció kibontakozása. Az útvonal végül csak a második világháború idején készült el, amiről később Budaörs felé újabb autóút ágazott el. A két út elágazásának és a környék általuk katalizált robbanásszerű fejlődésének történetét korábbi cikkünkben meséltük el. A Dobogóval határos Őrmező lassal elkezdett beépülni, először kertes házakkal, majd lakótelepi tömbökkel. Dobogó azonban megmaradt egyfajta senkiföldjének, zöld területét sem rekreációs célra – bár déli oldalán kalandpálya, kutyaiskola és bobpálya üzemel – sem beépítésre nem hasznosították.

Amikor megindult a helykeresés a dél-budai szuperkórház telepítésére, felmerült a dobogói telek, amely jól kötődik a kiemelt országos útvonalakhoz, az M1-M7-es autópályához és a 7-es számú főúthoz. Az elképzelt és tervezett további infrastrukturális fejlesztésekkel, a Galvani híd megépítésével, vagy a szintén igen bizonytalan sorsú észak–nyugati autópálya körgyűrűvel az intézmény vonzáskörzete még jobb közúti kapcsolatot kapott volna. A telepítés adottságából kifolyólag a tervezők 1,2 millió főt számoló ellátási körzettel és az ehhez szükséges 1200 ággyal számoltak.

Az autópályák közvetlen szomszédságában elhelyezkedő tervezési területre benyújtott pályázatok közül két munkát választott ki a zsűri, majd a közbeszerzési fordulóban már egyértelműen a Noll Tamás és Madzin Attila (M-Teampannon Kft.) nevével jegyzett munka mellé tette le a voksát Rutkai Pál András elképzelésével szemben. A pályáztatás és annak eredményhirdetése azonban igen komoly hullámokat vert az építészszakmán belül: „nyílt titok volt az építészszakmában, kik nyerik majd a három budapesti centrumkórházra kiírt pályázatot. A nyertesek valószínűleg behozhatatlan versenyelőnyt szereztek azzal, hogy — egyébként a közbeszerzési törvény előírásaival ellentétesen — a pályázat előkészítésében is részt vettek." – mutatott rá az anomáliákra az Építészfórum 2018 utolsó napjaiban megjelent írása.

A nyertes pályázat egy semleges, alapvetően a funkcionalitásra törekvő térstruktúrát képzel el, ahol a kórházakra jellemző térelemek, az ápolási funkciójú, a kórháztechnológiai-gyógyászati és a kiszolgáló területek jól elkülönülnek egymástól. A hosszanti lepényépületen nyugvó két hasonló, íves megformálású, valamint a harmadik, csillag alakzatban kitárulkozó tömb alkotta méretes és impozáns centrumkórház „építészeti filozófiája az áramlásra épül, amely nem csak a belső térszervezésben, de a külső tömegformálásban is markánsan megjelenik. Az áramlást jelzik a szilvamag alakú ápolási épülettömbök és az amőba alakú gyermekápolási épület. Ezek az épületrészek a visszahúzott gépészeti szint közbeiktatásával szinte lebegnek a kétszintes kórházépület felett."

Emellett kiemelt szerepet kapott a fény útvonala: a cél, hogy még a legbelsőbb terek is minél több természetes fényhez juthassanak. Ezt belső télikertek és klímaudvarok sorozatával kívánták elérni, amelyek szintben és mélyégben is változatosságot nyújtanának. Az épületegyüttest teljes egészében zöldtető borítaná, egyik végében pedig helikopter-leszállópályát alakítanának ki.

Mikor 2018 végén a terveket a 100 százalékos állami tulajdonban lévő, erre a célra alapított DBC Dél-budai Centrum Projekt Beruházó és Ingatlanfejlesztő Zrt. koordináló projektcég bemutatta, az átadást 2023-re tűzték ki. Az előkészítés elnyúlásával, nem sokkal később már csak 2022-es projektkezdéssel és legkorábban 2025-ös, de a legutolsó hivatalos közlemény szerint egy évvel későbbi átadással számoltak. A 2026-ra prognosztizált megnyitó volt az utolsó konkrét időpont a szuperkórház megszületését illetően. Hozzá kell tenni azt is, hogy egy ekkora volumenű és komplexitású egészségügyi intézmény tervezése és kivitelezése lényegesen több időt igényel, mint az eredetileg elképzelt 4-5 év. Az építkezést jelentős infrastrukturális, közlekedési fejlesztésnek kellett volna megelőznie, majd kísérnie, hiszen már magának az építési forgalomnak új útvonalakat, az autópályáról leágazást kellett volna biztosítani. A Nemzeti Közlekedési Központ a terület megközelítésére egy külön szintben megépülő autópálya lehajtót és a 7-es főúton egy új csomópontot képzelt el, az erre szánt forrásokat azonban a tavalyi év folyamán a kormány visszavonta, ezzel ténylegesen parkolópályára téve az egész projektet.

A közúti kapcsolatok mellett a kötött pályás megközelítési lehetőséget is ki kellene építeni egy ekkora, napi szinten hatalmas tömegeket vonzó intézményhez. A Kelenföldi vasútállomásig eljutó M4-es metróvonal bármilyen irányú meghosszabbítása sajnálatosan régóta lekerült napirendről. Épp ezért a tervezők a villamoskapcsolat kiépítésében gondolkoztak, amelynek legnagyobb gátja a terület korábbi fejlődését is sokszor akadályozó vasútvonal. Hiszen a térségben megjelenő összes villamosvonal a nagyforgalmú vasútvonal túloldalán fut, azok átjuttatása a vágányok alatt vagy felett problematikus, igen költséges megoldás lenne. A vizsgált kapcsolatok között a leginkább célravezető az lenne, ha a Kelenföldi vasútállomás már meglévő komplex csomópontjából tovább vezetik vagy az 1-es, vagy a 19-49-es villamosok vonalát a vasút valamilyen módon történő áthidalásával egészen a kórházig. Felmerült a 41-es villamos vonalának a Kamaraerdő végállomásból kiinduló meghosszabbítása, de ez hatalmas kitérőt jelentene az utazóknak.

A szuperkórháznak szánt telket az állam az elérhető információk szerint 4,4 milliárd forintért vásárolta meg, amelyen csak némi régészeti előkészítő munkák kezdődtek el, különösebb eredmények nélkül. Az épületegyüttes tervét 8,3 milliárd forintért készíttette el a beruházó, majd az akkori Budapesti Fejlesztési Központ felvázolta a közlekedési fejlesztések terveit. Ez utóbbi leállítását döntötte el a Lázár János vezette szakminisztérium a 2023-as év elején, számos egyéb előkészítés vagy éppen kivitelezés alatt álló, leginkább a fővárost és az agglomerációt érintő projekttel együtt. A közlekedési infrastruktúra kiépítésének hiánya alapjában torpedózza meg egy működőképes kórház létrejöttét. S noha kimondatlanul, de minden jel arra mutat, hogy a szuperkórház megvalósulásának lehetősége most az ismeretlen jövőbe vész.

Időközben a Szent János Kórház kapacitási problémáit a korábban csak szűkebb kört kiszolgáló, elitintézménynek számító Kútvölgyi bevonásával próbálják valamelyest orvosolni. A beruházási stop az Egészéges Budapest Program többi elemét is érinti, így nem történt előrelépés sem az észak-pesti, sem a dél-pesti fejlesztések ügyében, egyelőre azok is megmaradtnak a tervezés szintjén, de a program zászlóshajója azonban mindenképpen a Dél-budai Centrumkórház lett volna. Az építkezés elmaradásával viszont egyelőre megmarad a terület nyugalma, így talán zavartalanul élhet tovább a szomszédos kőérberki és őrmezei rétek sokszínű élővilága.

Bán Dávid

Források:
https://www.ujbuda.hu/ujbuda/a-del-budai-centrumkorhaz-12-millio-fot-lat-majd-el
https://mek.hu/media/files/2018/tervpalyazatokpdf/PD_%2B_Felhivas_AEEK_DB-CENTRUMKORHAZ_0801.pdf
https://iho.hu/hirek/villamossal-a-korhazba-170809
https://www.teampannon.hu/projektek/del-budai-centrumkorhaz
https://g7.hu/kozelet/20230907/tetszhalott-allapotba-kerulhet-az-12-millio-embernek-beigert-budai-szuperkorhaz-projekt/
https://magyarepitok.hu/aktualis/2019/08/igy-nezhet-ki-a-del-budai-centrumkorhaz-uj-latvanytervek

Szerk.: Winkler Márk