Fél évszázad várakozás után, 1977 nyarán nyílt meg, majd negyven év üzemelés után zárta be kapuit a Planetárium, egyelőre ideiglenesen. A korábban igen népszerű intézmény újranyitása azonban egyre bizonytalanabb, és vannak, akik szükségességét is megkérdőjelezik. A Planetárium küzdelmes története. Bán Dávid írása.
Budapest már régóta várt egy komolyabb planetáriumra, azaz csillagászati ismeretterjesztések bemutatására szolgáló projekciós készülékre és az azt befogadó komplex intézményre. Amikor 1975 májusában végre lerakták a népligeti Planetárium alapkövét, a sajtó elismerése mellett némi keserű szájízzel jegyezte meg, hogy Európa fővárosai közül Budapesten az utolsók között valósul meg ilyen jellegű tudományos oktatóközpont. Ez a gondolat a Planetárium 1976-os engedélyezési- és kivitelezési tervében is megjelenik, mintegy megalapozva az egyébként fél évszázada várt intézmény fontosságát.
Maga a planetárium, mint „műszer, épület, intézmény" – ahogy azt az Élet és tudomány összegző cikkében olvashatjuk – egy összetett intézmény, amely az igen finom, precíziós csillagászati megjelenítő műszert befogadó, kupolával ellátott épület. Csillagászati bemutatóhely, de nem csillagvizsgáló. A Walter Bauersfeld német mérnök fejlesztette projekciós műszerét, a Zeiss-planetáriumot 1923-ban mutatták be a müncheni Deutsches Museumnak a külön erre a célra épített, tízméter átmérőjű kupolája alatt. Ezzel váltva fel a korábbi csillagászati bemutatási eszközöket, amelyek alapvetően mechanikus módon, de villanyizzók segítségével jelenítették meg az univerzum mozgását. Az összetett működésű, pontosan összehangolt hajtóművek által vezérelt, sokoldalú, változatos bemutatási formákra képes planetárium készülékeket eleinte csak a jénai Zeiss gyár készített, majd Amerikában és Japánban is igyekeztek ehhez hasonló eszközt előállítani, de a német gyár mindig is megtartotta elsőbbségét. A planetáriumok aranykora az 1950-60-as években, az élesedő űrversenyben kezdődött. A csillagászat, a bolygók megismerése, a tudományos érdeklődés mellett stratégiai kérdéssé is vált, ezért például csak az Egyesült Államokban több mint 1200 középiskolában helyeztek el ilyen készüléket.
A hazai planetáriumépítés, -telepítés azonban nehézkesen indult. Az úttörő elképzeléseket a II. világháború kettétörte és lényegében fél évszázadot kellett várni, mire megvalósulhatott az első és sokáig egyetlen ilyen intézmény. Tass Antal, a sváb-hegyi csillagvizsgáló igazgatója már 1926-ban arról beszélt, hogy Magyarországon is szükség lenne egy űrszínház, azaz nagyplanetárium létesítésére. A készülék megrendelésére és legyártására végül csak a II. világháború idején került sor a német Zeiss gyárban – valószínűleg ez volt az utolsó darab, amit a háború idején Jénában elkészítettek –, és 1944-ben, három vasúti vagonban szállították Magyarországra. Az összerakásra azonban már nem került sor, a bombázások idején a műszert az ország nyugati felébe szállították, hogy ott biztonságba helyezzék, de onnan később nyoma veszett.
1961-ben egy újabb, ezúttal kisplanetáriumot sikerült beszerezni az akkor már NDK részévé vált jénai Zeiss Művektől, de ennek a készüléknek a sorsa sem volt sokkal zökkenőmentesebb:
„Végre a vurstli látványosságából tudományos ismeretterjesztő intézménnyé nőtt a planetárium. Több mint másfél évtizednek kellett ehhez eltelnie. A jénai Zeiss Művek Medium-típusú kisplanetáriuma ugyanis — amely 1961. és 1968. között működött a Vidám Parkban, az egykori panoptikumban épített 6 méter átmérőjű kupola alatt, igencsak vegyes közönség előtt — ilyetén mód a vásári látványosság szintjére süllyedt. A bonyolult műszer aztán a TIT pincéjébe került, ahonnét a pécsi Természettudományi Stúdió megnyitására került csak elő, 1975. novemberében. Azóta is ott működik — nagy sikerrel." – írja a Magyar Nemzet 1977-ben.
A vásári mulatságon lényegesen túllépő, valóban jelentős tudományos bemutatóhelyként megvalósuló Planetárium születése lényegében egy „gombhoz a kabátot" történet. A nagyplanetárium vetítőberendezését a hozzá tartozó segéd projektorral, vezérlőpulttal, hangosítási rendszerrel, valamint az alumínium lapokból készült, lyuggatott vetítőfelülettel együtt ugyanis már 1969-ben, állami segítséggel megvásárolta a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság (TIT), de a felállításának helyszínéről évekig nem tudtak döntést hozni. Így, akárcsak a negyed évszázados elődje, ez a berendezés is egy évtizedig ládában bezárva várta összeépítését és beüzemelését. Az első javaslatok a Margitszigetre vagy a Gellérthegyre – az Uránia csillagvizsgáló közelébe, vagy akár azzal egybeépülve – helyezték volna el az új csillagászati bemutatóközpontot, de végül mindkét helyszín lekerült a napirendről. Végül 1971-ben, feltételezhetően a könnyebben kisajátítható terület miatt az éppen átalakulás alatt álló Népligetet jelölték ki az építkezésre. A metróépítéssel párhuzamosan ugyanis jelentős fejlesztéseket képzeltek el a legnagyobb fővárosi közpark megújítására. A Népliget akkor, ötévre tervezett rendezési terveiben a Planetárium mellett szerepelt egy 2,7 hektáros csónakázó tó, mögötte pedig egy strand létesítése öt szabadtéri és egy fedett medencével. Mindezt az északi oldalon vendéglátóipari kombináttal és ifjúsági szórakozóhelyekkel egészítették volna ki. A tervből elsőként és lényegében egyedüliként a Planetárium valósult meg, a terület rendezése máig időről időre napirendire kerülő téma, legtöbben talán a vízfelületet hiányolják a parkból.
A Planetárium alapkövét végül csak 1975-ben tették le, a terveket pedig a BME Magasépítési Tanszékén Lux László és Tömöry Tamás készítette. Az épület központi eleme a 23,5 méter átmérőjű kupola, amely magában rejti a Jénából korábban vásárolt és addig ládában őrzött 2,5 tonna súlyú, 4 méter magas vetítőszerkezetet. Ezt veszi körül az eredetileg 400 fő befogadására tervezett nézőtér. Maga a kupola, a vetítőgép igényei szerint különleges kiképzésű lett: „a belső kupola váza egy 23,5 m átmérőjű hálózat, amelyet 7992 darab, átlagosan 600 mm hosszú acélidomból építettek föl. A hálózat rácsszerkezetén 2701 találkozási pont (csúcspont) van. Ez a hálózat tartja azt az alumínium lemezekből összeállított 900 nm-nyi vetítőfelületet, amelyen 54,3 millió 1,3 mm átmérőjű és egymástól 4,2 mm távolságra elhelyezett lyuk van. Ez a perforáció „alig" 72 nm-t „vesz el" (az összfelület 8,7 százaléka), s így elhanyagolható fényveszteséget okoz. Az igazi jelentősége abban rejlik, hogy a perforáció mögött elhelyezett réteg minden hangot elnyel, s így a teremnek kiváló az akusztikája." A nagytermen mellé egy szintén nagy befogadású kiállítási csarnokot is építettek, ahol csillagászati tárlatokkal egészítették ki a benti vetítéseket és előadásokat.
Az elkészült Planetáriumot ünnepélyes keretek között, 1977. augusztus 17-én avatták fel, Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Pozsgay Imre kulturális miniszter, Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára, Gosztonyi János oktatási államtitkár és Gerhard Reinert, az NDK budapesti nagykövete jelenlétében. A nagyközönség három nappal később, augusztus 20-án, reggel 8-kor léphetett be először az épületbe. Az érdeklődés már megnyitáskor jelentős volt, a pénztár előtt hosszú sor kígyózott. Arról, hogy mire számíthatott a lelkes érdeklődő, a korabeli sajtó érzékletesen számolt be:
„De milyen is ez a titokzatos világ? Márványlapoktól díszlő körfolyosóra érkezik a látogató, aki már itt »leckét kap« a csillagászatból: évszázados távcsőritkaságok, diaképek, műszerek ébresztenek kedvet a búvárkodáshoz. A mennyezeten finom ívű alumíniumbordák jelképezik a Nap sugarait, a több száz izzólámpa pedig a csillagos égbolt hangulatát idézi. De az igazi látványosság bent, a kupolateremben ígérkezik. Középütt acélkékben játszó gépcsoda magasodik a pulpituson. Fémkarjai egy-egy gömböt tartanak — rajtuk parányi ablakok. Aztán a műszer zizzenő neszt hallat: kihunynak a fények, s a koromfekete éjszakából lassacskán kibontakoznak a csillagok, hogy kalandos utazásra csábítsák a karszékekben feszülten várakozó vendégeket." – írja a Népszabadság.
Az intézmény első igazgatója Ponori Thewrewk Aurél csillagász volt, aki nemzetközi mércével mérve is magas színvonalú és változatos csillagászati előadásokat szervezett az új épületbe. Egyszerre többfajta bemutatót is műsoron tartott, és a program havonta megújult, ezért a Planetárium hamar népszerű lett és sokáig az is tudott maradni. 1980-tól kezdve közel negyed évszázadon keresztül, kihasználva a planetárium műszer különleges vetítési tulajdonságait, a csillagászai előadások mellett működött a Lézerszínház, amely fennállása alatt 47 fényjáték bemutatót tartott műsoron. A programok ismert zenei előadók, így például Mike Oldfield, Jean-Michel Jarre, a U2 vagy Madonna műveire épültek.
A Planetárium első harminc évében 4 milliónál is több érdeklődőt fogadott, majd a csillagászati bemutatóhely csillagzata elkezdett leáldozni. A lényegesebb felújítás nélkül átvészelt évtizedek után az épület állaga erőteljesen leromlott, mígnem 2016 augusztusában egy özönvízszerű esőzés következében annyira beázott, hogy néhány hónapra be kellett zárni. A TIT szűkös anyagi forrásaiból az elsődleges károkat elhárította és az év októberében ismét ki tudott nyitni az intézmény, de korlátozott befogadóképességgel és szolgáltatásokkal. Ekkor már egyértelmű volt, hogy a felújítás elodázhatatlan, de erre a TIT-nek nem álltak rendelkezésre a szükséges pénzügyi lehetőségek, mindenképp külső segítségre szorulnak.
Negyven évvel megnyitása után, 2017 nyarán a működtető TIT végül kénytelen volt hosszabb távra bezárni a még akkor is népszerű és sokak által látogatott Planetárium kapuit. Egy évvel korábban az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az akkori szakminisztérium ígéretet tett arra, hogy a Planetárium átfogó felújításon és modernizáción esik át, mindez pedig részét képezi a Népliget megújítását szolgáló fejlesztési programnak. Első menetben 2018-ra elkészült a tetőszerkezet felújítása, de innentől kezdve a munkák elakadtak. A Planetárium munkatársa eleinte óvatos bizakodással beszéltek arról, hogy a közel 3 milliárd forintos komplex felújítási program végére egy valóban 21. századi, korszerű csillagászati központkét nyithat újra – eredetileg 2019-re tervezve – az intézmény. Az épület felújítása mellett a mára már több mint fél évszázados planetárium gép is cserére szorulna, hiszen az azóta eltelt időszakban négy-öt generációt léptek előre a hasonló berendezések. Emellett lényegében a teljes technikai infrastruktúra cserére szorul, hiszen a bő negyvenéves vezérlő-, fény-, és hangtechnika felett mára már eljárt az idő. A felújítás során egy nyolc, nagy fényerejű vetítőből álló, digitális fulldome rendszer kiépítését tervezték, ami 3D élményt is képes lenne nyújtani és akár a teljes kupolára vetítendő moziélményre is alkalmas. Emellett az időközben bezárt Uránia csillagvizsgáló funkcióját is a Planetárium átépítésével, kibővítésével tervezték a Népligetbe áttenni, így az épületbe távcső is kerülne.
A szuperszonikus tervek mára elhalványulni látszanak és jelenleg semmilyen élő információ nincs arról, hogy mikor kezdődnének az érdemi munkák. A Planetárium honlapja sem elérhető. Az elakadás egyik oka a problémás tulajdonviszonyokban keresendő. A Planetárium épülete 2018 óta teljesen állami tulajdonban van, mivel a TIT a tetőfelújításért cserébe lemondott a korábbi teljes tulajdoni hányadáról. A 2371 négyzetméteres épület alatti telek tulajdonviszonya már korántsem ilyen egyszerű. Az osztatlan közös tulajdonban levő telek legnagyobb része a fővárosé, a kisebbik hányadon pedig a magyar állam osztozik a X. kerületi önkormányzattal, de még a BKV Zrt.-nek is van egy kisebb hányada a területből.
A főváros terveiben egyértelműen szerepel a Népliget megújítása, erre a tavalyi évben számos lakossági felmérést, kutatást is végeztek, ugyanakkor a kormányzat is egy kulturális tengely létrehozásában gondolkozik a park északi oldalán, a Kőbányai út mentén. Ennek első lépéseként készült el az Opera Eiffel műhelyháza, majd az Északi Járműjavító szomszédos dízelcsarnokában és környezetében épülne meg az új Közeledési Múzeum.
Ugyanakkor vannak, akik szkeptikusak a Planetárium megújulását illetően, de leginkább azt nem tartják célszerűnek, hogy az épületet csillagvizsgálóval bővítsék. Az 1970-es években kialakított helyszín akkor még ideálisnak tűnt erre a célra, de mára a fényszennyezés olyan mértékben nőtt, hogy egyre kevésbé lehetséges innen a csillagos égbolt zavartalan kémlelése. Vannak vélemények, amely szerint mára a planetárium műfaja is elavulttá vált, a mai digitális, 3 vagy 4D-s bemutatótechnológiák már lényegesen kifinomultabb, látványosabb műsort képesek nyújtani, jobban lekötik a nézőket. Ugyanakkor néhány éve már mobil planetárium is járja az iskolákat, amit akár a tornateremben is fel lehet állítani, amellyel ugyan kisebb vetítővel és kupolával, de hasonló módon lehet érzékeltetni az égbolt világát. Mindemellett, a jelenlegi gazdasági körülmények látva, a Planetárium esetleges felújítása és újranyitása, ha nem is fényévekre, de az egyre távolabbi jövőbe tolódik.
Bán Dávid
Forrás:
Élet és Tudomány, 1977. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)
Hétfői Hírek, 1975. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
Magyar Nemzet, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)
Népszabadság, 1977. augusztus (35. évfolyam, 180-204. szám)
https://epiteszforum.hu/csillagok-kozott--a-nepligeti-planetarium
https://index.hu/tudomany/2016/10/15/a_budapesti_planetariumban_a_viz_az_ur/
https://jozsefvarosujsag.hu/lesz-meg-valaha-planetarium/
https://rtl.hu/tudomany-tech/2022/01/09/planetarium-nepliget-felujitas-csuszas-fovaros-magyar-allam?fbclid=IwAR0V-sw7JlsiYII-Wv-_M4soSdHgVNoIaFP-31xlYMMt7fMOWVED7awcgB8
Szerk.: Winkler Márk
