Nem nagy a befolyásunk, munkánk az utca felől csaknem teljesen rejtve lesz, ezért a legfontosabb az a belső világ, amelyet a régi és az ide várt lakóknak ajándékozhatunk.
A padlás helyére olyan testet képzeltünk, amely anyagában és vonalaiban elszakad a négyszintes „alaptesttől”, könnyedebben viselkedik. Az eklektikus ház tömegét nem óhajtjuk növelni (habár növeljük), de többre gondoltunk, minthogy azt egyszerűen csak újra lefedjük. Ennek a fémhéjú testnek az a feladata, hogy kifeszített és finoman tört felületeinek dinamikus áramlásával életet leheljen a padlástérbe és úgy csináljon teret a belé költözőknek, hogy az a tér érezhetően a belváros tetején legyen. Ahol a fémtest visszahúzódik, ott teraszra léphessünk, fényben úszhassunk, messzire láthassunk. Ahol visszahúzódik, ott elszakad a régitől, ahol előreugrik, ott pedig érintkezik vele, csatlakozik az udvar sarokvonalaihoz, az eresz és a gerinc vonalaihoz.
Ahol a fémtest visszahúzódik, ott elszakad a régi tömegtől, régi felületektől, helyet ad a szabad levegőnek és nem áll a tekintet útjába sem az udvarból, sem az utcáról nézve. Ezzel a magatartással foglalja el helyét a kis műemlék mellett is, amely felé mostantól buta oldalfal helyett terasszal és arccal forul.
Ja, és ebből az irányból kapja az udvar a legtöbb napot, így itt jelentősen visszaléptünk a legfelső szinten, s az új testet darabokra szaggattuk (mégis folytatva az ereszek hullámzó mozgását). Ezzel tisztelgünk a napfény értelme előtt.
szöveg és képek: Csontos Aladár, Nagy Péter
Emeletráépítés és tetőtérbeépítés
Budapest, VI., Paulay Ede u. 7-9.
építészek: Csontos Aladár, Nagy Péter
építész munkatárs: Eke Zsolt, Németh Tamás