Új Idősek Otthona létesítése a XVIII. kerületben
II. díjban részesült pályamű
szerzői: WALK! Építészeti és Grafikai Szolgáltató Bt.
vezető tervezők: Dénes György, Dudics Krisztián, Vízvárdi András, Simon Orsolya
II. díjban részesült pályamű
szerzői: WALK! Építészeti és Grafikai Szolgáltató Bt.
vezető tervezők: Dénes György, Dudics Krisztián, Vízvárdi András, Simon Orsolya
Részletes bírálat:
Telepítés
A környezeti adottságokat lényegében negatívan értékeli, azt a következtetést vonva le, hogy az épületnek „a környezetére nyitott, a városrész életében pozitív, közösségformáló szerepet is betöltő magként” kell beilleszkednie. A célkitűzést a bírálóbizottság csak részben tudja elfogadni – természetesen nem cél mindezek ellenkezője – de legalább ilyen fontosnak ítéli az Otthonban életük végéig lakó emberek érdekeit építészeti eszközökkel is képviselni. Ilyen szempontból a pályamű „tagolt térstruktúra” koncepciója vitatható (a „privát szféra” terei kifelé fordulnak, a „közösségi zóna” terei a belső udvar köré szerveződnek). A tervezési programban megadott funkciókat a tervező részben alápincézett, földszint + emeletes belsőudvaros, jelentős mértékben magastetős épülettömegben helyezi el, komoly szociális szakmai hozzáértést tanúsítva. A belső udvar ellenére az elrendezés a tömbösített rendszerek előnyeinek egy részével is rendelkezik, azok hátrányai nélkül. Főbejáratát az Alacskai út felől nyitja, a belső udvart DNy felől határoló közlekedő kiszélesítésével kialakított előcsarnokra kapcsolódva. A Ganz Ábrahám utca felől gazdasági bejáratot alakít ki, mely egyben a szint alatti gk. tároló megközelítését is adja. A gazdasági bejárat jól differenciált, mind a pinceszinten telepített funkcióegységeket, mind a földszintieket jól tárja fel. Az épületszárnyak melletti és a közöttük lévő területeket jól hasznosítja, különböző funkciójú kertrészeket alakít ki. Gépkocsikat csak a térszint alatt helyez el, ami kicsit kétséges megoldás, bár az előírásokat kielégíti.
A 2 ágyas szobaegységek jó méretűek. A nagyobbiknál a 3,3 m szélesség és 6,5 m mélység többféle ágyelrendezést is lehetővé tesz. A gyengéje ennek a szobának a terasz, erkély hiánya. A kisebbik – teraszos – 2 ágyas szoba 5,1 m mélysége már nem teszi lehetővé a berajzolt kórházi jellegű ágyelrendezés megváltoztatását, vagy a jó méretű és optimális elhelyezésű beépített szekrényeket fel kell áldozni. A 4 ágyas szobák 5,05 m szélesek, 7,40 m mélyek, a homlokzati fal közepén részben benyúló terasz tagolja. Mivel ezek a szobák csak a földszinten tervezettek, ahol lényegében ágyban fekvő gondozottak lennének, elfogadható a kórházi ágyelrendezés. Kevéssé fogadható el viszont az, hogy az emeleten tervezett 2 ágyas szobák felének nem jut terasz, illetve az, hogy ahol mégis van, ott 1,15 m széles. Itt is alapkövetelmény lenne az 1,5 m fordulókör biztosítása. A szobákhoz tartozó vizesblokkok megfelelő méretűek, az előtér visszahúzása a folyosó felől funkcionálisan előnyös.
A gondozási egységek mindig egy szinten helyezkednek el, középfolyosóra szervezettek. A középfolyosók hossza a demens egységnél 42 m, a másik kettőnél csaknem 73 m. Itt a lépcső és a legtávolabbi szobaajtó között 45 és 50 m távolság adódik. A középfolyosók a földszinten társalgókkal, teakonyhával tagoltak, teraszhoz kapcsolódnak. Ezek a bevilágító, kitekintő felületek ritmikusan tagolják a hosszú középfolyosókat, amit fokoz – és kicsit már zaklatottá is tesz – a szoba előterek visszahúzása. Az emeleten a kétágyas szobák száma nem teszi lehetővé a hatásos oldalsó bevilágítást, ezért itt felülvilágítós rendszert javasolnak a tervezők, amely a nyári időszakban csak árnyékolással fogadható el. Az épületen belül a gondozási egységek a szakmai szempontokat figyelembe véve jól telepítettek. A földszinti demens és tartósan ágyban fekvő gondozottak szobái közvetlen kertkapcsolattal tervezettek.
A közös használatú terek részben a földszinten, részben az emeleten jól méretezettek, ugyanez vonatkozik a közös közlekedő területekre is. Kétségesnek látszik viszont a nagy folyosóhosszakra tekintettel a lépcsők és liftek kis száma, különös tekintettel a tűzvédelmi, kiürítési szempontokra! Mind a földszinti, mind az emeleti közlekedő rendszer lehetővé teszi a személyzet számára az átrium teljes belső körbejárhatóságát. A gazdasági kiszolgáló funkciók a pincébe telepítettek, melynek egy része (konyha, gk. tároló) a terepszint lesüllyesztésével természetes megvilágításhoz, részben szellőzéshez jut. A kiszolgáló funkciók jól megoldottak, túlzott méretűnek a 48 fh-es szint alatti gépkocsitároló látszik.
Az igazgatás-adminisztrációnak a földszinti demens részleg fölötti elhelyezése, kapcsolata a gazdasági lépcsőházhoz, felvonóhoz jó. Ügyesen térnek át itt a tervezők a földszinti középfolyosós rendszerről a kettős folyosós rendszerre, mely további – a gondozottak által használt funkciók telepítését is lehetővé teszi.
A homlokzatok a műszaki leírás szerint játékos ritmusú bemélyített teraszokkal, változatos tetőidomokkal tagoltak. Mindez „az emberi szemmel befogadhatatlan tagolatlanság elkerülését is szolgálja.” A bíráló bizottság véleménye szerint az épület tömegképzése zavaros, a lapostetőre applikált tetőformák nyugtalanítóak és előnytelenek. Fokozottan igaz ez az imaterem külön gonddal megformált tömegére. A függőleges homlokzatfelületek tagolódása a belső tartalom kivetüléseként értelmezhető, elfogadható. Az anyaghasználattal egyet lehet érteni. A gazdasági, ápolási egységei gondosan, szakszerűen tervezettek.
