Újraszabott falusi ház Alsónémediben

A Budapest környéki község egyik félreeső utcájában a közelmúltban jelentős átalakuláson ment át egy régi, rossz állapotú ház, amelynek átértelmezésével Kovács Zoltán építész új értéket tudott teremteni. A karakteres elemnek számító tornác megőrzése-kibővítése mellett az épület funkcionális rendje és tetőformája is teljesen megváltozott. Balog Ádám recenziója.

A felújított ház karakteres eleme a szűk tornác, valamint az utcával párhuzamos eresz volt. A felújítás során a régi épületet a falak felső síkjáig visszabontották, új fafödémet és tetőt építettek. A nyeregtető hajlásszöge az Alföldön megszokott formát követi, azonban a tető vonalvezetése megváltozott az előző állapothoz képest.

Az eredeti házat lényegében csak a tornác eleveníti meg, amelyet kibővítettek, ezzel is fokozva annak jelentőségét. A másik karakteres elem, az utcára az eresz vonalával kiforduló tömeg megváltozott az új tetőforma miatt. A falak viszont maradtak a helyükön, ami azt az eredményt hozta, hogy a nyeregtetős tömeg mellett egy kis lapostetős kubus is keletkezett, ami nem teljesen konzekvens része az épület újraformálásának. A kis, szürke elem önálló, más funkcióval rendelkező épületrészt sejtet, ám a valóságban ugyanaz a funkció található a szürke és a fehér vakolatos homlokzat mögött is. A kis lapostetős tömeg tükörsima vakolat textúrája is más, mint a fehér vakolatosé, ezzel is tovább erősítve a látszólagos különállást. Az átformálásnak ez a része következetlen, mégis a környék építészettörténetébe jobban illeszkedik az újraszabott ház.

A kortárs építészet egyre gyakrabban keresi a paraszti építészetből vett formai analógiákat. Ám a megrendelők többsége a paraszti építészet mögött a szegény, feudális múlt jelképeit látja, amelyeknek viszont tisztaságukkal és őszinteségükkel a mai korban is mondanivalójuk lehet. Az életforma változik, de vajon ezzel együtt a formának is változnia kell? Ha valami tiszta és érthető, ráadásul még logikus is, akkor miért ne használhatnánk ősi formákat jelen építészetünk művelése közben? Régi alapra helyezni az újat, nem szokatlan dolog, főleg ha elfogadjuk az építészet időbeli folytonosságát, amelyben az alapoknak mindig ugyanazoknak kell(ene) lenniük. Minden kor megfogalmazta a maga lényegét, azt a belső igazságot, ami az aktuális időszakot leginkább befolyásolni tudta. Ám közelmúltunk azt bizonyítja, a modern kor egyik nagy kihívása, hogy nem találjuk jelen korunk lényegét. Ez talán annak is köszönhető, hogy több igazság van, mert az életünk, a gondolkodásmódunk bonyolulttá és átláthatatlanná vált.

A régi épület alaprajzi rendszerében tisztán szerkesztett volt, viszont a mai igényeknek nem felelt meg, ezért a funkcionális elrendezést teljesen meg kellett változtatni. Az utcafronti homlokzat mögé kerültek a gyerekszobák, ezek után vizesblokk következik, majd egy tágas, fényben úszó közösségi tér (nappali-étkező-konyha), a lakótereket pedig a hálószoba zárja a sorban. A keskeny telek és az eredeti ház arányaiból egyenesen következik, hogy a helyiségek döntően a napos DK-i oldalra tájoltak, az oldalkert felé. A ház hátsó részén padlásfeljáró, pincelejáró, tárolók, gépészeti helyiség és garázs található. A bővítés karakteres része még az utcai homlokzat szürke kubusához hasonló felfogásban született - a tetőtéri dolgozószobát rejtő - tömeg. Az eredeti alaprajz tiszta szerkesztettsége sajnos nem köszön vissza a megváltozott alaprajzon, viszont a homlokzatok a régi házénál határozottabb, játékosabb karaktert kaptak. Ráadásul az ablakok árnyékolására szolgáló fém zsaluziák tovább erősítik az innovatív megjelenést. A szomszédban álló házak mérete és élénk narancssárga színe sem tudja elnyomni a felújított épület eleganciáját.

Alsónémediben - mint ebben a régióban oly sok faluban - hatalmas családi házak épültek a '70-es, '80-as években. Sokszor nagyobbak, mint amekkorára a tulajdonosoknak szükségük volt. A szükség szót a mai válságos helyzetben egyre gyakrabban használják szakmai körökben. Ez a családi ház felújítás jó példa arra, hogy egy átlagos négytagú családnak mekkora élettérre van szüksége a „lakáshoz”: léptéke a klasszikus népi ház és a vidéket elárasztó aránytalan, de komfortos házak határán mozog. Elég tágas ahhoz, hogy komfortos legyen a belső tér, és elég arányos az udvar mérete, hogy a régi mezőgazdasági életet felváltsa a pihenés a szabad levegőn.

Egy épület felújítása során mindig komoly kérdés, hogy mennyire szabad vagy érdemes megbontani az eredeti ház rendszerét? Ez egy szubjektív, érzelmi kérdés, ráadásul, ha az eredmény jobb, mint az eredeti volt, akkor megérte a befektetett energia. Összességében az Alsónémediben felújított családi ház új, különleges színfoltja lett a településnek, annak ellenére, hogy nem szokatlan építészeti elemekkel akarja felhívni magára a figyelmet. Egy csendes felkiáltójel, amely figyelmeztet arra, hogy érdemes figyelnünk múltunk értékeire azért, hogy ezeket az értékeket a jövőbe is át tudjuk menteni!

Balog Ádám