Újratervezés - konferencia beszámoló
A Kós Károly Egyesülés és az általa működtetett Vándoriskola által létrehozott vándorkiállítás 2011. július 29. óta Magyarországon 10 állomást megjárt. 2012. február 6-án a végállomására, a BME K-épületébe érkezett. Fülöp Tibor és Terdik Bálint beszámolója.
A Kós Károly Egyesülés és az általa működtetett Vándoriskola által létrehozott vándorkiállítás 2011. július 29. óta Magyarországon 10 állomást megjárt. 2012. február 6-án a végállomására, a BME K-épületébe érkezett. A kiállítás anyagát: fotók, leírások, interjúk, és természeti katasztrófákról, valamint az utánuk sarjadó új életről, új városokról, új falvakról készített életképek (Beregi árvíz - 2001, Felsőzsolcai árvíz - 2010, Vörösiszap-katasztrófa - Devecser-Kolontár 2011, összehasonlítva több külföldi tragédiával) alkotják. Az állványrendszer az új házakat - új életeket, a zsákok pedig a katasztrófák elleni védekezést voltak hivatottak szimbolizálni, a tablók magukat a tényeket mutatják. A vándorkiállítást első állomásán, a Szent István Bazilika Lovagtermében még Makovecz Imre nyithatta meg a közönség számára, a vándorlást, illetve a nemzetközi konferenciát már nem érhette meg köztünk, mégis minden egyes helyszínen felidéztük szellemét, szellemiségét, illetve a meglévő 30 állványt tiszteletére bővítettük eggyel, utolsó munkájával: a Devecseri Újjászületés Kápolnával. A budapesti helyszínek mellett eljuttattuk a színes anyagot Nyíregyháza, Ópusztaszer, Pécs, Sopron, Devecser és Zalaegerszeg köztereire, így közel 100.000 érdeklődő számára mutathattuk be a különböző építészeti módszereket. Fontosnak tartottuk, hogy egy nemzetközi konferenciával, egy vitafórummal zárhassuk le az eseményeket hasonlóan a tematikát sokoldalúan megvilágító előadásokkal, mint maguk a tablók.
Hosszas szervezés és sikeres pályázatok elnyerésével hívhattuk hazánkba a kiállításra külföldről küldött anyagok gazdáit Berlinből, Stavaból, Londonból és Tokióból a hazai előadók mellé. A program töményre sikerült, hiszen a Kós Károly Egyesülés igazgatóinak bevezetője után 12 előadó adott átfogó képet az elmúlt 20 év katasztrófáiról és azok elhárításáról. A MÚLT-JELEN-JÖVŐ hármas tagozódás felvezetéseként a Belügyminisztérium helyettes államtitkára, Szaló Péter és az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság igazgatója, Dr. Papp Antal nyújtott betekintést a hazai jogszabályi, finanszírozási és szociális helyzetbe.
Szűcs Endre az újjáépítések magyarországi múltját elevenítette fel nekünk. Így kalandozhattunk el az 1870-ben leégett Torockó, az 1909-ben tűzvészt szenvedett Hollókő, az 1876-ban földcsuszamlás által megsemmisült Somogydöröcske és 1879-es nagy árvízzel elöntött Szeged újjáépített, egységes, és ma is gyönyörű utcáira. Megmutatta, hogy ennyi tragédia ellenére, hosszútávon mégis lehetett pozitív hatása a hatalmas pusztításoknak néhány település történetében. Őt Graziano Lucchi követte, aki a már-már elfeledett, a Kolontárihoz kísértetiesen hasonló Stava völgyi iszapömlés (1985) emlékét őrző Stava Alapítvány elnöke. Személyes tragédiát megélve mindkét szülőjét elvesztette a 268 ember életét követelő emberi mulasztás eredményeként. Azóta elkötelezett híve és szóvivője a felelősségre vonhatóságnak, a társadalom és környezete kapcsolatának, a műszaki szerkezetek korrekt irányításának. Így hívták meg Kolontárra már tavaly áprilisban is, számítva tapasztalataira. A múltidéző blokkot Mányi István beregi (2001) emlékezése és anekdotái zárták. A meghökkentő számok és megrázó képsorok után az újjáépítés tervezési és főépítészi irányítással történő kivitelezési munkáiról már pozitív emlékeket idézett fel.
Rövid szünet után nemzetközi „vizekre eveztünk”. Először a GRAFT iroda (Berlin-Los Angeles-Peking) egyik alapítója, Wolfram Putz mutatta be gigaprojektjeiket, és a Katrina hurrikán után végzett munkájukat. Barátjukkal, Brad Pittel felkarolták a New Orleansban magukra hagyott károsultak sorsát, a Lower Ninth Ward területen. A Make It Right Foundation egyfajta katalizátora tudott lenni a térség rehabilitációjának, segítségükkel nívós tervpályázat, gazdasági számítások, társadalmi konzultációk és eddig 80 ház felépítése valósulhatott meg. Ezeknél azonban hosszabb távú céljaik is vannak, élő közösséget is szeretnének építeni az új lakosokkal, és azóta olyan nemes ügyek mellé álltak a világ több pontján, mint a Hospital Project, Global Health Commitee és az International Children Camp. Építész létükre ugyanis megtanulták, hogy sokszor sokkal hasznosabb, ha egy mozgalmat alulról indítanak a köztudat felébresztésével, amihez a politika aztán csatlakozni tud, és együtt tud dolgozni a tervezőkkel is. „Ösztönzés egy kockázati kultúra irányába” című előadása után sztárépítészhez méltó módon sietett a repülőtérre, hogy tovább utazhasson. Rövid itt tartózkodása alatt egy jó kedélyű, fiatal és agilis építészt ismerhettünk meg személyében, megjelenésében és prezentációjában, hogy mi magyar építészek is tanulhassunk valamit, amit már nem kell később megtanulnunk… Lendületes előadását egy higgadt angol építész, Hooper Brooks, a Prince’s Foundation for the Built Environment Alapítvány nemzetközi programigazgatója segítségével ismerhettük meg a Haiti földrengés (2010) okozta károkat és az eddig elkészült beépítési terveket. Az alapítvány évtizedek óta segít olyan új lakóhelyeket teremteni, ahol szeretnek élni az emberek, vagy meglévő területeket fejleszt építők, tervezők, kivitelezők oktatásával. Fontosnak tartják a helyi jellegzetességek megőrzését, és a fejlesztések időtállóságát. Port-au-Prince történelmi városközpontját is ebben a szellemiségben tervezték meg dinamikus konzultációkkal az építészek-fejlesztők-kormány-lakosság körében. A folyamatok lelassultak a feladatok nagysága miatt a Katrina hurrikánhoz hasonlóan, de a példátlan összefogás eredményeit hamarosan láthatjuk. Hasonló gondolatokkal zárta Rudolf Mihály, Felsőzsolca (2010) egykori főépítésze is előadásával a JELEN-blokkot, hiszen megtudhattuk tőle, hogy hosszú előkészítés, bonyolult adminisztráció és villámgyors tervezés-kivitelezés jellemezte a borsodi újjáépítést, alacsony költségvetéssel. Sok zavart okozott a nem várt árvíz a kisváros addigi nyugodt életében, mert személycserék voltak a polgármesteri, képviselői és főépítészi posztokon, az új önkormányzat pedig a nem teljeskörű újjáépítés befejezése helyett energiáit a pereskedésekre fordítja. Rudolf Mihály szavaival élve: „Megbomlott a világ ezen része.”
A második szünet után felpörögtek az események, és a kissé nyomott hangulatot friss gondolatok, új élettörténetek és a fényesebb múltból táplálkozó építészeti megoldások váltották. A nap végére a JÖVŐ alcím előadásai útmutatók lehetnek egyetemistáknak, pályakezdő építészeknek vagy egyszerűen csak azoknak, akik szeretnének igazodni a változó világ tervezési szükségleteihez. Elsőként Balazs Bognar magyar származású amerikai építész képviselte Kengo Kuma tokiói irodáját a japán cunamiról (2011) szóló prezentációjában. Rövid magyar köszöntő után már angolul tudhattuk meg tőle, hogy irodájuk a földrengéssel sújtott Tohoku térségében az 1990-es évek óta dolgozik, így meghitt kapcsolatuk van a helyi építészeti kultúrával, helyi iparosokkal, de már régóta próbálkoznak sürgősségi menedékhelyek létrehozásával is a helyi lakosság számára.
Az írott történelem legnagyobb méretű földrengése a térségben megrongált általuk tervezett épületet is, illetve elvette azoknak az iparosoknak, kézműveseknek az életét, akiknek részben köszönhette az iroda a világhírnevét. Kengo Kuma számára tehát a segítségnyújtás nem csupán építészeti válaszokat jelent, hanem együtt szeretne működni továbbra is a kisebb helyi iparosokkal egy nagyobb léptékű kulturális és gazdasági szemléletmódot követve. Az eddig megtervezett Cunami Múzeum nem emlékműve az itt történt tragédiának, hanem egy az alkotótáborok közül, ahol a diákok, művészek és a helyiek egy új, közös kultúrát hozhatnak létre. Visszatérve a magyar valóságba, Turi Attila kalauzolt el minket a hirtelen világhírűvé vált Kolontár és Devecser (2010) térségébe, az eddig nálunk még soha nem tapasztalt vörösiszap pusztítása után sarjadó élet folyamatának bemutatásával.
A katasztrófa okairól és az elhárítás módjáról már a nap elején megtudhattunk sok mindent, így inkább a közösségépítés témakörére fókuszált, hiszen ezt mindvégig egyenrangúnak tartotta az építészeti kérdésekkel az újjáépítés 9 hónapjában. A kivitelezés alatt természetesen pontosíthatták a lakók a belső kialakítást, aminek feltétele az állandó fogadóórák és a Vándoriskola állandó jelenléte volt. Ez egyfajta kapcsot jelentett megrendelő-építész-kivitelező között. Méltó eredménnyel sikerült megvalósítani azt a főépítészi munkásságot, amelyet 30 évvel ezelőtt Makovecz Imre épp itt, a Bakonyban kezdett. A BME 45 építész hallgatója Devecseren egy pergola-térképház-játszótér együttest, Kolontáron egy mászóvárat tervezhetett és építhetett fel a július 16-i avatóünnepségig. Ezt a szálat ragadta meg Perényi Tamás, a BME Lakóépülettervezési tanszékének vezetője is, aki kiemelte, hogy több tucat hallgató vett részt a borsodi és devecseri károk felmérésében is önkéntesen, illetve egy egynapos zárthelyi keretében közel 300 tervet készítettek, amit egy kiadványba is szerkesztettek. Kiemelte azonban az építészeti diskurzus hiányát, a közbeszédből kiveszett szakmai vitákat, az izgalmas és többrétegű szakmai utóélet elmaradását. Örömmel fogadta tehát a kiállítás és konferencia rendezését, ahol egy távolabbi spektrumból szemlélhettük az elvégzett munkát, az eltérő mértékű végeredményeket.
Zárszóként Martin Gábor, a Veszprém Megyei Építész Kamara elnöke boncolgatta a „Megbélyegzettség” kérdését. Részletesen taglalta a helyi építészek szerepvállalását a felmérési munkákban, azonban hiányolta a bevonásukat a tervezés és újjáépítés folyamatában.
Egy kellemesen kimerítő és átfogó konferencia után vasárnap egy busz indult tanulmányi kirándulásra a -15 C°-os hidegben végigjárva a vörösiszap útvonalát (Ajka MAL-tározó, kolontári memento-ház, Kolontár újjáépített területe, devecseri emlékpark, Devecser újjáépített területe, Somlóvásárhely) 10 km hosszan, majd egy rövid Somló-hegyi kitérő után megnéztük Magyarpolány egységes utcáját, ami a tervezések egyfajta előképéül szolgált.
Fülöp Tibor és Terdik Bálint
szervezők és beszámolók
Kós Károly Egyesülés Vándoriskola
A kiállítás szervezésében és bonyolításában résztvevő személyek a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájának keretén belül:
Ötletgazdák, koordináció:
Tóth Péter, Csernyus Lőrinc, Fábián Rigó Tamás, Fülöp Tibor, Zsigmond László
Kiállítási installáció téri és grafikai tervezője:
Hayde Réka, Szilágyi Szabolcs
Adatgyűjtő és feldolgozó kollégák:
Devecser:
Csóka Balázs, Juhász Attila, Kovács Pál
Felsőzsolca:
Arnóczki Balázs, Dénes Albert, Mike Diana, Papp Tamás
Bereg:
Cservenyák Eszter, Kis Kálmán, Szepesi Ákos
Fordítás:
Köllőné Németh Mariann, Ostrozansky Gellért
Külföldi kapcsolattartás:
Farkas-Mezey Zsófi, Haáb Katalin, Kováts Ábel, Madár Ivett, Szakos Hajnal
Kiállítási helyszínekért felelős:
Füzes András, Mérő Máté, Terdik Bálint
Egyéb képanyag:
Katona László
Külföldi anyagok forrása:
Atelier Hitoshi Abe
Brooks+Scarpa Architects
Eskew+Dumez+Ripple
Fondazione Stava
GRAFT
Kengo Kuma and Associates
MVRDV
Szupervályog Magyarország munkacsoport
The Prince's Foundation
Támogató szponzorok:
Kós Károly Egyesülés, KŐHÁZ 2000 Kft, LFP Center Kft, Magyar Építész Kamara, Nemzeti Kulturális Alap, Országos Főépítészi Iroda, Vándorépítész Kft
