Vadász György 75
”Vadász György építész / költő / grafikus /szobrász / tornász / mérnök / komédiás (ripacs) / gyermek / szkanderbajnok / lázadó / profi / játékos.”
Köszöntjük Vadász György építészt, aki február 18-án tölti be hetvenötödik életévét.
Köszöntjük Vadász György építészt, aki február 18-án tölti be hetvenötödik életévét.
”Vadász György
építész
költő
grafikus
szobrász
tornász
mérnök
komédiás (ripacs)
gyermek
szkanderbajnok
lázadó
profi
játékos.
Az építész, aki mindig hülyéskedik. Van hozzá bátorsága. (...)
Szemlélődő alkotókedvet,
gyermeki látású bölcsességet,
lángoló higgadságot kívánok.”
Írta az architectura-sorozat Vadász György kötetének (Kijárat Kiadó, 1997) hátsó borítóján Turányi Gábor. A tőle átemelt jókívánságokat egy magvas idézettel fűszerezzük – kitől mástól, mint az ünnepelttől. A már említett, tíz éve megjelent kötet 24–25. oldalán olvashatók az alábbi mondatok:
Másfél évtizeddel ezelőtt megkeresett egy szimpatikus, riporter és azt kérdezte tőlem: – Önt sikeres építésznek mondják. Mitől az és hogy álmodja meg a házait?
– Ezt a két megfogalmazást – válaszoltam – kerüljük el, ha szabad kérnem, mert először nem vagyok ”sikeres”, másodszor nem ”álmodom meg” a házaimat, különben passzol az egész. Ugyanis a vélt sikerességet a következők jelentik: eddig csináltam – ez tizenöt évvel ezelőtt volt – 1200 tervet, az 1200-ból felépült 120, és a 120-ból talán 12 olyan, ami maximálisan – tehát 85–90%-ban! – megközelíti rajzban adott parancsaimat. Ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor ez 1%, ha negyon könnyed akarok lenni, akkor 5–6%. Ennyit a sikeresség kérdéséről. A másik, hogy: ”hogy álmodja meg”. Nem álmodom meg. Meg kell csinálnom. Gondolom, Tolsztoj szintén nem álmodta meg a Háború és békét, hanem kialakult a forgatókönyve, a váz, és lassan, fejezetről-fejezetre bővült, nekifutások és megtorpanások között, míg végül megírta. Kész lett a nagy mű. Nem álmodta meg. A zenész sem álmodja meg. Az építész sem álmodja meg. Vannak elképzelései, hála istennek, amire fölépül az egész, de nem álmodja meg. Nem lehet megálmodni egy városközpontot, egy parlamentet, egy operaházat vagy egy kórházat hogy az jó legyen, hibátlan és szép, hanem végtelen türelmű munkával, és nemes társakkal jutunk el oda, hogy valami maradandó elkészülhessen, azoknak a jelzéseknek az eredményeként, amit indulásként géjeinkből vagy külső erőktől kapunk.
Most kell szólnom először korbéli különbségekről. A fiatal talán valóban ”megálmodja” és valóban megcsinálja az egészet. Az idősebb a ”megálmodás” után hússzor változtat rajta. Mert közben szép idő lesz vagy csúnya, meg tán fájni kezd a lábam, meg elhagy valami érzelem, meg különben is balhé van és ez, bár nem jelent alapvető változást, a ”megálmodáshoz” képest végül mégs mássá változtatja az ”álmot”, az egészet!
Ha valóban építész az építész, akkor óhatatlanul hordoznia kell a kor felfogását, elvárásait, lelkét a saját elvárásaival, hitével és lelkével együtt. S a hang össze kell hogy csengjen, akár több szólamban is, hogy végül hamis hang nélkül születhessen meg az eggyé vált alkotás.
VADÁSZ György építész életrajza
Budapesten született 1933. február 18-án. Édesapja Vadász Mihály építész. 1957-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem építész karán, rögtön utána a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat építésze lett Boros Zoltán műtermében. 1972: Ybl-díj; 1976: Magyar Kultúráért Érdemérem arany fokozata; 1979: Pro Urbe-díj; 1984: Pro Arte-díj; 1993: Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje; 1996: Pro Architectura-díj; Budapest Építészeti Nívódíj; Az Év Háza fődíj; 1997: Az Év Háza különdíj; 1998: Kossuth-díj; budapesti Pro Architectura-díj; 2000: a Nemzeti Színház tervpályázatán első díjat nyert; 2002: Steindl Imre-díj; 2003: Prima-díj.
1957-től 1964-ig az IPARTERV csoportvezető építésze volt, közben 1958-1961 között elvégezte a Magyar Építőművészek Szövetsége mesteriskoláját, mesterei: Szendrői Jenő, Böhönyei János, Weichinger Károly, Dávid Károly voltak. 1964-től szakosztály-, majd osztályvezető a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál, 1978-ban a Magyar Építőművészek Szövetsége mesteriskolájának tanárává nevezték ki. 1983-tól a Budapesti Városszépítő Egyesület vezetőségi tagja, ill. Baja főépítésze. 1984 Vadász György a XLI. Velencei Biennálé installációját tervezte Varga Imre szobraihoz. 1985-ben címzetes egyetemi tanári rangot kapott, ekkor kilépett a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatból, ugyanebben az évben megalapította az Artunion Széchenyi Építőművész Stúdiót, amit 1988-ig vezetett. 1986-ban Pásztó főépítésze; 1989-1990 között a PÉCSITERV budapesti irodájának vezetője lett. 1991-től saját cége, a Vadász és Társai Építőművész Kft. vezetője. Vadász György az elmúlt néhány évtized egyik legjelentősebb építésze. Rendkívül sokrétű munkásságának első évtizedében (60-as évek vége, 70-es évek) az elsők között volt, aki a ”nemzetközi modern” épületek merev struktúráit a tömegek élénk megmozgatásával, ritmikus tagolásával oldotta, festői elemekkel gazdagította. Néhány családi házán egyfajta F. L. Wright ihlette építészeti gondolat figyelhető meg (pl.: családi ház, Budapest, Erdőalja út), más épületein pedig természeti, ill. vernakuláris építészeti formák vizsgálata és felhasználása (Gellérthegyi víztároló; Borospince, Szigliget; katolikus templom, Balassagyarmat). Vadász György tudatosan kizárja magát mindenfajta stílusirányzat köréből, végső soron a posztmodernhez hasonlóan arra törekszik, hogy az épületeket bensőségességgel, a ”mesék világával” töltse meg. Városközpont-terveit ”építészeti táj” módjára formálta meg, az érdekelte, miként tud építészet és természet egymáshoz hasonulni. Természet és enteriőr kapcsolata nemcsak teljesen nyitott rendszerű saját családi házán, hanem a korábbi épületeitől formailag jelentősen eltérő ”Új Bauhaus”-házain is nagy hangsúlyt kapott. E művein az anyagi és technológiai lehetőségek optimális kihasználása, tiszta térszerkezet, s a ”Bauhausos” formák mellett némi japán hatás érezhető. Fontos feladatának tartja, hogy az építészet és a képzőművészet egykori szerves együttélését újra megteremtse, de úgy, hogy a képzőművészeti alkotás ne csak applikatív kapcsolatban legyen az épülettel. Ezzel függ össze képzőművészeti beállítottsága is: szabadkézi tervei, elképzeléseit rögzítő skiccei kvalitásos grafikák is egyben; gellérthegyi víztárolója pedig szobrászati műként is szemlélhető. Számos köztéri szobor, emlékmű tervezésében, ill. architektúrájuk megépítésében is részt vett.
Mesterei: Szendrői Jenő, Böhönyey János, Weichinger Károly, Dávid Károly.
Jelentősebb megvalósult építészeti tervei
kórház (1971, Budapest, X. ker., Tétényi út
diplomata lakóház (1971-1972, Budapest, Budakeszi út 46.)
MEDOSZ-székház [Mészáros Endrével] (1975-1979, Budapest, Jókai tér)
Gellérthegyi víztároló [Széll Andrással] (1975-1981, Budapest, Hegyalja út)
Gellért Pezsgőfürdő [Fohl Máriával] (1975-1979, Budapest, Gellért fürdő)
családi ház (1976-1977, Budapest, Erdőalja út 96.)
zalaegerszegi városközpont I-II. üteme - ún. csipkeházak [Horváth Judittal] (1976-80)
Krisztina II. Crossbar telefonközpont [Horváth Judittal] (1981-1986, Budapest, Városmajor u.)
autóbusz végállomás [Kovács Miklóssal] (1986, Nagykőrös); bajai városközpont I-II. üteme [Nánay Évával, Specker Attilával] (1986-90)
mintalakótelep [Ádám I., Czér P., ifj. Eleöd Á., Fogarasi F., Horváth M., Kovács M., Tekeres I., Tóth T.] (1987-1991, Dunakeszi, Tábor út)
sorházak [Tóth Tiborral] (1987-1990, Pásztó); családi ház [Ádám Ildikóval] (1987-1988, Budapest, Tündér u. 4.)
társasház [Váncza Lászlóval] (1990, Budapest, Mátyás király út 48.)
Művészeti Aukciók Háza (1990, Budapest, Mátyás király út 11.)
pásztói városközpont első üteme (1990-91)
családi ház (1990, Budapest, Óra út 11.)
zalaegerszegi városközpont III. 1. üteme [Tekeres Ildikóval] (1990-91)
társasház [Vadász Bencével] (1991, Budapest Zöldlomb utca 44.)
pásztói városközpont II. üteme [Ádám Ildikóval] (1993)
mediterrán borospince [Basa Péterrel] (1993, Szigliget)
zalaegerszegi városközpont III. 2., befejező üteme [Tekeres Ildikóval] (1995)
irodaház [Ádám Ildikóval] (1995, Budapest, Orbánhegyi út 49.)
OTP-lakókert [Gulyás Évával, Tekeres Ildikóval, Vadász Bencével] (1996, Budapest, Csatárka u.)
üzlet- és lakóház [Basa Péterrel, Takács Tamással] (1996, Budapest, Árpád út 56.)
saját családi háza (1996, Szentendre)
lakóegyüttes [Takács Tamással] (1997, Vác, Hattyú u.)
New Bauhaus lakónegyed [Váncza Lászlóval, Miltényi Miklóssal, Király Noémivel] (1997, Budapest, Beregszászi út)
katolikus templom [Gulyás Évával] (1997-1998, Balassagyarmat)
ravatalozó [Vadász Bencével] (1997-1998, Vác)
New Bauhaus-lakótelep további három egysége [Ádám Ildikóval, Király Noémivel] (1998)
Átriumház [Ádám Ildikóval] (1998, Telki)
Átriumház [Tekeres Ildikóval] (1998, Szada)
hannoveri EXPO 2000 magyar pavilonja (1999-2000).
Képzőművészeti alkotásai
Dózsa-emlékmű [Marton Lászlóval] (1974, Mezőtúr)
Nemzeti Emlékhely [Szlezák Gusztávval, Kő Pállal, Kiss Sándorral, Szabó Istvánnal, Király Józseffel, Illés Gyulával, Bencsik Istvánnal, Pölöskey Józseffel] (1976, Mohács)
József Attila-szobor [Marton Lászlóval] (1981, Budapest)
Gellérthegyi kilátókő [Lesenyei Mártával] (1982-1984, Budapest)
Gábor Áron-emlék [Kiss Sándorral] (1984, Budapest)
I. Béla király szobra [Lesenyei Mártával] (1987, Szekszárd)
Zsigmond király szobra [Kiss Sándorral] (1988, Pásztó)
Szt. István király szobra [Kirchmayer Károllyal] (1988, Kalocsa)
Bezerédj-emlék [Benedek Györggyel] (1988, Szedres)
Zrínyi Miklós [Tóth Bélával] (1989, Zalaegerszeg)
Aradi vértanúk köve [Bartos Endrével] (1990, Baja)
Szondy-emlék [Kő Pállal] (1990, Drégelypalánk)
Latinovits Zoltán szobra [Melocco Miklóssal] (1991, Balatonszemes)
a muhi pusztai csata emlékhelye [Váncza Lászlóval, Kiss Sándorral] (1991)
Köztársasági emlékmű [Basa Péterrel, Kiss Sándorral] (1994, Budapest)
Koldus-kapu [Vadász Bencével, Kő Pállal, Lehoczky Jánossal] (1995, Budapest, Szt. György tér)
Nepomuki Szt. János Baldachin [Czér Péterrel] (1996, Pásztó)
Cserháti kapu [Czér Péterrel] (1997, Pásztó, Városközp. parkja)
Szt. István-emlék és kereszt [Kiss Sándorral, Czér Péterrel] (1998, Somlóhegy)
Millenniumi emlék a Duna parton [Czér Péterrel] (2001).
Egyéni kiállítások
1971 • Műcsarnok, Budapest [Vilt Tiborral]
1981 • Festőterem, Sopron • XLI. Velencei Biennálé, Velence.
Válogatott csoportos kiállítások
1989 • Művészetek Háza, Pécs.
(Haba Péter) forrás: artportal
