Nézőpontok/Kritika

Várostervezési szempont-e a futás?

2011.02.22. 09:50

Huszti István írása a fővárosi futósport helyzetéről, a Puskás Stadion nyújtotta lehetőségekről, az ideális pálya sajátosságairól, a futásról mint jelenlévő társadalmi igényről, valamint a lehetséges kitörési pontokról és a jövőről.

A futásról
Ahhoz, hogy a címben feltett kérdés jogosságát bizonyítsam, bevezetésként ejtenék néhány szót a futásról. Azt gondolná az ember, hogy a futás szó mindenkinek egyértelműen ugyanazt jelenti, pedig szerintem nagyon sok értelmezése lehet és van is. Számomra – mint amatőr futónak – elsősorban egy filozófia, egy lehetőség a környezetemmel egy más minőségű kapcsolat létrehozására. Általában ez a véleményem a sportok összességéről, mint olyanokról, ami az ember életének természetes része - kommunikációs, létezési lehetőség, mint a beszéd, a rajz, vagy az ételek élvezete és így tovább. Ebben a megközelítésben a sportok és a futás is elsősorban nem eszköz valaminek az eléréséhez, hanem önálló principium, aminek alkalmazása során el lehet érni  jobb közérzetet, erőnlétet, karcsúbb alakot stb. -, de ezek a dolgok semmi esetre sem a futás céljai, hanem következményei. (Meggyőződésem, hogy a sportnak és a futásnak kevés dolog ártott annyira, mint a külömböző trendy fogyókúrás és fittness mozgalmak.)

 

 

 

A futásnak ilyen értelemben való kezelése azt is jelenti, hogy művelése egyben egy minőségi igényt támaszt. A legfinomabb étel is akkor élvezhető, ha megfelelő minőségű környezetben készül. A propagandisták valamikor a futáshoz ragasztották a láb mindig kéznél van – feltehetően jó szándékú, de buta szlogent. Ugyanis futni nem mindenütt lehet! Példával érzékeltetve a dolgot, nem nevezhető futásnak a ház körül végzett 15-20 perces trappoló kocogás a kocsik között aszfalton. Hiába van kéznél a láb, ez csak egy testet lelket károsító önkínzás. A futáshoz megfelelő hely kell és ilyet találni a városlakónak nem is olyan egyszerű.

Szempontok, tapasztalatok
Lehetne azt mondani, hogy a futópálya kiválasztása nagyon egyéni - ebben van is igazság -, de a futótársakkal való beszélgetések során kiderült, hogy azért vannak általános szempontok. Megpróbálom ezeket összefoglalni.

  1. Ne kelljen sokat utazni a futáshoz, nem jó, ha több idő megy el a közlekedésre, mint magára a futásra. Ezt nem kell különösebben magyarázni, csak annyit jegyeznék meg, ha mindenkinek a közelében lenne jó minőségű futópálya, akkor sokkan többen sportolnának.
  2. Tévedés azt hinni, hogy akár a profi, akár az amatőr futóknak a 400-as kör a vágya. Edzéstechnikailag is vannak más igények, de a legfanatikusabb futók többségének is a hosszútávú futás 400-on unalmas. Ha nem speciális felkészülésről van szó, az erdei pálya adja a legtöbb örömöt.
  3. Jó, ha futáshoz más edzés is kapcsolható és van lehetőség öltözőre, szaunára, stb. Ezt sem kell magyarázni, így a közösségszervező erő is nagyobb lenne, ami fontos.
  4. Minél távolabb legyen a járműközlekedéstől és ne ott legyen mellette a kutyafuttató (nem a kutyások ellen szólok, nekem is van és rendszeresen sétáltatom, de nem ott, ahol futnak.)
  5. Legyen megfelelő minőségű a pálya talaja. Én a salakot kedvelem a legjobban, de ennek kezelése csak zárt pályán biztosítható. Szeretem az erdei talajt is és ha gyorsítani akarok – lehet, hogy többen ezt eretnekségnek tartják – kimegyek aszfaltra is, vagy jó minőségű műanyagra. A sport-, és a karbantartási szempontokat összevetve valószínűleg a műanyag a jó megoldás, de itt nagyon ügyelni kellene a minőségre. Budapest talán legnépszerűbb futópályája, a Margitsziget szerintem nem jó. Tudom, ennek megítélése erősen szubjektív lehet, de többen osztották már ezen véleményem. A szigeti pálya túl lágy és mély. Felfogásom szerint a futás egy előrehaladő harmonikus gördülő mozgás, nem pedig egy felfelé rugaszkodó trappolás (többek között ezért tartom rossznak a kocogást). A salakon például a talp picit hátrafelé csúszik, tompítva az ütésszerű terhelést, de nem süllyed be feleslegesen energiát elhasználva és nem növeli feleslegesen a térd igénybevételét. Mély-lágy műanyagnál  a besüppedés energiát vesz el, valamint az elrugaszkodás időben késik, a comb és a lábszár nagyobb szöget zár be, amitől a térdszalagok terhelése nő, a levegőbe kerülő láb lazítási ideje csökken. (Bárkinek ellentétes véleményét érdeklődéssel várom, a lényeg az, hogy minél többen tapasztalatot cseréljünk.)

 

 

 

A leírt szempontokat összefoglalnám úgy, hogy a futópálya vegye figyelembe az emberi természetes lustaságot és a lehető legtöbb örömre adjon lehetőséget. Amíg a sarki söröző gyorsan és kényelmesen elérhető egy jó sör és beszélgetés reményében, addig ne csodálkozzunk, hogy oda többen járnak. Semmi bajom a baráti sörözéssel, én is megteszem, csak a prioritások a kérdések.

Mi a valóság az igények és a lehetőségek között? Budapesti futóként elmondanám több éves saját tapasztalataimat. A történet kezdetével időben visszamennék az 1990-es évekhez - ekkor még működött a János hegyen az edzőtábor. Ez eredendően a versenyzők felkészülést szolgálta, de helyet adtak az amatőr sportnak is és a kettő igazán jól megfért egymás mellett. Volt jól használható edzőterem, szauna, masszőr, sportorvos, amit mindenki igénybe vehetett és ami a legfontosabb: helyben voltak a legváltozatosabb, jó minőségú erdei futópályák. Aztán az történt, hogy a telepet privatizálták és átalakították LAKODALMAS CENTRUMMÁ! Mert ugye ki gondolna másra, mint  hogy Budapest egyetlen erdei edzőtábora a legalkalmasabb lakodalmak szervezésére? Finoman fogalmazva a történet a felelős hivatalnokok nem minősíthető szemléletének a megnyilvánulása, amiben én nem nagyon látok változást. Ha csak a pillanatnyi és helyi gazdasági érdekeket vesszük figyelembe, akkor az alkoholfogyasztással és más nyereségekkel szemben a sport mindig vesztes lesz.

Persze lehet mondani (mondták is), hogy az erdőben így is lehet futni és vannak például szállodák, ahol akár még szaunázni is lehet, de ez már nem ugyanaz. Számomra annyira nem, hogy már nem volt indíttatásom Zuglóból átutazni a városon, ezért új helyeket kerestem. Zuglói lévén talán szerencsésebb helyzetben vagyok, mint sok más pesti, mert itt több olyan egyesületi sportpálya található, ahol salakon lehet futni, valamint ott a Rákos patak partja (bár én ezt nem kedvelem).  Bármennyire jók ezek a lehetőségek, azt a komplexitást nem tudják nyújtani, mint amilyen az edzőtábor volt. Végül az általam könnyen elérhető Puskás Stadion mellett lévő szoborparknál kötöttem ki - nem utolsó sorban azért, mert az ott lévő szállodában egész jó edzőterem és szauna van, így ezeket is használhatom a futás mellett.

 

 

 

A stadion és környéke, a szoborpark
A stadion körül zajló működés nagyon jó lenyomata  mind a verseny-, mind az amatőr futósport helyzetének. A magam fajta hobby-futók elsősorban a szoborpark salakján és a stadion külső körén futnak. A salakpálya eredetileg 600 méteres volt, de lecsökkentették 550-re, mert a sportcsarnok felé eső részen alakították ki a buszparkolót. Az azért szép, mert hideg időben járatják a buszok motorját és olyan kipufogógáz-felhő van néha, amiben nem érdemes futni. A salakra ráférne egy alapos felújítás, a stadion felé eső ív esőben pocsolya, az ívből kifelé haladva bokaficamító barázdák vannak. Az amatőrökön kívül kijárnak ide a profik is bemelegíteni, hosszabbat futni, a belső füves részen pedig rögbisek edzenek - de vannak napozók, gyerekkel focizó apukák és családok is. Szóval van igény a területre. A park mellett van a Syma csarnok és parkolói, ez a futás szempontjából nem akkora öröm, de igazából nem zavar. Talán itt ragadom meg az alkalmat, hátha valamelyik érintett olvassa: a Syma csarnokban van WC, ha Te, kedves kultúrált látogató, kiszállsz a legújabb kocsicsodádból, akkor ne valamelyik szobor tövébe vizelj!

A stadion külső, 1100 méteres aszfaltköre - bár jó kiegészítője a salakpályának - külön történet. Én kedvelem - engem nem zavar az aszfalton futás -, mert hossza miatt kevésbé unalmas és a lelátókra felvezető rámpákkal és lépcsőkkel kombinálva, vagy csak azokon edzve változatos gyakorlatokat lehet végezni. Ezt jelzi az is, hogy ide több veresenyző átjön az atlétikai pályáról, mert rámpán résztávozni, vagy lépcsőzni máshol nincs lehetősége - ez fontos szempont lehet. A lépcsők állapota sajnos több helyen rossz, de a legnagyobb veszélyt a focimeccsek után széttört és még el nem takarított sörösüvegek jelentik. Tisztelt Szurkolók, ne gondolják azt, hogy a magyar atlétika attól lesz jobb, ha az atléták üvegszilánkokkal nehezített pályán edzenek!

Amiért ezeket leírtam
A napokban olvastam, hogy reális esélyt kapott  a Puskás Stadion átépítése. Az átépítés koncepciója Kerekes György – jelenlegi főépítész – nevéhez fűződik (részletek itt). A koncepció szerint a jelenlegi stadion szerkezetén belül egy kisebb befogadóképességű football-stadion épülne, a régi szerkezet megmaradna, ahová kiszolgáló és kereskedelmi egységek kerülnének. Az atlétika kikerülne a stadionból és a jelenlegi atlátikai pálya bővítésére kerülne sor. Dióhéjban ezt emeltem ki, de érdemes elolvasni a műleírást, mert látható, hogy mennyi szempontot kell figyelembe venni. A kapcsolódó írások olvasása nyomán a következők jutottak eszembe:

  • Bár lekem mélyén nem örülök, de feltehetően el kell fogadni, hogy egy ekkora méretű sportlétesítmény működését elsősorban a focira lehet építeni.
  • Az atlétika száműzése hogyan történik? Az átalakított atlétikai pályán lesznek-e korszerű és komplex edzési feltételek, a tervezett befogadóképesség nem zárja-e ki nagyobb nemzetközi versenyek lebonyolítását?
  • A tervezés során gondoltak-e (gondolnak-e) a futósportra? Itt már nem választanám külön a verseny-, és az amatőr igényeket.
  • A várostervezők, jogszabályalkotók gondolnak-e arra, hogy a városi futás lehetőségének minőségi biztosítása jogos és pozitív társadalmi igény?
  • Melyik a leghasznosabb fórum arra, ahol a felelős hivatalok a közigénnyel kommunikálni tudnak?

Egy képzeletbeli városi futópálya szempontjából a felvetett kérdésekre bennem az alábbiak fogalmazódtak meg:

  • Egy futópálya hasznos a focistáknak is, minden közhiedelemmel ellentétben ők is tartanak futóedzést, én már láttam is ilyet.
  • Nem igazán tudok olyan sportot, ahol a felkészülésben az atlétikának, a futásnak ne lenne szerepe. Ami jó az atlétikának, az jó másnak is, egy futópálya pedig jó az atlétikának.
  • A stadion régi szerkezetében és környezetében el tudnék képzelni egy olyan összefüggő, több hurkos, emelkedőket is tartalmazó és esetleg részben fedett futópályát, amit minden sport művelője használni tudna és helyben más edzési lehetőségek is biztosíthatók lennének. Ez szerintem sem a focival, sem a gazdaságilag szükséges kereskedelmi funkciókkal nem lenne ellentétes.
  • A városi futópálya iránti igényt a városszerkezeti terveknél figyelembe kellene venni, az igények meghatározásához szélesebb körű párbeszéd lenne szükséges.
  • A legfontosabb talán első lépésben a párbeszéd helye. Belegondolva a Szépművészeti Múzeum félresiklott történetére, a Bécsi utca bontásának agyrémére, a dunai gyalogoshíd megépítésének ötletére, felmerül, hogy a szűk gazdasági érdekeket képviselő lobby csoportok tudják-e a társadalmi érdekeket képviselni? Az események azt mutatják, hogy nem - még akkor sem, ha jó szándék van mögöttük.

Felvetésemet azért gondoltam az internet nyilvánossága elött megjeleníteni, mert ha egy hivatali ajtón vinném be, akkor nagy eséllyel olyan érdekkörnyezetbe kerülne, ahol elveszne, vagy eltérítenék a céljától.  Ez a hivatal személytől független  sajátsága. Én azt tartanám egészségesnek – és ezt minden közügyre vonatkoztatom -, ha elérnénk azt, hogy a hivatalokból az illetékeseknek ki kellene jönni egy közfórumra és ott érvelniük kellene pro vagy kontra. Erre egy lehetőség az internet. Lehetőség továbbá egy kontrollra, ugyanis kiderülhet, hogy egy felvetés, jelen esetben ez a futás dolog a kutyát sem érdekli, vagy hibás - de lehetőség arra is, hogy egy felvetés olyan támogatást kapjon, ami már jelentős társadalmi inerciával bír.

Huszti István
anatőr futó és építész

Várostervezési szempont-e a futás? - 2.