Visegrád: új igazgató a múzeum élén

Július 1-jétől Buzás Gergely veszi át a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának vezetését. Elődje, a nyugdíjba vonuló Szőke Mátyás 47 éven át dolgozott Visegrádon. Kovács Olivér írása.

„A múzeum korábbi fejlesztése és a királyi palota eddig lezajlott rekonstrukciója kijelöli azt az utat is, amelyen a jövőben haladnunk kell. Szerencsére több mint két évtizede dolgozom a múzeumban, így az elmúlt években már elődömmel és tanítómesteremmel, Szőke Mátyással közösen tervezhettük meg az elkövetkező lépéseket” - mondta el a műemlékem.hu magazinnak Buzás Gergely régész-művészettörténész, aki július 1-jétől áll az intézmény élén.

 

 

Bár a visegrádi királyi palota ma lenyűgözi a látogatókat méreteivel, fél évszázada szinte semmi nem emlékeztetett arra a helyszínen, hogy itt állt a 14-15. században az Anjouk, majd Mátyás palotája. A területen az első rezidenciát I. Károly építtette (itt zajlott le 1335-ben a térség politikai viszonyait évtizedekre stabilizáló királytalálkozó), ám ebből az épületből – amely a mai palota előterében, az udvaron állt – jelenleg semmi sem látható. A ma látható palota elődjét Károly fia, I. (Nagy) Lajos emeltette, majd Mátyás idejében bővítették ki és építették át késő gótikus – reneszánsz stílusban.

A török időkben azonban az impozáns épületegyüttes pusztulni kezdett, majd a 18. században kőbányaként használták a környező barokk városok építkezéseihez. Amikor Schulek János a huszadik század harmincas éveiben feltárásokat végzett a területen, alig akadtak látható falmaradványok. A kutató által összegyűjtött régészeti leletek alapját képezték a Visegrádi Várbizottság gyűjteményének, majd a Várbizottság feloszlatása után 1949-től a múzeumnak. Az intézmény első igazgatója 1953-tól Héjj Miklós lett, neki köszönheti a gyűjtemény, valamint az ingatlanegyüttes az országos ismertséget.

 

 

Héjj Miklóst 1984-ben váltotta Szőke Mátyás a múzeum élén. Irányításával folytatódtak a feltárások, az intézmény a Magyar Nemzeti Múzeum középkori régészeti szakmúzeumává vált. A leglátványosabb változást a palota 1985-ben újrakezdett kutatása nyomán az 1997-től elkezdődött műemléki helyreállítás hozta. Az országban akkor szinte egyedülálló rekonstrukció során szakítottak a korábbi rombemutatási gyakorlattal és Deák Zoltán építész tervei alapján helyreállították az együttes kutatások által igazolható maradványait. A rekonstrukció még ma sem ért a végére, hiszen az évről évre folytatódó feltárások eredményei alapján a későbbiekben ki lehet egészíteni az épületegyüttest.

Középkori kísérleti régészeti központ készül a palota mellett – cikk folytatása a műemlékem.hu magazinban.

szöveg és fotó: Kovács Olivér