Régi-új egység – Elkészült az Operaház felújítása
Egy biztos: a főváros talán leginkább várt műemléki rehabilitációjáról van szó, amelynek mind ideje, mind költsége nagyot ugrott a kezdeti tervekhez képest. Az is biztos viszont, hogy most egy újabb emberöltőnyi időszak van biztosítva azáltal, hogy az épület szerkezetét, gépészetét, történetét és lényegét konkrétan ízeire szedhették, és így az eddig szinte ismeretlen, valóban Monarchia-korabeli Operaház spiritualitását élhetjük át – természetesen a 21. század szükséges megoldásaival ötvözve.
Nagy nap a mai, az Operaház dolgozói, művészei erre a pillanatra készültek régóta, nem is olyan rég pedig valóságos rituális élmény volt, mikor több év után újra díszleteket szállítottak az együttesbe, március 11. és 15. között pedig egy ünnepi eseménysorozattal tesznek pontot a hosszú felújítás végére. A munka számtalan terület szakértőjének összehangolt munkáját jelentette, ráadásul külön projekt volt a közönségforgalmi, műemléki terek felújítása, a kiszolgáló blokkok tervezése, és természetesen a színpad szelete is egy teljesen önálló kolosszális feladat volt, melynek modernizálásáért külön tervezői konzorcium felelt.
Mint köztudott, a ZDA-Zoboki Építésziroda a műemlékileg kulcsszerepet játszó területek felújítását tervezte, melyet szintén különálló területi projektegységekre kellett osztani, így irodán belüli „kis irodák" alakultak saját projektvezetőkkel, ám mindannyian egy régi "egység" visszahozatalán dolgoztak: az Ybl Miklós által tervezett eredeti Opera – napjainkra teljesen átalakult – esztétikai és akusztikai világát akarták újraéleszteni. Az épület felújítása korunk talán egyik legdokumentáltabb műemléki rehabilitációja is egyben, melyről ráadásul egy komplett TV-sorozat, az Operaláz is elkészült, és amely a munka legtöbb területébe bevezetett minket az adott ágazat szakértőjével készített interjúkkal. A rehabilitációról korábban az alábbi cikkünkben szóltunk, hamarosan pedig további publikációkban mutatjuk be a felújított épületet, de a mai megnyitás alkalmából néhány pontban alább közvetítjük az izgalmasabb tényeket:
- a felújítás egyik legnagyobb ismérve az akusztika minőségének megújítása, a témáról Zoboki Gáborral készített korábbi intejrúnkat itt olvashatják
- még a díszlethúzó zsinórokat is akusztikai panelekkel takarták le, hogy a színpadtérben is jobb legyen a legcsengés
- a zenekari árok kikerült a színpad alól és visszacsúsztatták a proszcéneum akusztikai kagylójába, ahogy az eredetileg is volt
- többféle árok kialakítását is biztosítani tudják, így a mélységet és szélességet is folyamatosan a darabokhoz tudják majd „hangolni"
- meglepetés lesz sokaknak talán a kevesebb textil a jobb lecsengés miatt
- az 1914-es, Medgyaszay István-féle átalakítást visszafordítva, immáron újra faszerkezetes nézőtéri struktúra épül fel a székek alatt, amely szintén a bársonyosabb hangzásnak kedvez majd a fémszerkezetek helyett
- utóbbi szerkezetet természetesen a megfelelő tűzvédelmi előírásoknak megfelelően kezelték
- e nyomótéren keresztül történik amúgy a szellőztetés is, alatta pedig kis beton alátámasztásokat terveztek; ezekre hanglágy ágyakat applikálnak, amelyek meggátolják a metróból eredő zavaró rezgéseket
- igyekeztek a történeti tereket minél inkább felszabadítani, éppen ezért több üzemet kiköltöztettek, amelyek az Eiffel csarnokban leltek új területre
- a több mint kéttonnás, Mainzban készített eredeti csillárt (amelyet még mindig az eredeti, kézivezérlésű csörlőjével lehet mozgatni) visszaalakították gázvilágítású korszakának megjelenésére; karjai ismét felfelé világítanak, a lefele irányuló fényeket pedig a csillár tömbjének rácsain át oldják meg
- nagyon fontos szempont, hogy az épület eredetihez sokkal közelebb álló színvilágát hozták vissza a restaurátorok; az évtizedek alatt számos árnyalat- és anyagbeli változás történt, így hiába nyűgözött le eddig is minket az enteriőr, igazából az elég távol állt a Monarchia-korabeli miliőtől
- visszakerült a „bádogfüggöny" (mely ugyebár igazából fából készült), és végül vörös színben pompázik zöld helyett
- csak a Lotz Károly által festett, A zene apoteózisa mennyezeti falfestmény restaurálása majd´ fél évig tartott; a legfelső emeleten állóhelyeket alakítottak ki, ahol az egyik legjobb akusztikai élmény élhető át, hiszen maga a festmény-felület is hatással van a hangok terjedésére
Az Operaház csapata holnaptól gálakoncerttel, a következő két napon pedig Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának ősváltozatával, valamint Kenneth MacMillan Mayerling című balettjével ünnepeli a megnyitást és indítja el a Mítosz és történelem című évadát. A nagyközönség március 15-től látogatói túrákon is megismerkedhet a felújított épülettel. Gratulálunk, és sikeres évadot kívánunk.