REPLAN - 4.csoport

A REPLAN kutatás bemutatását folytatva, a negyedik csapat munkája következik: Panelrehabilitáció – változatok, X. kerület, Újhegyi Lakótelep. A csoport Fülöp Gyula vezetésével belső átalakítást tervezett, a közterület fejlesztésével, az erkélyek bővítésével - innovatív és megfizethető megoldások formájában. 

Az Újhegyi lakótelep Kőbanya déli részén található. A házak többsége 1971-78 között épült sávos elrendezésű, tízemeletes szalagház. Célterületünk, a Tavas utca 2-4- 6 alatti három szoliter tízemeletes panelépület utólag, korszerűbbnek számító „kísérleti tömbként" épült 1986-ban. A lakótelep tengelye, az Újhegyi sétány: a központi sétálóutca, melynek menten kisebb üzletek, edzőterem, kávézó, könyvtár, posta, gyógyszertár es orvosi rendelő is található.

A lakótelep korösszetétele, a dolgozók, a nyugdíjasok és a munkanélküliek aránya nem különbözik lényegesen a budapesti átlagtól. Komoly különbség van viszont az itt élők átlagos iskolai végzettségében és kereseti szintjében: hiába dolgoznak ugyanannyian, mint a magasabb státuszú lakóterületeken, keresetük jellemzően viszonylag alacsony, így kevesebbet tudnak költeni lakóhelyük karbantartására, felújítására. Az idősek mellett nagy számban vannak jelen a mobilabb csoportok – fiatalok, munkahelyváltók, vidékről beköltözők, egyszülős családok.

A vizsgálat és tervezés közelebbi célterülete a Tavas utca 6. alatti tízemeletes szoliter tömb. A lakótelep déli részén álló pontház a lakótelepi épületek többségénél egy évtizeddel később, 1986-ban épült. A kivitelezés minősége egyértelműen jobb, mint a hetvenes években épült szomszédos tömböké. A viszonylag fiatal, 30 eves épület szerkezete statikai szempontból stabil, bár a gépészet egyes elemeinek cseréje megtörtént, a homlokzati, lábazati és tetőszigetelés (és sok helyen a nyílászárók cseréje is) hamarosan szükségessé válik. A tízemeletes épület 64 lakásában kb. 120-130-an laknak. A ház társadalmi mutatói jobbak a lakótelepi átlagnál: kevés a munkanélküli és az alacsony végzettségű – arányuk nem csak a lakótelepi, hanem a fővárosi átlagnál is alacsonyabb. A lakók közel harmada rendelkezik diplomával, ami sokkal magasabb az újhegyi átlagnál, és közelíti a budapesti értéket.

Összességében reális feltételezésnek tűnik, hogy a Tavas utca 6. lakói – esetleg hitelfelvétellel kiegészítve – képesek finanszírozni egy komplex, ám nem túl költséges felújítást. Olyan megoldásokat próbáltunk kidolgozni (környezetfejlesztés, homlokzati applikáció, horizontális és vertikális lakásösszenyitás, tetőtér kialakítás, napenergia), melyek akár egymástól függetlenül, akar az egyes elemeket tetszőlegesen kombinálva, egymásra építve is megvalósíthatók, így alkalmazkodva a lakók elképzeléseihez és fizetőképességéhez. Átgondolt, komplex felújítások nélkül fennáll a veszélye annak, hogy a stabilabb anyagi helyzetű lakosság lassan kiáramlik és a megmaradó közösség egyre kevésbé lesz képes az elkerülhetetlenné való beavatkozások megfizetésére. Ezért a javasolt építészeti-műszaki beavatkozások célja az, hogy megakadályozza a lakóépület romlását, valamint növelje annak társadalmi státuszát és erősítse a lakóhelyhez kötődést.

 Az elkészített, beavatkozásokhoz tartozó költségbecslés építőipari normák és kivitelezői árajánlat alapján készült. A táblázat külön mutatja a beavatkozások teljes és egyes lakásokra vonatkozó költségét. Az újhegyi panelfelújítások tapasztalatai alapján a soklakásos, magas paneltömbök lakóközösségei egy viszonylag egyszerű, felújítást (szigetelés, színezés, gépészet részleges cseréje) önerőből, társasházi előtakarékossággal és lakástakarékpénztári hitel segítségével meg tudnak valósítani anélkül, hogy ez a közös költség drasztikus megemelkedésével járt volna. Mivel a kiválasztott mintaházban hitelfelvétel eddig nem történt, a közös költség pedig alacsonyabb a lakótelepi átlagnál, ezért számításaink szerint egy lakásonként egymillió forintos költséget a lakóközösség fel tudna vállalni. Az ezen túlmutató kiadásokat a lakók külső finanszírozási segítséggel – pl. állami, települési vagy európai uniós támogatással – illetve a teljes felújítás hosszabb időszakra való ütemezésével valósíthatják meg.

A lakótelepi lakásokat ért leggyakoribb kritika a lakások kis mérete, illetve a változó igényeknek nem megfelelő beosztás (kis konyha es fürdőszoba). Belső átalakítással (vízszintes, illetve függőleges lakásösszenyitással) jelentős értéknövekedés érhető el. Ezzel a beavatkozással ugyanakkor elkerülhető lenne, hogy elköltözzenek azok a lakók, akik csak azért mennek el, mert „kinőttek" a lakást. A lakótelepek lakói közül ugyanis sokan nem csak megszoktak, hanem szeretik is lakóhelyüket, és az újhegyiek jelentős része is kifejezetten kedveli ezt a környéket.

A terület jobb megítélésének csupán egyik feltétele az épületek állapotának javítása, legalább ilyen fontos a környezet fejlesztése mint például a mozgáskorlátozottság. A magyar lakótelepeken a közterületek fejlesztése akadályokba ütközik, többek közt az úszótelkek szabályozása miatt. Az önkormányzati tulajdonban lévő területeket az itt lakók nem tekintik sajátjuknak, a gondozásukban, fenntartásukban nem mindig vállalnak szerepet. Ilyen feltételek mellett a társasházi környezet nehezen tud megújulni vagy új funkciókat betölteni.

A lakótelepi lakások szűkösségét egy megfizethető és egyszerű megoldással tovább enyhítik azok a homlokzati applikációk, amelyekkel a már meglévő erkélyek bővíthetők ki, illetve az oldalsó szárnyak beugróinak szűk konyhai válnak tágasabbá. A terven bemutatott applikációk fogadószerkezetét egy egyszerű, innovatív, nyomott és húzott elemekből összeépített zártszelvényből és kötélszerkezetből lehet kialakítani. A létrejött „keretszerkezetet" a lakók igényük és anyagi lehetőségeik szerint be tudják lakni. Az applikáció tető felett kialakított szerkezete a később kiépített tetőterasz installációját és a napkollektorok elhelyezhetőségét is biztosítja.

Az épület tájolása optimális lehetőséget biztosít a napelemek elhelyezésére. A déli, gyakorlatilag nyílásmentes bütün legalább 120 darab függőlegesen rögzített napelem elhelyezésére van lehetőség. A függőleges pozíció az optimális 45 fokos elhelyezéséhez képest minimális hatékonyságveszteséggel jár, de a tartószerkezet így egyszerűbben és olcsóbban építhető meg.

A kijelölt társadalmi és építészeti problémákra olyan innovatív és megfizethető műszaki megoldások kerültek kidolgozásra, amelyek a jelenlegi lakosság anyagi lehetőségeihez és igényeihez illeszkedve képesek javítani a lakásállomány minőségét. Ezáltal megerősödhet az itt lakok helyi identitása, az épülethez és a lakáshoz való kötődésük. A beavatkozások elősegítik a fluktuáció visszafogását - azaz a jelenlegi lakók megtartását - és egy olyan társadalmi réteg bevonzását, amely korábban nem választotta volna a “panelt". Így lehetővé válik a vegyes társadalmi összetétel megőrzése és megerősítése.

Csoportvezető: Fülöp Gyula építész

Munkatársak: Gara Olívia építész, Horváth Vera közgazdász, Kovács Kata építész, Tönkő Andrea közgazdász - szociológus