Rossz kérdésre adott jó válasz - holnap dől el a Római-part sorsa

Miközben az akadémiai világ a Közép-európai Egyetem jövőjéért aggódik, csendben újabb fejezetéhez érkezett a Római-part sorsa is. Mi fontosabb: a fák, vagy az emberek? A válasz természetesen egyértelmű: mindkettő! A Csillaghegyi-öblözet árvízvédelméről szóló, a BME Geotechnikai és Mérnökbiológiai Tanszéke által jegyzett összehasonlító szakértői értékelés kapcsán a KÉK által rendezett vitafórum tanulságai Zöldi Anna billentyűzetéből.

Szerdán dönt a Fővárosi Közgyűlés a köztudatban csak Római-parti gátként ismert védmű nyomvonaláról. A KÉK vitaestje azzal a céllal szerveződött, hogy az évek, sőt lassan egy évtized óta húzódó vitát eldöntő szavazás előtt megvizsgálja: vajon elegendő és kielégítő, nyilvános adatok birtokában dönt-e a főváros az egész Budapestet érintő urbanisztikai és környezeti beavatkozást illetően, illetve amennyiben nem, felhívja a figyelmet a döntéshozók felelősségére. Az est konkrét apropója az a tanulmány, ami a Főváros által preferált parti nyomvonalhoz képest a környezeti és városi szempontokat is figyelembe vevő alternatívát hasonlítja össze a parti gáttal. A BME Geotechnikai és Mérnökbiológiai Tanszéke által jegyzett Összehasonlító szakértői értékelést egy tavalyi - szintén a KÉK által moderált - est nyomán született nyílt szakmai állásfoglalás nyomására készíttettette el a Főváros.

Előzmények

Hogy ne kelljen sokáig izgulni, eláruljuk: a döntés borítékolhatóan a Római-parti mobilgát megépítéséről fog szólni, ezt Tarlós István főpolgármester maga erősítette meg hétfőn az egyeztetés céljából nála járt szakemberek előtt. Mint az egyeztetésen részt vevő Bardóczi Sándor tájépítész a KÉK vitaestjén elmondta, a főpolgármester kijelentette, hogy a védmű építését kizárólag ágazati szemlélet alapján kívánja eldönteni, vagyis a leggyorsabban és legkevesebb költséggel megépülő megoldás mellett teszi le a voksát. Ez pedig a parti sávban, közterületen építendő mobilgát, amelyre két megbízott tervező visszavonulása után a Tér-Team kft. készített legutóbb (2016. októberi megbízással) koncepciótervet, mely a jelenlévő tervező elmondása szerint egy hónap alatt engedélyezési tervvé fejleszthető, amennyiben a közgyűlés a nyomvonalat szerdán elfogadja. A másik, a civil lakosság és elismert tájépítész és urbanista szakemberek népes csoportja által preferált megoldás beljebb, a Nánási út vonalában képzeli el az új védművet. ahol jelenleg is fut egy gát, amely azonban már nem nyújt kielégítő védelmet. A Nánási út és a Duna partja közti terület védekezését így egyedileg kellene az ott lakóknak megoldani. Az említett szakértői értékelés e két változatot hasonlította össze 60 szempont alapján, a rendelkezésére bocsátott adatok birtokában. A konklúzió szerint a parti nyomvonalon építendő mobilgát jelenti az olcsóbb változatot.

Mi a probléma azzal, hogy a főváros egy műszaki szempontból korrekt, költségek tekintetében az összehasonlító tanulmány szerint olcsóbb megoldást szorgalmaz 2008 óta, amely ráadásul biztosítja a part menti 70 hektáros sáv védelmét is? Miért tiltakoznak az ötlet felmerülése óta a helyi lakosok, a Rómait használó budapestiek, és az említett szakemberek: környezetvédők, építészek, urbanisták és tájépítészek folyamatosan?

Abban nincs vita, hogy a Csillaghegyi öblözetként emlegetett, a Duna és két patak által határolt mintegy 430 hektáros terület védelme megoldásra szorul. A kérdés évek óta az, hogy a Dunával párhuzamos gát hol húzódjon. Mint ismeretes, két érdek feszül egymásnak: a parti gátat ellenzőké, amely szeretné megőrizni a Római part jelenlegi karakterét, ökoszisztémáját, kivételes városi értékét, ezért a gátat a tavalyig törvény szerint fővédvonalként szereplő Nánási úton vezetnék, és a part menti sávban az utóbbi években megépült lakóparkok és egyéb ingatlanok tulajdonosaié, akik értelemszerűen a parti nyomvonalat preferálják. Ezen a területen az érvényben lévő helyi építési szabályzat szerint ugyan csak üdülőépület épülhetne, mégis kiadtak építési engedélyt az itt álló társasházakra, a meglévő csónakházak közül pedig több rejtélyes módon leégett.

A Főváros 2007-ig a Római üdülőterületként való fejlesztését támogatta, sőt hosszú távú víziójában is megfogalmazta, 2009-től azonban a parti gát álláspontját tette magáévá, erre készíttetett sorozatosan terveket, amelyek azonban eddig vagy nem nyújtottak kielégítő műszaki megoldást, vagy a tervezőik visszaléptek. Az említett tervek a kérdést kizárólag az árvízvédelem szempontjából kezelték, mérnöki védmű kialakításáról szóltak. A parti gátat ellenzők viszont – felismerve azt, hogy a Római Parton tervezett, mintegy 3 kilométer hosszú mérnöki mű a város hosszú távú működésének szempontjából alapvetően kedvezőtlen környezeti és urbanisztikai változásokat okozna, átgondoltabb, komplexebb szemléletű döntéshozatalt sürgettek. Az erősödő civil és szakmai nyomás hatására a Főváros elkészíttette a Nánási úti nyomvonal és a parti nyomvonal összehasonlítását, és ennek nyomán fog szerdán döntést hozni – az említett előzetes információk alapján valószínűleg a parti gát mellett. A vitaest arra kereste a választ, hogy az említett tanulmány alapján lehetséges-e szakmailag meglapozott döntést hozni a kérdésben úgy, hogy a terület értékeihez méltó használat és fejlesztés hosszú távon biztosítható maradjon.

Vitaest

A KÉK a vitaestre meghívta a Főváros képviselőit is, ők azonban nem éltek a lehetőséggel. Így a terveket bemutató Szabó Gáboron (Tér-Team kft) kívül Beleznay Éva volt Budapesti Főépítész, urbanista, Bardóczi Sándor tájépítész, Alföldi György a BME Urbanisztika Tanszék egyetemi docense, dr. Csemez Attila tájépítész professzor és Bogárdi István vízügyi szakértő mondták el érveiket. Szintén meghívott volt Dr. Nagy László (BME), az összehasonlító szakértői vélemény egyik szerzője (bár az ő neve nem szerepel az aláírók között, mégis az előzetesen megrendezett lakossági fórumon az ő nevéhez kötötték a tanulmányt), ő azonban szintén nem tudott részt venni, véleményét Kádár Bálint (KÉK) moderátor tolmácsolta előzetes felhatalmazása alapján.

A szakértők egybehangzó véleménye, hogy a rendelkezésre álló, részben a Főváros honlapján nyilvánosan is elérhető dokumentumok alapján egyelőre nem lehetséges szakmailag megalapozott döntést hozni. Álláspontjukat egy dokumentumban foglalták össze, amely részletesen elemzi a Főváros által a két nyomvonalra készíttetett szakértői véleményt, illetve annak ellentmondásait, hiányosságait. A dokumentum részletesen itt olvasható, az alábbiakban a vitaesten elhangzott legfontosabb érveket, illetve a bemutatott tervek tanulságait foglaljuk össze.

A Szabó Gábor által mutatott rajzok a tervező bevallása szerint nem a legutolsó állapotot tükrözik, mivel az nap, mint nap fejlődik, változik. Koncepcionális megoldásokat láttunk, metszek formájában. Ezekből kiderül, hogy a mobilgát építése a part mentén közvetlenül egy mintegy 10-15 méter széles sávot érint, a telkek kerítésvonalától elhúzva, a part felé a rajzok szerint 1:2-es feltöltött rézsűvel, amely a tervező szerint kisebb hajlásszögű is lehet. A mobilgát 50 cm-rel a földből kiálló, a part teljes hosszában végigfutó fix alépítményen áll, amelytől befelé, tehát a telekhatárok felé 6 méteren belül nem lehet fa, kifelé a rézsűn cserjék elképzelhetőek. A rézsűn kívül megmaradhatnak a fák, a metszetek szerint azonban sok helyen a rézsű egészen a Dunáig fut. Hiányossága volt a bemutatott anyagnak, hogy a néhány szelvényre vonatkozó metszeten kívül mást nem mutatott, nem volt például alaprajz, amely egzaktul mutatta volna, hogy a part teljes hosszában hogyan alakul az építéssel érintett terület. Mint Csemez Attila megállapította, a metszetekből az derül ki, hogy a gát a védőterületével együtt éppen az ősfás parti sávban fut, vagyis alapjaiban szünteti meg az élő környezetet, és helyettesíti azt épített, burkolt felületekkel és műtárgyakkal (út, gát fix alépítménye, rézsű.) Szabó Gábor tervező azt mondta, hogy a terv 600-900 fa kivágásával számol, alaprajz hiányában azonban a tényleges változás nem volt érzékelhető és eldönthető. a Tér-Team mellett a környezetrendezési és tájépítészeti feladatokat a Főkert végi, a közlekedést és a mobilgát-tároló építményeket az UTIBER tervezi a Fővárosi Csatornázási Művek megbízásából.

A tervező és a jelen lévő szakemberek is megállapították, hogy a terv az adott peremfeltételeknek a lehető legjobban megfelelő megoldás, mint a költségek, mind a gyors megvalósíthatóság mind a műszaki tartalom tekintetében.
A parti nyomvonalat bíráló szakértők szerint azonban tipikusan a rossz kérdésre adott jó válasz, amely hosszú távon veszélyes a városra nézve.

Alföldi György találóan foglalta össze az ellentmondást. Két kérdésre adott helyes válaszon múlik a hosszú távon jó megoldás: a gát biztonságos védelmet nyújt-e, illetve megfelel-e az ökológiai követelményeknek. A szóban forgó terv – bár önmagában megfelelő biztonságot nyújt az adott helyen – nem elégeti ki mindkét követelményt, így nem alkalmas a döntésre.

Bardóczi Sándor az összehasonlító tanulmány hiányosságai közt megemlítette, hogy a két összehasonlított terv nem azonos szintű és készültségű, így a végeredmény, sem lehet releváns. A parti változat tervei továbbra sem nyilvánosak, sőt azt az információt kaptuk, hogy jelenleg még nem véglegesek a tervek. Ezek az anyagok prezentációk, ebből következően alkalmatlanok korrekt költségszámításra. A tanulmányt geotechnikai szakértők készítették, miközben az összehasonlított 60 kritérium közül mindössze 22-ben van geotechnikai szakértőnek kompetenciája. Ugyanakkor a további 38 szempontból olyan út-, közmű-, zöldfelület-, környezetvédelem-, természetvédelem-, társadalmi-, urbanisztikai-, gazdasági-, biztosítási-, jogi kérdésekben nyilvánítanak véleményt, amelyeket illetően sem tervezői, sem szakértői szinten nem nevezhetők kompetensnek.

Kádár Bálint tolmácsolta Nagy László véleményét, aki szintén úgy véli, hogy a szakértői vélemény – bár az adatok szintjén korrekt, és a birtokukba került adatok alapján a Nánási úti variáció drágább lenne (25 milliárd a parti 19 milliárddal szemben) – a két terv nem alkalmas az összehasonlításra, mert nem ugyanarról szól. Csak hidrogeológiai paramétereiket tudták összehasonlítani, illetve a két tervet egyszerre azok sem látták, akik a tanulmányt készítették, ők adatszolgáltatás alapján dolgoztak. Fentieket a közgyűlésen személyesen is el kívánja mondani.

Beleznay Éva elmondta, és szó szerint is idézte a Főváros 2007-es írásos álláspontját, mely a Római Part mentén ellenzi a lakó célú ingatlanfejlesztést, és a területet rekreációs zónaként kívánja megőrizni és fejleszteni, jelenlegi biológiai értékeivel együtt. Ennek a jelenlegi megoldás teljes egészében ellentmond, amit az alábbiakkal indokolt

Négy pontra vonatkozóan kell a leendő megoldásnak helyt állnia, amelyek egyikében sem álljam meg a jelenlegi terv a helyét:

• biztonság - erre a Nánási úti megoldást nem vizsgálta senki
• a terület identitásának megőrzése – Sérül, hisz már most, a beígért gát reményében növekednek az ingatlan-árak, ami azt jelenti, hogy a partmenti sáv a kívánatossal ellentétben fokozatosan lakó funkcióra fog váltani, annak minden urbanisztikai következményével együtt. A terület ezzel elveszti eredeti karakterét, és alkalmatlanná válik mostani funkciójára.
• a Budapesten mára egyedülálló, természetközeli, vízparti jelleg megőrzése – Ezt határozottan épített jelleg váltja fel, amely a bemutatott vázlatokból máris érzékelhető volt.
• az ökoszisztéma megőrzése – Szintén sérül, tájépítész és vízügyi szakemberek ezt adatokkal tudják alátámasztani.

A bemutatott terv a fenti problémák egyikére sem igyekszik megoldást találni – nem is ez volt a feladata – így nem tekinthető szakmailag megalapozott döntés előkészítésére megfelelőnek.

A Nánási úti gáton túl a part menti élő területek megőrizését kínáló lehetséges megoldások közt több alternatíva is felmerült:

• a parti védmű közelebb helyezése a kerítésvonalhoz, esetleg a telkek egy sávjának kisajátításával – erre lehetőséget adna, hogy az uniós támogatású projekt egyben kiemelt kormányberuházás is.
• a telkenként mérlegelt védekezés, a védvonal rugalmas mozgatása, ami kivédené egy 3 kilométer hosszú, fixen épített sáv telepítését.

Általános tehát a vélemény, hogy a jelenlegi stádiumban nem lehet a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozott szakértői döntést hozni. Ennek bizonyítására készült el a KÉK szakértőinek említett elemzése a Főváros döntését megalapozó tanulmányról, melyet át kívánnak nyújtani a döntéshozóknak, a Budapest szerte a Római-part védelmében gyűjtött 10 000 aláírással együtt.

A körültekintő, holisztikus szemléletű döntés annál is inkább kívánatos, mivel az EU által támogatott projekt esetében a hatályos vízkezelési irányelv kimondja, hogy több alternatíva közül azt kell választani amely a környezeti feltételek közül a legmegfelelőbb, akkor is, ha drágább. Kádár Bálint emlékeztetett rá, hogy az eltökélt döntési szándék, és a borítékolható végeredmény ellenére nem hiábavaló a szakmai vélemény-nyilvánítás, hiszen ez vezetett már az említett tanulmány elkészítéséhez is, ami a maga nemében elsőként vizsgált a part menti mobilgáthoz képest más alternatívát. Bardóczi Sándor beszámolt arról, hogy Tarlós Isván megígérte: ha a képviselők másképp szavaznak, a maga részéről nem fogja a döntést megvétózni. Így hát a képviselőkön a világ szeme: képesek-e rá, hogy pártpolitikai érdekekkel szemben a választóik érdekeit képviseljék.

Zöldi Anna