South Park: négy egyedi figura Óbudán

Új épületegyüttessel zárul le déli irányban a Graphisoft park. Az Ilyés-Fekete Zsuzsa, Kun Tamás és Sugár Péter tervezte Graphisoft Park South irodatömb kiképzésében és tömegarányában emberléptékű, városias tudott maradni, színvilágával pedig szimbolikusan kapcsolódni a terület korábbi épületeihez. Bán Dávid írása.

Ha innen nézzük sötétszürke, ha onnan narancssárga. Ha az egyik irányban suhanunk el előtte, ilyennek látjuk, ha az ellenkezőbe, akkor olyannak. Akárcsak a mesebeli Pom Pom, aki hol ilyen, hol olyan. De akkor milyen is az a házsor, amit a budai alsórakpart legészakabbi részén találunk? Ahonnan nézzük, annyi féle.

Az óbudai Graphisoft Park 2016-ban az új bérlői igények miatt a meglévő területtől délre jelölt ki egy újabb fejlesztési egységet. Mindez nem előzmény nélküli, hiszen az új terület első darabjai, a már korábban megépült és nemrég megújult SAP épület – voltaképpen kapocs a negyed régebbi épületeihez –, majd a hagyományokkal szakító és karakteres antrét nyújtó fogadóépület voltak. Ez utóbbi, amely elnyerte a Budapest Építészeti Nívódíjat és jelölték a Mies van der Rohe díjra is, a Radius B+S iroda, Ilyés-Fekete Zsuzsa, Kun Tamás és Sugár Péter munkája, a fényekkel, a színekkel és a napszakok változásaival játékosan bánó jelszerű építmény.

Még javában zajlott a fogadóépület kivitelezése, amikor a déli területre szánt bérirodaház komplexumra írt ki meghívásos pályázatot a megrendelő. Ezt szintén Ilyés-Fekete Zsuzsa, Kun Tamás és Sugár Péter nyerte el, így az Ángel Sanz Briz út keleti térfalában várható volt egyfajta kontinuitás.  A tervezett épületegyüttesnek úgy kellett újat nyújtania, hogy közben kapcsolódjon a park megszokott építészeti karakterisztikájához, szellemiségéhez, engedje a fogadóépületet önálló entitását érvényesülni. A nagyobb kiterjedésű, 13.000 négyzetméteres irodaterületet pedig úgy kellett elhelyezni, hogy az épületek párkánymagassága, a park egyfajta belső építészeti szabályozását tiszteletbe tartva ne lépje túl a korábbi házakét, ugyanakkor lépjen kapcsolatba azokkal.

A korlátozott magasságig elhelyezhető nagy területigényt a tervezők nem egy hatalmas, minden irányban egységesen elterülő épülettel kívánták megoldani, inkább a tagolás, egy városias ritmus mellett döntöttek. Az épületegyüttes éppen ezért szakíthatott a nagytömegű irodakialakítási sémákkal, ezáltal izgalmasabb, befogadóbb lehetett, ugyanakkor persze törekedni kellett arra is, hogy a belső tér kellő rugalmasságot adhasson a változó bérlői igényeknek is. Az épület, amely a fogadóépülettel és a SAP irodaházzal közösenfésűs beépítést rajzol ki, igyekszik heterogén, sokarcú képet mutatni, ennek két legfőbb eleme a változatos tömbkialakítás és színhasználat.

A négy egység technikai értelemben ugyan összenőtt, hiszen az első és a második emeleten mintegy kígyózva egymásba ér a terület, viszont a földszinti terek és a tetőtér külön egységeket alkotnak. Az együttes utcai frontján négy, toronyszerű főtömeget találunk, amit a különböző szinteken egy hullámvonalat kirajzoló rendszer köt egybe. Ez a szabadság pedig belső udvarok, passzázsok és tetőkertek kialakítására adott lehetőséget. Az utcai fronton folytatódik a fogadóépülettel és az SAP házzal elindított ritmus, amely voltaképpen most négy újabb elemmel bővült. A nyugati térfal épp ezért az utca egyenes vonalát követi, az ellentétes oldalon azonban az új szereppel megerősödő utcácska ívét veszi át. Noha a területet ilyen módon igyekeztek maximálisan kihasználni, mégis nagyvonalúan sikerült az átjárhatóságot és az átláthatóságot biztosítani. Az irodaház nem szeretne zárt falként meredni a Duna menti gázgyári tisztviselőtelep és a budai hegyek között, inkább egyfajta feloldása lenne az előtte durván végighúzódó hatalmas, arctalan bevásárlóközpont, valamint az észak felé erőteljes határvonalat képező SAP tömb alkotta merev struktúrának.

Mivel a most kialakított déli szektor korábban nem szerepelt az előzetes tervekben, így az egykor felépült SAP tömb vállalta a záró szerepet, ezzel azonban a mostani egység egyfajta elzárt szigetbe került. Éppen ezen kívánt lazítani az új irodaház, hogy se a lakóházak, amelyek elé került, se a benne dolgozó munkatársak ne érezzék az izolációt. Inkább egy városi közeget kapjanak különböző zöld terekkel, teraszokkal, s amennyiben a bérlői szándék is megmutatkozik, kávézóval, étteremmel – erre az építészek megadták a megfelelő kereteket. A négy, emberi léptékben tartott toronyként álló háromemeletes tömb összefogott nyílászárórendszerei látványos felületeket adnak ki, tagolásukban és a keretezések színében pedig játékosságra lelhetünk. A házak így minden irányban jól átláthatóak, az ablakkiosztás pedig egy megnyugtató ritmust ad számukra. A földszinten kialakult árkádrendszer szinte minden irányban átvezeti a gyalogosokat, ezzel új útvonalakat is teremt a HÉV felől érkezők számára a park, valamint a tisztviselőtelep irányába. Az irodaházak megépültével egy időben egy új, közlekedési csomópontot is átadtak, amely a korábban nem használt hátsó utcát is helyzetbe hozza: innen érhető el a háromszintes mélygarázs, a felszínen pedig majd parkolóhelyeket is kialakítanak. Ezért az épület hátsó homlokzata fontos szerepet kap, ebből az irányból is biztosítani kellett a bejárhatóságot. Ebben segítenek a passzázsok és a két, mindkét irányba nyitott bejárati rész, ahonnan a négy torony érhető el.

A másik meghatározó elem a színekkel való kísérletezés. Hiszen az autóval elsuhanó ember lényegében csak a tömegeket látja, amely az egész épület léptékét adja meg, a finom részletekhez már le kell lassítanunk, de főleg inkább kiszállnunk a kocsinkból. A park korábbi épületeihez való kapcsolódást ugyanis nem az ott jellemző téglaarchitektúrával, hanem a színhasználattal – a földszínekkel és a fémes szürkékkel, valamint a transzparens felületekkel – kívánták megteremteni. A két szélső tömb három oldalában, valamint az úttal párhuzamosan az összes felületen a sötétszürkére uralkodik, a belső világba lépve azonban már narancssárgát kapunk. Az ablakok keretezésében finoman visszaköszönnek az ellentétes színek. Az épületegységeket összekötő elemek függönyfalas kiképzése maximális transzparenciát biztosít. Mindezeket jól egészíti ki a bőséges – helyenként még kifejlődés alatt álló – zöldfelület: teraszok, az épület arányrendszerébe elhelyezett udvarok, zöldtetők.

A klasszikus bérirodákra kialakított belső térben a legfontosabb a flexibilitás, azok az alapvető elrendezések, hogy a bérlő-, koncepció-, vagy elképzelésváltás esetén is hól működhessen a ház megfelelő keretrendszere. Az emeleti terek akár teljes egészében összenyithatóak, a földszinten étteremet, bemutatótermet, de adott esetben irodaegységet is jól ki lehet alakítani.

A ház ereje a beépítésben és a tömegarányokban van, abban az emberi léptékben, ami megközelíthetővé, befogadhatóvá, transzparenssé, adott pontokon intimmé is teszi ezt az alapvetően igen nagy területet befogadó irodakomplexumot. Ezt a szakma is észrevette, hiszen a tavaly novemberben kiosztott Portfolio Property Awardon a 15.000 négyzetméter alatti év irodaprojektje díját nyerhette el a Graphisoft Park South.

Bán Dávid