Tapossa laposra! Monika Sosnowska félbehajt egy tornyot
Hogy kerül egy húszméteres, héttonnás fémtorony a kiállítótérbe? Természetesen összehajtva. A lengyel képzőművész, Monika Sosnowska aktuális kiállítása a moszkvai Garage-ban megkérdőjelezi, amit eddig gondoltunk a mérnöki szerkezetek esztétikájáról.
Január végén nyitott és egészen május 19-ig látható a moszkvai Garage Kortárs Művészeti Múzeumban Monika Sosnowska egyetlen műből álló, mégis nagyszabású tárlata. Az Exercises in Construction. Bending címet viselő alkotás a Garage Atrium Commissions sorozatának részeként jöhetett létre. A Tate Modern híres turbinacsarnokában 2000-2012 között futó Unilever-sorozathoz hasonlóan az Atrium Commissions helyspecifikus installációk elkészítésére invitál meg kortárs képzőművészeket a múzeum belső átriumába – eddig többek közt Rashid Johnson, Anri Sala vagy Huang Yong Ping szerepeltek a kiállítók listáján.
A Varsóban élő és alkotó Monika Sosnowska (1972, Ryki, Lengyelország) művészete alapvetően a 20. század építészetének formakincsével, nyelvezetével dolgozik. Mindannyiunk által ismert, jellemzően szerkezeti elemeket tanulmányoz, ragad ki szokványos kontextusából, torzít el és helyez új pozícióba. A 2000-es évektől komoly nemzetközi karriert befutó szobrász számos kiállításon vett részt, önálló tárlatokkal a londoni Serpentine Gallery-ben, a New York-i MoMÁ-ban, a portói Serralves Museumban; 2007-ben ő képviselte Lengyelországot a Velencei Képzőművészeti Biennálén, és 2017 óta állandó installációja áll a svájci Museum Susch-ban.
A Garage felkérésére készült mű nem mindennapi módon reflektál a helyszín örökségére. A múzeum nevét onnan kapta, hogy első helyszíne a Konsztantyin Melnyikov által tervezett, úttörő szovjet avantgárd épület, a Bakmetyevszkij utcai buszgarázs volt. Az 1927-ben megnyitott, majd évtizedes hányattatás után 2007-2008 között felújított, trapezoid alaprajzú épület eredeti statikusa a legendás Vlagyimir Sukov volt, aki többször is dolgozott együtt Melnyikovval (második buszgarázsuk jövőbeni sorsáról a napokban írtunk az Építészfórumon). Bár az intézmény idővel tovább költözött jelenlegi otthonába, a bejáratott „garázs" nevet megtartották.
Sosnowska egy oroszországi kutatóúton találkozott először Sukov komplex fémszerkezeteivel. A mérnökként és matematikusként is zseninek számító Sukov egy sor, napjainkban bevettnek számító épületszerkezeti megoldás úttörője a héjszerkezetektől a hiperbolikus tornyokon át a függesztett struktúrákig. A hiperbolikus torony ideáját, amely a párizsi Eiffel-toronynál jóval költséghatékonyabb építést és anyagtakarékosabb felépítést tett lehetővé, Sukov a 19. század utolsó évtizedében dolgozta ki, és 1896-ban építette fel az első példát. Legismertebb és leglátványosabb műve az 1920-1922 között (a polgárháború éveiben) emelt, 160 méter magas moszkvai Sukov-torony, egy építési állványzat nélkül felhúzott, hiperbolikus szerkezetű fém adótorony.
Sosnowska művészi pályája sajátos párhuzamot mutat a szovjet avantgárd fejlődésével: a festészettel, illetve az építészeti terek tervezésétől ő is a mérnöki struktúrák felé mozdult el – azaz a felület és a tér után kísérletezni kezdett az alkotás anyagával is. A Garage-ba készült „Exercises in Construction. Bending" (Építési gyakorlatok. Hajlítás) szintén hiperbolikus struktúra. A húsz méter hosszú, hét tonnát nyomó szerkezet azonban nem büszkén magasodik, mint Sukov tornyai: egy hatalmas erő hatására középen összenyomódott és két vége egymás felé hajlott. Ez egyrészt a mérnöki innováció és építés göröngyös útjára utal (a Sukov-torony az építés első szakaszában összedőlt), de megkérdőjelezi az építészeti forma és tér érzékelésének hagyományos módjait is. Sosnowska a mérnöki szerkezet didaktikus kiszámíthatóságát organikus, megrázó formaélménnyé transzformálja; a szobor lekezelt felületének köszönhetően a befejezettség érzete erős ellentétet képez a látszólagos katasztrófával.
A hiperbolikus torony meghajlítása nem egyszerű kihívás: a szerkezetet méterről méterre préselték össze markolók segítségével, mint ez a mű létrehozását bemutató fotókból is kiderül.
A kiállítás rendezői szerint a mű egyben a szovjet utópiáról és valóságról is szól, a helyszínhez való viszonyával. A Garage jelenlegi otthona az 1968-ban emelt Vremena Goda étterem, amelyet 2015-ben Rem Koolhaas irodája alakított át múzeumi térré. Sosnowska modernizmus iránti érdeklődése így egyszerre találkozik az avantgárd vakmerő mérnöki konstrukcióival és a hruscsovi desztalinizációt követő, óvatos nyitás programjával, aminek keretében ez az étterem is megvalósulhatott.
Az Exercises in Construction. Bending 2020. május 19-ig látható a moszkvai Garage Museum of Contemporary Art épületében (9/32 Krimszkij Val, 119049, Moszvka, Oroszország).