Toyo Ito kapja 2013-ban a Pritzker-díjat

A Tokióban élő 71 éves világhírű építész, Toyo Ito kapja 2013-ban - a japánok közül hatodikként - a legrangosabb építészeti elismerésnek számító Pritzker-díjat. Az ünnepélyes díjátadót május 29-én tartják Bostonban.

Toyo Ito kapja 2013-ban a legrangosabb építészeti elismerést, a Pritzker-díjat. A hírt Thomas J. Pritzker, az elismerést szponzoráló The Hyatt Foundation jelentette be 2013. március 18-án. A Tokióban élő 71 éves építész a japánok közül hatodikként részesül az építészeti Nobel-díjnak is nevezett elismerésben Kenzo Tange (1987), Fumihiko Maki (1993), Tadao Ando (1995), valamint Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa (2010) után. Az ünnepélyes díjátadót május 29-én tartják Bostonban, a John F. Kennedy Elnöki Könyvtárban és Múzeumban – a helyszín több szempontból különleges jelentőséggel bír, mert az épületet Ieoh Ming Pei kínai építész tervezte, aki 1983-ban kapott Pritzker-díjat, az ünnepi esemény időpontja pedig egybeesik Kennedy születésnapjával.

Toyo Ito 1941-ben született, 1965-ben végzett a tokiói egyetem építészkarán, majd Kiyonori Kikutake irodájában kezdett dolgozni. 1971-ben alapította meg saját irodáját - Urban Robot (Urbot) -, amely 1979-től a Toyo Ito & Associates, Architects nevet viseli. Számos nemzetközi elismerésben részesült, többek között 2010-ben a japán császári család által adományozott 22. Praemium Imperiale díjjal tüntették ki, 2006-ban a Royal Institute of British Architects (RIBA) Royal Gold Medal kitüntetésében részesült, 2002-ben pedig a 8. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé Arany Oroszlán-életműdíját kapta. Toyo Ito fiatal építészekkel együtt készítette el a 13. Velencei Építészeti Biennálé japán pavilonjának installációját (Architecture possible here? - Home for All), amely 2012-ben a legjobb nemzeti pavilonnak járó Arany Oroszlán-díjban részesült. 

Toyo Ito egyik első alkotása egy lakóház volt Tokió külvárosában, amely az „Aluminium House" nevet kapta a fa tartószerkezetet teljesen beborító burkolata után. Korai munkáinak többségét lakóépületek alkották. A nemzetközi sajtóban nagyobb visszhangot elsőként a „Fehér U" („White U") háza keltett, amelyet 1976-ban tervezett húga számára. Az építész véleménye szerint az 1980-as években készült munkáinak döntő része a hagyományos felfogás eltörlésére tett kísérlet volt, amelynek során a minimalista módszerek, a könnyed építészeti megjelenés felé haladt.

Toyo Ito életműve egyik csúcsának a 2001-ben elkészült Sendai Mediatheque épületét tartja, amely több szempontból különbözik a hagyományos középületektől. A zsűri indoklásában is említi ezt a projektet: „Ito azt nyilatkozta, olyan építészetre törekszik, amely rugalmas, nem korlátozódik csupán a modern építészet határaira. A Sendai Mediatheque épületében ezt a tartószerkezeti szerepet betöltő csőrendszer segítségével érte el, amely új belső téri minőségek létrehozását tette lehetővé."

A zsűri által említett másik projekt a tokiói Omotesando bevásárló sétányon  álló TOD's Divatház, ahol „az épület homlokzata tartószerkezetként is szolgál." Toyo Ito további érdekes épülete 2005-ből a Tokió Ginza városrészében álló Mikimoto-torony, amely a világon az első tenyésztett gyöngyöt létrehozó cég központja. Az építész életművéből az említésre méltó, jelentős épületek közé tartozik a Gifu prefektúrában található ravatalozó, a Tama művészeti egyetemi könyvtára (2007), valamint a londoni 2002-es Serpentine pavilon, amelyek mindegyikében a mester inspiráló tereket hozott létre.

A 2013-as Pritzker-díjat odaítélő zsűri tagjai:
Lord Palumbo, elnök, az építészet nemzetközileg elismert pártfogója, London
Alejandro Aravena, chilei építész, a santiago-i Elemental irdoda vezetője
Stephen Breyer, az amerikai legfelsőbb bíróság társbírója, Washington
Yung Ho Chang, kínai építész és oktató, Peking
Glenn Murcutt ausztrál építész és 2002 Pritzker-díjasa
Juhani Pallasmaa finn építész, professzor és számos könyv szerzője, Helsinki
Martha Thorne, a külkapcsolatokért felelős dékán, IE School of Architecture & Design, Madrid

forrás: www.pritzkerprize.com