Újgenerációs kórház Iránban

A World Architecture Festival idei különleges elismerését az iráni New Wave Architecture tervezte kórházépület kapta. Minőségi épített terek, végiggondolt színdinamika és jól elhelyezett ablakok segítik a gyógyulást. Bán Dávid írása.

Az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott az építészeti hozzáállás a kórháztervezéshez. Az építészek igyekeznek újragondolni az egészségügyi épületek szerkezetét, elrendezését, de egyre komolyabban vesznek olyan emeket is, mint a színhasználat, a szobák tájolása vagy a kilátás minősége, amelyek a gyógyulásban kimutathatóan pozitív szerepet játszanak. A kórházak egyre komplexebb szerepet töltenek be, hiszen sokféle szakágat integrálnak magukba, megváltozott a kezelések, a járó- és a fekvőbetegek időtöltésének aránya, valamint maga az egészségügyi technológia. Épp ezért az újonnan épülő kórházak tervezésénél az építészek szakítanak a korábbi hagyományokkal, és a tervezés központi elemévé válik a térszervezés pszichológiai aspektusa is.

A 2017-es World Architecture Festival egyik kiemelt díjazottja az iráni New Wave Architecture iroda tervezte magánkórház az ország északi részén, Rashtban. Az 1950-es évek végén, Teheránban alapított Pars magánkórház második telephelye épült meg 2016-ban a Kaszpi-tenger partján fekvő városban. Az építészek nem titkolt célja volt, hogy kitörjenek az Iránban megszokott, nem túlságosan kedvelt kórházépületek elmaradott tipológiájából. Korábban leginkább előregyártott elemekből épültek az egészségügyi létesítmények, amelyeknek szűk, sötét folyosóin ijedten, idegesen botorkáltak a betegek, maguk az épületek önmagukban nem segítették a gyógyulást. Ezzel szemben a New Wave Architecture tervezői kiemelt fontosságúnak tartották, hogy a betegek számára egy jól megfogalmazott, nyugalmat sugalló teret hozzanak létre.

A terek szervezését nagyvonalúan kezelték, ugyanakkor jól átgondoltan és logikusan helyezték el az intézmény különböző részlegeit. Ahogy egy mai kórházépítésnél már alapvető, itt is ügyeltek a megfelelő színdinamikára és a szobák tájolására úgy, hogy onnan a gyógyulni vágyó betegek minél nagyobb volumenű és lehetőleg zöld panorámát kapjanak. Mindemellett fontos volt a belső terek anyaghasználata, a bútorozás megfelelő kialakítása. A tervezésnél lényeges szempont volt az is, hogy a Pars kórház, mint magánintézmény hatékonyan és kedvezően működjön, ahol a betegek a pénzükért kiemelt szolgáltatást kapnak, amelynek egyik lényeges eleme a megfelelő és kellemes épített környezet megteremtése. Az üzletpolitika része volt, hogy egy minőségi épület több beteget vonz, így már csak anyagi megfontolásból is érdemes volt belevágni a magas színvonalú tervezésbe és kivitelezésbe.

A 30 000 négyzetméteres és 160 ágyas kórház a városi főútvonalakhoz közel fekszik, így a forgalom komoly zajszennyezésnek teszi ki az intézményt. Ezért az építészek távolabb helyezték el a főútvonaltól az épületet, amerre jóformán a hátát mutatja. Lépcsőzetes, lejtős elrendezése a tájképbe való illeszkedést segíti. A kórház belső terének középpontjában egy jó átlátható átrium áll. A térség köré logikus vonalak mentén tervezték a különböző részlegeket, amelyek már a főbejárattól jól átláthatóan helyezkednek el. Az átrium játssza az épület legfőbb szerepét, hiszen itt jönnek létre az összeköttetések a külvilág és a belső tér, a nyilvános és a privát szféra között. A világos átrium, akárcsak az abból nyíló, a vizsgálókhoz és a kórtermekhez vezető folyosók természetes benapozást kapnak a nagyarányú üvegfelületek felől, amely pozitív hatást gyakorol a betegekre, de egyben az épület energiahatékonyságát is erősíti. A kórházakban általánossá vált, már-már nyugtalanítónak ható, sterilitást kifejező színvilágot itt határozottabb, de mégis visszafogott árnyalatok váltják fel: a fehér és a hagyományosnak mondható világoszöld mellett sárgák, szürkék, kékek jelennek meg.

Az épület külső homlokzata igyekszik környezetéből kiemelkedni. A szinte véletlenszerűen elhelyezett, időnként töredezett, másutt teljes panorámát nyújtó ablakok nem csak a belső tér megfelelő természetes benapozását szolgálják, hanem kifelé is a nyitottságot, a befogadást sugallják. A tervezéskor fontos volt, hogy az épület mind nappal, mind éjszaka jellegzetes arcát mutassa a központi fekvésű városrész felé, így este a bentről kiszűrődő fények adnak arcot az épületnek. A jövőbeni bővítés lehetőségét is meghagyó épületet a World Architecture Festival zsűrije nyolc iráni elődöntős jelölt közül választotta ki. Döntésükben kiemelték, hogy az épület minőségi kapcsolatot teremt a privát és a nyilvános szféra között, valamint a belső tér dinamikus kialakítása nem csak nagyfokú logikát ad a háznak, hanem megfelelő környezetet is biztosít a mielőbbi gyógyuláshoz.

Bán Dávid