Újra állványok mögött az Országház?

Műemlékrehabilitációs programokból most nincs hiány Magyarországon, ezek közül mégis csak az Országház és közvetlen környezetének fejlesztése, azaz a Steindl Imre Program képes még meglepetéseket is okozni. 

A sokak által vitatott, de kétség kívül unikális jelenségként megépült Szabad György Irodaház átadása után ugyanis azt hiszem, sokan vagyunk, akik elsősorban az Agrárminisztérium és az Igazságügyi Palota rehabilitációjának, vagy a Nemzeti Összetartozás Emlékhelyének projektje felé fordítottuk a fejünket. Pedig nézhettünk volna az Országházra is, hiszen nemrég állványok kerültek a felújított mészkő burkolatok elé.

Na de miért is? Nem, nem a kész felújítás körüli problémákról van szó. Ami viszont érdekes, hogy nem is pusztán egy szépészeti beavatkozásról, sokkal inkább egy évszázados következetlenség kiküszöböléséről. 

Az Országház homlokzatát összesen 386 címer díszíti. Mindenki döbbenetére azonban a rehabilitációs munkálatok alatt is egyértelművé vált, hogy a program nem logikus. A terv a 63 vármegye, valamint a törvényhatósági jogú és volt szabad királyi városok címereinek megfaragása volt. De amíg egy-egy település vagy megye akár tízszer is képviselteti magát, addig olyan nagyvárosok, mint mondjuk Eger, vagy az eredetileg is tervezett Hódmezővásárhely és Szászváros jelvénye egyszer sem látható. Persze rögtön adhatnánk erre választ azzal, hogy biztos az 1960-as évekbeli felújítás során történtek bökkenők és elég csupán az eredeti építkezés archív felvételeit, terveit felkutatni egy autentikus rekonstrukcióért. Csakhogy a kutatók ezen fotókat böngészve azt vélték felfedezni, hogy a régi program legalább ilyen kusza volt és a 20. századi felújítás csupán csak bonyolított a helyzeten.

Fel volt adva hát a lecke, amelyet „a különböző, logikusabbnak tűnő hipotézisek helyett végül a korabeli hivatalos iratok és levelezések oldottak fel"- mesélt róla lapunknak Wachsler Tamás, a Steindl Imre Program vezérigazgatója. Mert bizony a határidő nagy múzsa, és ez nem volt máshogy a múlt században sem. A dokumentumok felelevenítik, hogy a városoktól és megyéktől bekérték a címereket, a határidők közeledtével azonban egy részük nem készült el. Az állványok bontásának és az átadás időpontjához közeledve így a programban bizony kapkodni, ismételni és  - ki tudja? - egyes címereket összetéveszteni lehetett csak.

A Nemzeti Összetartozás Éve kapcsán merült fel hát az ötlet az Országgyűlés Hivatala részéről, hogy ebben a szimbolikus dologban ideje rendet tenni: a Trianon-emlékmű átadásának időpontjára, június 4-re tűzték ki az új címergaléria elkészültét is. A régi tervhez hűen a 63 vármegye, és a törvényhatósági jogú városok címere mindenképpen fennmarad majd, de a sokszorosításokat ki lehet küszöbölni. Így fennmarad további 120 hely, melyen feltűnhetnek az 1896-ban fennálló, rendezett tanácsú városok, az akkori megyeszékhelyek és a korabeli népességszámokhoz igazodó nagyobb települések címerei is. Hogy az eredeti, 386-os számhoz igazodjon a mennyiség, most minden megye kétszer lesz látható a homlokzaton, míg a városok címerei csak egyszer. 

A megújult galéria a főpárkány alatti sorra vonatkozik, habár címerek az üléstermi tornyokon is feltűnnek. Ezeken a részeken minden marad a régiben, ugyanis a drasztikusabb plasztikai változtatás műszakilag itt problematikákba ütközne. A hírt olvasva persze felmerülhet egy kérdés: e gyakorlat mennyiben enged utat majd más nagy műemlékek homlokzatdíszítési programjának rögtönzött változtatgatásához? A válasz egyszerű. Ez a példa nem az önkényű módosításokat legalizálja. Sokkal inkább egy félbehagyott munka befejezéséről van szó, egy műemlék-aktualizálásról, amely örökségvédelmi pontokat egyáltalán nem sért. Sőt, valljuk be, jelenkorunk a hajdan fel nem került városoknak már nagyon régóta tartozott ezzel a gesztussal.