Valami újat, de nem feltűnőt Boszniában
A Szarajevó fölötti hegyekben épített családi ház részei kirakósjátékként válnak egységgé. Tervezője, a Filter Arhitektura nem kíván hatalmas bravúrokat bevetni, mégis kellemes frissességet hoz a balkáni ország építészetébe. Bán Dávid írása.
Bosznia-Hercegovinában a régió többi országához képest - ha lehet - még komolyabb kihívás minőségi családi házakat építeni: a társadalmi és gazdasági nehézségek, az építőipar alulfejlettsége és tőkehiánya, a kaotikus szabályozás, vagy éppen a bürokrácia útvesztői egyaránt nehezítik az előrejutást. De szerencsére azért nem lehetetlen vállalkozás és találkozhatunk igen jól sikerült példákkal is.
A 2009-ben alapított szarajevói Filter Arhitektura próbál kitörni az ország településein ismert, megszokott - talán már unott - sémákból és olyan kisköltségvetésű házakat alkotnak, amelyek az adott körülményekhez képest kortársak, kiemelkedőek, egyediek tudnak lenni. A 2014-ben elkészült NHRV ház nem is akar sokkal több lenni, mint egy jól végiggondolt, egyszerű léptékű és nem hivalkodó, kellemesen megbújó épület, amely semmilyen építészeti, technikai vagy formai bravúrt nem kíván véghezvinni. A közigazgatásilag Szarajevóhoz tartotó, néhány utcás, alig párszáz lakost számláló Nahorevo falucskában minden esetre feltűnést kelt Filterék, a megszokottól eltérő, egyfajta alternatív valóságot felvonultató családi háza.
A lankás hegyoldalba épült, a havas tájban mimikriként megbújó épület két nagy, egymással közvetlen kapcsolatban nem álló, de formailag egymást kiegészítő tömbből áll. Az egyik maga a lakóház, ennek meredek lejtésű teteje egy oldalon fut fel és a csúcsponton, az elmaradt gerinc helyén megtörik, majd ugyanazzal a lejtésszöggel a mellette különálló garázsépületen érkezik le. Az épület töredezettsége reflektál a hegyvidék rendszertelen, pontszerű beépítettségére. A ház környezete, akár csak az egész település, lazán beépített, így lakója számára szabadon élvezhető az őt körülvevő természet panorámája: völgyben fekvő főváros és a mögötte magasodó hegyek. Az épület formavilágával a hegyvidékre, világos színeivel a havas tájra és a hóval borított hegycsúcsokra utal.
A megépült két házrész és a tervezett nyári lak egymást formailag kiegészíti, beteljesíti. A meglévő két elemből is látható, hogy azok kirakósként állnak össze hagyományos formájú házzá. A helyi kunyhók világában megszokott elrendezés jelenik meg a belső térben, ahol a közösségi tereket magas tető fedi, így alapvetően nagy légtér alakul ki. A ház hátsó traktusában levő kisebb helyiségek fölött húzódik a keskenyebb tetőtér, amelynek az aszimmetrikus tetőkiosztás miatt a hátsó oldalon teljes emeletmagasságban végighúzódó, ablakozott homlokzata van.
Az épület összhatását két anyag uralja: a hullámos, fehér fémlapokból kialakított keretszerkezetbe az első és a hátsó homlokzaton nyershatású fadeszkázat került. Ezeken alakították ki a nyílászárókat, amelyek déli-északi tájolással a völgy irányában nyitottak, illetve ezáltal kedvező a ház közösségi tereinek benapozása is. A nyílászárókat keretező zsalugáterek becsukott állapotukban egybeolvadnak a fa homlokzattal, a ház így egy monolit tömbbé zárul, védőpáncélzat mögé bújik.
Az építkezés lehetőségeit a szűkös költségvetés és a helyi építőiparban fellelhető hiányosságok is korlátozták, a tervezők előre végiggondoltan, tudatosan törekedtek az egyszerűen kivitelezhető megoldásokra. Emellett sikerült olyan falszerkezetet megépíteniük, amely jó termikus tulajdonságaival alacsonyan tartja a ház energiaigényét, növeli a fűtés hatékonyságát és nyáron is jól biztosítja a légáramlást, így természetes módon megoldható az épület hűtése. A tudatosan végiggondolt tervezéssel, az alacsony költségvetés és a technikai nehézségek ellenére sikerült jó minőségű, optimális kialakítású házat építeni Szarajevó szomszédságában.
Bán Dávid