A Balaton-felvidék egyik legszebb kőhídja Hegyesd faluba vezet. A legtöbb forrás szerint az 1700-as évek végén épült híd két 4,4 méteres, enyhén csúcsíves nyílással keresztezi a bővizű Eger-patakot.
A hidak, folyók, halászok és vízimolnárok védőszentje, Nepomuki Szent János szobra számtalan régi hídon megtalálható, jellemzően a középső pillérek fölött kialakított fülkében. A hegyesdi híd ennek is egy jellegzetes példája.
A közeli Diszel központjában, szintén a 18. században épült, Eger-patak fölötti kőhíd ma hazánk három, ötnyílású kőhídjának egyike. A patakon akkoriban dolgozó közel száz vízimalmot kiterjedt szekérút-hálózat és számtalan hasonló híd kötötte össze.
A gyöngyöspatai Danka-patak hídja andezittufából épült, a megannyi középület és templom mellett hidakat is tervező Rabl Károly vázlatai szerint. Az 1823-ra elkészült híd ma is a település főutcáját vezeti át a patakon.
Az ország első, Budapestről Vácra vezető vasútvonalának folytatásaként 1850-re épült meg a Vác-Párkány szakasz. A sűrűn beépített területeken tucatnyi, addig példátlan méretű kőhíd is épült. Legjobb állapotú képviselőjük a váci cementgyár bejáratánál áll.
A vulkáni kő és a tégla mellett, akár a megfelelően válogatott és faragott homokkő is alkalmas lehet a vasúti hidak építésére. Ennek legszebb példái az egykori Veszprém-Balatonalmádi vasút nyomvonalán sorakoznak.
A február elején külön galériában bemutatott Balaton-felvidéki vörös homokkő igen dekoratív építőanyagnak bizonyult. A Balatonalmádi belterületén fennmaradt kőhídon 1994 óta egy kiállított 375 sorozatú gőzmozdony is emlékeztet az egykori vasútvonalra.
Az egyik utolsóként fennmaradt, folyó feletti kőhíd Zalaszentgrót kastélya mellett áll. 1965-ig ívelte ét a Zalát, az ekkori mederrendezés során a folyó viszont kikerült alóla. Ma műemlék.
A gyorsforgalmi utak és vasutak építése előtt Zala megye legnagyobb völgyhídja a Nemesbük falu központjában álló kőhíd volt. Karcsú pilléren álló 5,8 méteres nyílásai 9,5 méter magasan vezetnek át a Köszvényes-patak fölött.
A helyben elterjedt, hasított kőből épült, harminc méter hosszú híd magas mellvédfalait falkötő vasak stabilizálják.
Bár a híd nem műemlék, 2006-ban az eredeti megjelenését messzemenően tiszteletben tartó, teljes felújítást kapott.
A történelmi Magyarország legnagyobb kőhídja, a híres hortobágyi kilenclyukú híd a hídfők között 93 méter hosszú. A Debrecenből Bécs felé haladó ősi marhahajtó úton már 1346-ban fahíd épült ezen a helyen, amelynek sokadik utódját 1833-ra cserélte kőhídra
A vasutak előtti korban, szekéren szállított építőanyagokkal óriási beruházás volt a híd megépítése. A munka közel nyolc évig tartott.
Bár kőhídként ismert, és nagy része valóban Tokaj környékén bányászott kövekből épült, a kilenc egyforma, 8,5 méteres boltozat fő teherviselő eleme a hagyományos, kisméretű tégla, amiből mintegy négyszázezer darabot építettek be.
A hidat legutóbb 1983-ban és 2009-ben újították fel, de összességében jelentős átalakítás nélkül viseli ma is a 33-as főút forgalmát.
Az egykori Duna–Ipolyvölgyi HÉV építése idején már az első vasbeton hidak tervezése zajlott, a Börzsöny keleti oldalában kanyargó vasúton viszont még a hagyományos technológiával, a környéken bányászott vulkáni kőből épültek a műtárgyak.
A vasút egyik szép kőhídja Berkenye határában keresztezi a Morgó-patakot egyedi, aszimmetrikus nyílásbeosztással.
A vasúti pálya tíz évvel ezelőtti felújítása ezt a hidat is érintette: a munkák során a hazai mellékvonalakon megszokottnál nagyobb, 16,5 tonnás tengelyterhelés elviselésére tették alkalmassá, azóta nagyobb, mozdonyos szerelvények is használhatják.
Sajnos nem minden vasúti kőhíd felújítását tervezték műemléki igényességgel. A Szombathely-Sopron vonalon jóval nagyobb arányú megerősítésre volt szükség, így az itteni hidak egy része zsaluzat nélküli, lőtt vasbeton szerkezetek mögé került.
