Veszélyben Szeged belvárosa
Szeged, a város, mely a Nagy Árvizet is túlélte, s az újjáépítés után szebb lett, mint valaha, most új, nagyobb veszéllyel kénytelen szembenézni: korunk ingatlanfejlesztési jelenségével. Az értékes épületállomány, az egyedi és meghatározó városkép védelmében fogalmazta meg felhívását a Fiatal Műemlékvédők Egyesülete nevében Kecskeméti Norbert.
Eltűnik Szeged belvárosa!
A Fiatal Műemlékvédők Egyesülete (FME) határozottan és mélyen elítéli a Szeged történelmi városában zajló értékpusztításokat, melyekre szavakat sem találunk. Szeged belvárosa, történelmi épületei az eklektika és szecesszió jegyében épületek fel, ahogyan a legtöbb Kárpát-medencei város is. Bár a történelem viharait túlélték, ezek a fennmaradt értékek mégis jelentős veszélynek vannak kitéve, ahogyan a határon inneni és túli történelmi városok is.
A XXI. század küszöbén, Európa közepén még mindig ott tartunk, hogy a város vezetése – rossz szemléletéből adódóan – a történelmi, építészeti, vagyis a kulturális értékeket nem óvja, hanem éppen rombolja. Több európai példán látszik, hogy ez a trend már kezd megszűnni, illetve megfordulni. Építés helyett a felújítást célzó tevékenységek válnak meghatározóvá a jövőben, amire valós intézkedésekkel kellene reagálni (építkezések, városfejlesztési koncepciók, oktatás, gyakorlat stb.).
Az, ami Szegeden történik, elképesztő, felháborító és elfogadhatatlan! Egy kultúrnemzet nem tűrheti tovább, hogy egy értéket teremtő és létrehozó építészeti korszak lenyomatait eltüntessék a föld színéről. Mondjuk már ki, hogy feltehetőleg egy gazdaságilag érdekelt kis réteg korrupcióba ágyazott profitéhségét és a pártpolitikai ideológiát kielégítő, destruktív folyamatról van szó. A folyamatot fejlesztésnek nevezik. Aki ilyet állít, annak gond van az értékrendjével. Ez nem fejlesztés, hanem a múlt értékeinek radikális eltörlése. Ugye, nem ismeretlen „a múltat végképp eltörölni" szlogen. Ennek eleget is tesznek. A képek magukért beszélnek. Erre nincs mentség, hiszen ez kulturális bűncselekmény.
Íme, a város első emberének a hozzáállása: „Egy prosperáló város a jövőben képzeli el magát, és nem őriz, nem konzervál elavult struktúrákat pusztán csak azért, mert azokra szükség volt 30-40 évvel ezelőtt. Mert egy jól működő városvezetés a városát 30-40 évvel a jövőben képzeli el és nem a múltban." – hangoztatta Botka László polgármester az épített örökségünk védelmében folyó vita kapcsán az egyik közgyűlésen. Érdemes megfigyelni, hogy elavult struktúrának nevezi a minőségi (anyag, formálás, esztétika stb.) építészeti örökséget. Ezúton gratulálunk a polgármesternek, hogy nyíltan, a média jelenlétében fejezte ki az értékek ellen irányuló hozzáállását és szemléletét. Érdemes elgondolkozni a szegedi polgároknak, hogy milyen ember a hírös város vezetője. Értékrendünk szerint ilyen szemlélettel rendelkező személy egy kultúra-alapú nemzetben vezető tisztséget nem tölthetne be.
Sok esetben az „értelmiség" és a szakma is elgondolkozhatna azon, hogy mihez asszisztál és mihez nem. Hol az építészetet képviselők tiltakozása?! Persze nagy részük a bontásban érdekelt, hiszen tervezési placcot kapnak cserébe, vagyis üres telket. Érvényesülési területet, melynél a ráépülő építményt majd a „szakma" elismeri. Szomorúnak tartjuk, hogy vezető építészeink, szakembereink és további szervezetek, magánszemélyek nem szólalnak fel ilyen esetekben. Ha ez így folytatódik, akkor egy globalizált, értéktelen fizikai világ jön létre gazdag történelmi, építészeti kincsekkel rendelkező városaink helyén. Büszkék vagyunk híres történelmi személyeinkre, íróinkra, művészeinkre, viszont ahol ezek az emberek éltek, alkottak, azt már senki nem tartja értékesnek. Azt a fizikai világot, amely meghatározza az építészeti kultúránkat és mindennapjaink vizuális környezetét is. Ezen érdemes volna elgondolkozni.
Végszó
Az FME bízik abban, hogy Szeged belvárosában további értékrombolások nem fognak történni. Lehetőségeinkhez képest cselekedni fogunk, és nem fogunk megállni egy rövid figyelemfelkeltő cikk megírásánál! Hamarosan további lépéseket fogunk eszközölni, amelyekről beszámolunk. Kérjük, aki egyetért velünk abban, hogy a Szeged belvárosát alkotó épületeket megőrizzük, csatlakozzon hozzánk, és tegyünk közösen az alföldi város és egyben Magyarország értékeinek a megőrzéséért. Bízunk a széleskörű együttműködés lehetőségében!
Kecskeméti Norbert
a FME elnöke
Képek forrása: szegedma.hu
11:08
megmaradhat földszintes, egyemeletes építészet még a nagyvárosokban is ha megbecsülik, Rómában és Bécsben például rengeteg helyet tudok, a turistazónákon kívül is. a vidéki városokban viszont nincs is olyan erős gazdasági nyomás mint Bp-en, sőt a városvezetések kifejezetten ösztönzik a folyamatot abban a hiszemben hogy a fejlődés ebből áll. egyébként valóban jó példa Szolnok (vagy a két utcás belső mag kivételével száz százalékosan letarolt Székesfehérvár) is de egyszerűbb lenne a kivételeket listázni.
06:39
Én úgy gondolom, "zsuppanandrás", hogy ez nem csak "lélektani" kérdés, hanem sokkal súlyosabb szakmai. És kedves Pákozdi Imre, a szegedi belvárosért is lehet már "nyugodtan" aggódni. Miután a cikk felhívta a figyelmemet a "szegedma.hu"-ra, ott kutakodni kezdtem hasonló esetek után. Egyszerűen azért, mert ha egy városban annyi rombolás történik, amiről a cikk szól, ott felmerül a gyanú, hogy ott az értékrombolás mindennapos gyakorlat is lehet. Ez a gyanú nem bizonyult alaptalannak, erről bárki meggyőződhet, aki alaposan körülnéz a "szegedma.hu"-n. Nem csak a Kenderfonó esetével lehet ott találkozni, hanem pl. a belváros szisztematikus karakterrombolásával, ami "közterületrekonstrukció" címén ma is folyik az EU pénzügyi, a KÖH "szakmai" és a vicinális önkormányzat MSZP és Fidesz frakciói politikai támogatásával. Épületes cikksorozatot lehet találni arról, hogy ennek keretében vertek szét például egy a Harminckettesek terén láthatóhoz hasonló "háromszögű parterre hegyesszögű útcsatlakozásban - benne emlékmű" eklektikus kompozíciót az éppen eklektikus karaktere miatt műemléki jelentőségű területté nyilvánított szegedi belvárosban. (És ez a folyamat a lap szerint idén is folytatódik a gazdasági válság kellős közepén!) Ez ellen nem csak Makovecz és még több, a helyi kiskirály-polgármester hatókörén kívül eső Kossuth-díjas, hanem két helyi építész is tiltakozni merészelt. A két helyi ellen ezért többen etikai eljárást kezdeményeztek, és ami a "legszebb", a panaszosokat elutasító első fokú határozat elleni fellebbezésre az egyiket a MÉK etikai bizottsága el is ítélte!!!! Az illető olvasói levélben írta le a "szegedma.hu"-n, hogy bíróságon kellett hatályon kívül helyeztetnie a törvénysértő határozatot. Ezekből a szegedi esetekből vagy mondjuk akár a kecskeméti Malom-center esetéből és a vélhetően a sok-sok hasonló, de országos nyilvánosságot még nem kapott esetből nyilvánvaló az "építész szakma" felelőssége. Idézőjelbe kell tennem ezt a kifejezést, mert kétségeim vannak aziránt, hogy szabad-e egy ilyen álságos megnevezés közös kalapja alá venni az értékrombolás aktív és passzív résztvevőit az ellene tiltakozókkal? És milyen kamara az, amelyik nem a rombolást szankcionálja, hanem a rombolás elleni fellépést? És milyen szakmai oktatásban részesültek-részesülnek vajon azok, akik itt az ÉF-on is hasonló szellemben nyilatkoznak esetenként az építészeti örökségről, mint a cikkben idézett vidéki polgármester? A cikkel kapcsolatban azonban egy örvendetes dologra is felfigyeltem: vannak a fiatalok közt olyanok is, akik azzal a felelősséggel viszonyulnak építészeti örökségünkhöz, ami minden építésztől elvárható lenne.
06:54
@zapata: Igaza lehet, zapata, és sajnálom, hogy én csak a jelen cikkben feltárt konkrét házrombolás helyszínét kikutatni mentem föl a szegedma.hu-ra (Boldogasszony sugárút és Petőfi Sándor sugárút.)
12:13
@zapata: Kedves zapata! Hozzászólásaiból úgy látom, nem szegedi. Ez persze nem baj, de a helyismeretet kiegészítendő: A szegedma.hu kultúra rovatában találni értékes és színvonalas cikkeket, de tudni kell azt róla, hogy "húz egy irányba", vagyis hivatalból ekézi az MSZP-s polgármestert, a korábbi MSZP többségű közgyűlést. Érdemes fenntartásokkal kezelni, nem nevezném elfogulatlannak, főleg (helyben) nagy port kavaró ügyekben. Az, hogy egy médium valamerre húz, önmagában nem gond, csak legyen az olvasó elég objektív és jó értelemben vett szkeptikus, hogy ezt kezelni tudja. A felidézett "háromszögű parter" minden bizonnyal a "Lófara" lesz. A beruházást nyomon követtem, nekem sem tetszett sok minden a tervezett térátalakítással, legfőképpen a zöldfelületi arány csökkentése. Ugyanakkor az új tér kétségtelen előnyeinek érzem ezeket: A központ gyalogos forgalmába sikerült integrálni a korábban gyalogos átjáró/autós zsákutca jellegű teret. Nyáron többször előfordult , hogy a sok létesített pad közül egyet kiválasztottam és megettem ott ebédemet, ami korábban itt elképzelhetetlen lett volna. Megfigyeltem, hogy az egyetemisták is birtokba vették a teret Ő (a térről nyílik az egyetem jogtudományi épülete). A gépkocsi parkolók megszüntetése is egyértelműen javít. A tér lehetőséget ad kávézó teraszok létesítésére is, ami a korábbi térelrendezés mellett nem volt lehetséges. Mindez a Reök-palota főhomlokzata előtt! Nem utolsó szempont, hogy ezáltal hosszas elidőzésre van lehetősége a városlakónak, turistának. Korábban, ha valaki le akart ülni, mondjuk a villamost megvárva, akkor azt a kerítésen oldhatta meg legfeljebb... Az átalakítás során megőrizték a háromszögletű zöldfelületet szegélyező - egyébként gyönyörű (régi képeslapokon látható, hogy Szeged egyéb helyein is alkalmazták ugyanezt a típust) - kerítést, csak éppen áthelyezték (téren belül). A szobor is megmaradt. Arrébb került néhány méterrel. Elméleti megközelítéssel, lehet, hogy néhányakat ez önmagában zavar, engem a legkevésbé sem. A hivatkozott civil szervezet (Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület) és vezetője önmagában megérne egy tényfeltáró cikket, de az az érve, hogy ez kegyeletsértés, egyszerűen nevetséges. Ez egy I. VH-s emlékmű, nem síremlék. És pontosan ide kapcsolódva: korábban a lovas szobrot nagyobb zöldfelület és kerítés választotta el a járókelőktől. Ma közvetlenül odasétálhatunk mellé. Azóta előfordult velem, hogy az éppen a térátrendezés miatt felújított kő talapzaton lévő feliratot elolvastam, a neveket átböngésztem - ez korábban szintén elképzelhetetlen lett volna. Ami borzalmas lett: az újonnan kikerült kút, ami az illeszkedés fogalmát jócskán félreérti: ha új köztéri alkotásokról van szó, akkor ma nem szecessziós utánzatok kellenek, főleg nem ilyen gagyi minőségben. Kicsit sarkítva: hogyan juthat eszébe valakinek, hogy éppen Magyar Ede háza előtt az ő stílusában vetekedjen?! Összességében úgy látom, hogy a tér szerethető lett, a lakók, turisták befogadták, műemléki értékek nem csorbultak. Lehet vitatkozni a megvalósításról, de szó sincs itt olyan műemlékrombolásról, ahogy azt sok helyen tálalják. A zöldterületről: nem láttam az összevetést, de a jelenlegi elrendezésben a közutat (Tisza L. krt.) elválasztó kb. 1 m szélességben zöldsávot alakítottak ki egész jó minőségben - tényleg nem tudom, hogy ez összevethető-e a korábban a tér közepén lévővel.
14:05
@kundzsa: Kedves "kundzsa", azt a vicinális kiskirályt, aki a cikkben idézett kijelentést tette, minden kultúrember csak "ekézheti" pártállásától és politikai rokonszenvétől függetlenül. (Ha pedig ez a káder az MSZP nagy reménysége, amint a sajtóban hírlik, akkor az MSZP máris megrendelheti a saját temetését.) Továbbá igen csúnya csúsztatás egy vidéki egyesület vezetőjére tenni sanda célzásokat egy olyan ügyben, amiben az egyesület mellé állt Makovecz Imre, Kő Pál és más nem éppen jelentéktelen személyek, akiknek a cipőtalpáig sem ér fel a méltán ekézett polgármester. Ha nem tetszik a polgármester támogatóinak az értékrombolás elleni tiltakozás, akkor tessék nyíltan megmondani, hogy nem Makovecz Imre véleménye a mérvadó, hiszen ő csak három külhoni egyetem díszdoktora volt, hanem felfuvalkodott polgármesterüké. Azután talán egy szót arról is érdemes lenne ejteni egy építészeti portálon, hogy ennek az értékrombolásnak a tervezőit a polgármester nyilván mutyiban választotta ki "megbízható", holmi ellenséges kultúra iránti elkötelezettséggel nem fertőzött körökből. Mert nyilvános tervpályázatot bizony nem írtak ki erre a "szegedmá"-ról szintén megtudható adatok szerint tervpályázat-köteles unió által támogatott beruházásra. Ez biztos, ugyanis ilyen pályázat a "mek.hu" nyilvántartásában nincs, ezt az imént néztem meg. Dicső polgármesterük itt nyilván törvényt sértett, de ez az ilyen szuperkulturált kádereknél bevett szokás. Hogy ne vádolhasson politikai elfogultsággal, hozzáteszem, ez a hasonlóan felfuvalkodott fideszes polgármestereknél is bevett szokás. Az pedig, hogy mi lett a műemlékvédelem szabályai szerint egy eklektikus műemléki jelentőségű területen eleve védettnek minősülő eklektikus kompozíció szétverése után, az tökéletesen közömbös. Ha ugyanis a Mona Lisát egy vidéki zseni átmázolja, tökéletesen mindegy, hogy milyen jajdeszép alkonyati szarvasbőgést fest rá az illető, az lényegtelen. A lényeges momentum az, hogy vandál módon megsemmisítettek egy pótolhatatlan kulturális értéket. Erről szólna a kulturális örökségvédelem, kedves "kundzsa", nem pedig egy polgármester és az ő gátlástalan értékrombolásáról tudósító újság pártállásáról.
08:54
@zapata: A szegedma.hu-ról mindössze azért említettem politikai elfogultságát, mert aki nem ismeri a várost (vagy nem látogatta jó ideje), annak a portál cikkeit böngészve az jön le, hogy Szegeden tömeges műemlékrombolás történik, a város vezetősége nincs tekintettel értékeire. Amint írtam, elismerem a lap érdemeit, fel kell tárni a visszás helyzeteket, de a valóság nem ennyire szörnyű. És sajnos az említett civil szervezetről nekem annak idején rögtön feltűnt, amikor még nem tudtam róla semmit, mintha csak bizonyos jellegű ügyekre ugrana, néha teljesen irracionális érvekkel (kegyeltsértés). Nagyon erősen kétlem, hogy annak idején ugyanígy tiltakozott volna a Klauzál tér újraszabása ellen, ami jóval nagyobb horderejű ügy. Nem kívánom sztárolni Botkát, de éppen az erre születő válaszcikkből is kiviláglik, hogy a város igen is tesz épített örökségének védelméért. Sajnos a gazdasági érdekek sokszor szülnek számunkra vállalhatatlan helyzeteket, mint az említett pályázat kihagyása vagy értékes ipari épületek lerombolása. Nagyon szeretnék már látni itthon egy ipari épületbe, nem pedig a helyére költöző plázát… Visszatérve a Lófarához: A Mona Lisás példa sántít, mert itt terekről van szó, melyekhez egyrészt konkrét és szervesen alakuló funkciók kötődnek, másrészt nem léteznek önmagukban. Meg lehet nézni régi képeslapokat a térről: rögtön látható, mi adott értelmet a háromszögletű park tükörnek. A Feketesas utca ekkor még bekötött a Dugonics térbe a Tisza Lajos krt.-tal hegyes szöget bezárva. Ez már jó régen megszűnt, nem most. Úgy gondolom, hogy a szervesen kialakult helyzettel a tér átgondolása kezdett valamit és azt a már korábban kialakult igényekhez szabta. Igen, kétségtelen, hogy egy jellemző parkosítási forma megszűnt, cserébe a lakók által jobban szerethető tér keletkezett és nem utolsó sorban jobban érvényesül Szeged top5 műemléke közé sorolható Reök-palota is. Nem foglalnék itt állást, csupán jelezni szerettem volna, hogy a helyzet korántsem annyira fekete-fehér, ahogy az bizonyos írásokból kiderül. A szegedma írásaiból pl. nagyon hiányolom a KÖH helyi munkatársainak megszólaltatását. Kíváncsi lennék érveikre. Nagyon érdekes az ügyben az, hogy a városképvédő egyesület folyamatosan úgy fogalmaz, hogy a szobor elmozdítását említi, nem a tükör megszüntetését. Vagy a zöldfelületről, mint a szobor attribútuma beszél. Ha valami kifogásolható van ebben az egészben, az (szerintem és úgy vettem ki, hogy Ön szerint is) a háromszögű tükör megszüntetése. Érdekes, hogy Tóth Attila Szeged szobrai és muráliái c. könyvében az 1943-ban átadott szobornak a precíz részletek technikai elismerése mellett nem igazán tulajdonít művészi értéket. Önmagában az elmozdítással nem értem, mi a gond. Egyébként ez a tér egy „kisebb horderejű” kérdés, a mellette lévő Dugonics tér-Árpád tér átszabása is elfogadásra került. Természetesen ez ellen is tiltakoztak. A tervtanács elfogadta, többek között éppen azzal a kitétellel, hogy több eklektikus térszervezési elemnek kellene visszaköszönnie, nem tudom, mennyiben módosították ezáltal a tervet, de összességében a Tér és Forma Szeged színvonalas munkát készített erre. (Az iroda igazán nem nevezhető Botka házi tervezőirodájának.)
23:58
a magyar vidék mezővárosi jellegű építészeti örökségét évtizedek óta folyamatosan rombolják. a főterek megmaradnak meg a templomok, a nagyobb házak, de erre az emberléptékű, barátságos építészetre sehol nincs szem, érzékenység, megértés. amikor Szabadkán ugyanezt teszik, tiltakozunk, húsz kilométerrel közelebb hasonló magatartásból még hír sem lesz. a folyamat korábban lezajlott Debrecenben, Veszprémben, Kecskeméten és még hosszan lehetne sorolni, hol. sajnos ez az építészet annyira távol áll a manapság divatos procctól hogy esélye sincs a fennmaradásra. ez nem is modernizációs kérdés hanem lélektani inkább.
05:47
@zsuppanandras: Érdekes, hogy nem említed Szolnokot. Pedig ott sűrűsödnek csak igazán a jó és a rossz példák. Vagy említhetnénk Óbudát, a szalagszerűen tenyésző brutál panelek között megbúvó földszintes házikó-televényeket, a Föld utcai sarokkocsma körül, illetve a Frankel Leó út túloldalán, az Óbudai Társaskör mellett. Ezek voltak az igazi rombolások helyszínei, miközben nyilvánvaló, hogy a földszintes házacskák nem maradhattak meg jellemző városszöveti elemként közvetlenül a belvárosok mellett... A hiba nem egyszerűen az elmúlt évtizedekben, hanem igen konkrétan a szocializmus nevű össznépi elszegényítő kurzus idején történt, amikoris megszüntették a középosztályt, annak vagyoni bázisával együtt. Amely középosztály szépen, organikusan felépítette volna a maga két-három-négy emeletes társasházait, ahogy a San Marco utcában vagy a Zápor utca belső szakaszán történt... Ám a szocializmus nevű diktatúrában a tipikus városfejlesztési dilemma ez volt: vagy hagyni a tőke, sőt, költőpénz nélküli nyomort továbbélni a deklasszálódott földszintes házikókban, vagy panelt építeni állami pénzből, majd bérbeadni és kiárusítani, hitelbe. Ehhez képest ma, Szegeden, vagy éppen Budapesten csupán az éppen aktuális pöfeteg-gombák (értsd: városi vagy kerületi polgármesterek) dölyfét kell megtörni, aminek célszerű eszközei a civil mozgalmak. Amíg még vannak, persze, és nem darálja be azokat egy velejéig hibás nézetrendszer mentén a Fidesz. A konkrét, szegedi példáról pedig annyit, hogy a bemutatott rombolás aggasztó, ám ahol történik, az nem Szeged szorosan vett belvárosa. Legalábbis nem az a veretes, szecessziós és eklektikus csoda, ami eszünkbe ötlik, ha Szeged belvárosáról olvasunk.
10:46
Ehhez a rombolási folyamathoz tartozott hozzá a Szegedi Kenderfonó patinás épületegyüttesének lerombolása is a civil szervezetek tiltakozását és demonstrációit semmibe véve. Ez a történet is megismerthető az idézett "szegedma.hu"-ról. (Többek között az is, milyen "példás" összjátékot folytatott a műemléki hatóság a polgármesterrel, amikor a civilek kérték, hogy a KÖH vegye legalább ideiglenes védelem alá az együttest: továbbküldte őket a gyárat lerombolni akaró polgármesterhez, hogy az vegye helyi védelem alá.) Ennek a rombolásnak az eredménye az ÉF-n épp most ismertetett "21. századi szonett", a ki tudja hányadik "Árkád" bevásárló központ létrejötte. Az ismertetés nem tesz említést arról, milyen sajátos módját választották itt az építészeti "értékvédelemnek": a pláza egyik homlokzatára rápingálták a gátlástalanul lerombolt épületek homlokzatait, amint azt szintén a szegedma.hu-n egyik cikkéből megtudhatjuk...