Zöldülő repülőterek

Lehet-e a repülőterek zárt és egyre inkább az üzletről szóló világát, hatalmas utascsarkokait humanizálni? Távol-keleten egyre több kísérlet zajlik a közlekedés tereinek zöldítésére. A Moshe Safdie tervezte szingapúri repülőbővítés búrába zárt zöld oázisával új modellt kíván teremteni. Bán Dávid írása.

Sokszor szeretjük bagatellizálni, de az emberek vágynak a zöldre, jobban érzik magukat a fák susogásától övezve, mint egy hatalmas betontömbben. Nagyon rég igyekszik az egyre mesterségesebb környezetébe valahogyan belecsempészni a megszelídített természetet, épít maga köré télen is burjánzó növényekben gazdag, napfényben pompázó üvegházat. Ahogy sok egyébben, itt is a rómaiak voltak az úttörők, hiszen már Tibériusz császár idejében olyan, részben fedett szerkezetek épültek, ahol szabályozott körülmények között lényegében az egész év folyamán termeszthettek zöldségeket. A mezőgazdasági haszon mellett az emberi lélekre gyakorolt kedvező hatás is hamar kiderült, nem véletlenül épült szinte minden francia kastély kertjébe pompás orangerie, azaz „narancsház". Az ezredfordulón megnyílt cornwalli Eden Project számos mikroklímát egymás mellett bemutatni képes hatalmas üvegkupolái nagy sikert arattak világszerte. Azóta több állat- és növénykert él ezzel a formavilággal, megtaláljuk Nyíregyháza Sóstón vagy talán nem is olyan sokára a budapesti állatkert, a Vidámparktól átvett új részlegén is számíthatunk egy hasonló élményre.

A kellemes klíma és a növények adta pozitív élettani hatások miatt az utasok komfortérzetének javítására a közlekedés terei is elkezdték felfedezni a belső zöld kerteket, mesterséges üvegházakat, szigeteket. Etalonná talán a madridi Atocha pályaudvar átépítése vált, ahol a korábban a füst eloszlatására szolgáló hatalmas utasfogadó csarnokból egy zárt, városi zöld szigetet alakítottak ki, állandó klímával, állatokkal, kávézókkal, a mesterséges tavacskák és nagy zöldfelületek hatására megfelelő hűsítő nedvességgel a nyári forróságban. A madridi példa a maga nemében természetesen egyedi, hiszen egy meglévő és a mai vasúti funkciók szempontjából fölöslegessé váló, nagy légterű csarnok jól megfogalmazott újragondolásáról van szó, ami nem válhatott általános tendenciává a 19. századi csarnokok modernizálásánál, ugyanakkor imitt-amott láthatunk kísérletet a vasúti létesítmények zöldítésére.

Ezzel szemben a repülőtér humánnak elég nehezen nevezhető. Egyre nagyobb területeket befedő, általában funkcionalista csarnoképítményei legjobb esetben csak az átláthatóságra és a magas fokú fénybeeresztésre törekednek. A pályaudvarokkal ellentétben a repülőterek a biztonsági követelmények miatt a külvilágtól egyre inkább hermetikusabban elzártak. A szigorúan szabályozott terekben komoly fejtörést okoz az utasok megfelelő áramoltatása, amit ma már kötelező módon a kereskedelmi egységeken keresztül kell elvégezni. A komfortérzet növelését egy ideig a minél több bársonyos, hangfogó anyag használata jelentette leginkább a VIP részlegen, de a belső terek alapvetően a csillogásról, a vibrálásról – a pláza hangulatról – szóltak.

Ázsia legnagyobb repülőterein azonban történt egy szemléletváltás: rájöttek, hogy a terminálok hatalmas, sokszor kongó tereibe érdemes valamiféle zöldet csempészni, ezzel humanizálni a teret és valamelyest természetes módon segíteni a belső klímát. A 2001-ben megnyílt, évi 62 millió utast magán átáramoltató Incshoni nemzetközi repülőtér Szöulban zsinórban 11 alkalommal nyerte el a világ legjobb repülőterének járó elismerést. Ez a pontos, hatékony és meglepően gyors működés – az átlagos 45-60 perc helyett itt alig negyed órát vesz igénybe az indulás és az érkezés – és a magas komfortszint miatt volt lehetséges. A terminálokon belül működik pihentető fürdő, golfpálya és a mindenhol megtalálható dézsás növények mellett létesült egy belső kert is, fákkal, gyeppel – maga az épület előtti terület is hasonlít inkább egy parkra, mint parkolóházak és szállodák betondzsungelére.

A régió egy másik fontos központja, a Szingapúr-Changi repülőtér kényelmével, szolgáltatásaival immár hat éve folyamatosan leszorítja világelső helyéről dél-koreai társát. Pedig még csak most készül egyedülálló dobása, amely szakít az eddig bevett terminál kialakítási megoldásokkal. A már szintén formabontó, tel-avivi Ben Gurion repülőtér új terminálját is jegyző Moshe Safdie építész tervei alapján várhatóan egy éven belül adják át azt az óriási üvegházat, biodómot, amely nem csak az utasok számára nyújt – természetesen a pénzköltésen túl – kikapcsolódási lehetőséget, hanem az elképzelések szerint közösségi térként is szolgál majd  a környékbeliek számára. A 134.000 négyzetméteres terminálbővítés tűnhet megalománnak, túlburjánzónak, de – ha még ilyen zárt, erőteljesen mesterséges formában is – mégis benne van a távol-keleti léleknek a zöldhöz, a természethez való szorosabb kötődése.

A hatalmas üvegkupola, amelyet a különböző szinteken gyalogoshidak metszenek keresztül kétségtelen, hogy a repülőtér új ékköve lehet, s utal erre a Jewel elnevezés is. Moshe Safdie egy teljesen új koncepcióval, a megszokottakhoz képest határozottan más szemléletű repülőtér modell megteremtését vizionálja, amelyben nagy szerepet jut a találkozásoknak, az agóra megteremtésének. Mindez persze nehezen képzelhető el a városközponttól, vagy magától a várostól általában távol fekvő légikikötőkben, de talán Szingapúr különleges, a szűk területre összpontosított, intenzív urbanizációs hálójában ez az elképzelés itt valamelyest tényleg megvalósulhat. „Célunk az volt, hogy egy vibráló piactér és egy nagyszabású városi park kettősségét jelenthessük meg a térben" – összegezte a különös repülőtéri központ alaptézisét Safdie.

A hagyományos bevásárlóközpont elemeit szeretné ötvözni a természet, a kultúra, az oktatás és a rekreáció élményeivel, egy olyan találkozóhelyet teremtve, ahol a helyiek kapcsolatba kerülhetnek a világ többi részéről ideutazókkal. A több szinten, szinte esőerdő sűrűségben beültetett bura alatti oázis az előtérben is folytatódna, hiszen a terminálokat a városközpont irányából bekötő útvonal is burjánzó fasorokat kapna. Minden várható vonzereje mellett azonban mégis kétséges, hogy mennyire jöhet létre a repülőtéren egy, az utazástól független városi találkozóhely. A jövő évben megnyíló ékkő, ami több kíván lenni a bevásárlóközpont és a repülőtéri funkciók ötvözeténél – a számtalan bolt és a több szintet bezöldítő beltéri park mellett 130 szobás szálloda is helyet kap a bura alatt – jól igyekszik illeszkedni a városállam zöld szemléletébe, kapcsolódni a „kertek városa" jelzővel illetett, érezhetően sikeresen működő fejlesztési koncepcióhoz.

Bán Dávid