A 2300 éves Tavola Eugubina és ókori civilizációnk nyomai

Kiss József táj- és kertépítész következő tanulmányában folytatja az etruszkok írásának vizsgálatát. "Örömmel adhatom közre a Tavola Eugubina, azaz a (Nagy) Gubbio Tábla, eddig celtiber-umber nyelven íródott szövegnek tartott, 33 soros írását az érvényes Ómagyar írás magyar szabványa szerint. Ennek nemcsak kulturális értéke jelentős, hanem építészeti is."

A Gubbió mellett előkerült, Krisztus előtti 3- 2. sz.- ból származható bronz táblákról írta Giacomo Devoto, hogy: "a legfontosabb ókori rituális szövegek."¹ Közel kétszáz éve próbálták a csak következtetések alapján íródó értelmezéseiket megtenni.² A táblák Umbria közelében kerültek elő építkezés közben 1444-ben, és 1456-ban vette meg a szomszédos Gubbio városa, ahol ma is őrzik őket a Palazzo dei Consoliban. Gubbio városában az ezzel együtt talált, többi bronztáblát is őrzik, de egyenlőre csak a "nagy tábla" 33 sorának fordítását közlöm, mert mielőbb a további kutatások segítségére kívánok lenni.

A tábla szövegét az eddigi vizsgálatok szerint viaszveszejtéses eljárással rögzítették a bronz lemezre. A szöveget a keltibér illetve umber ősi, itáliai néphez kötötték. Plinius vélekedése szerint az umber Itália legősibb népe volt. Az umberek először Kr.e. 308-ban a Mevania melletti harcban szenvedtek vereséget Rómától és Kr.e. 90-ben kapták meg a római polgárjogot. Nerva császár Umbriából származott, aki megteremtette az Antonius dinasztiát, ahonnan szinte feltűnően sok adoptálással, több un. jó császár is származott.

Umberek alapították Gubbiót is. Az előző cikkemben feltárt eljárások szerint, a székely-magyar írásjelekkel kezdtem a latin betűs leíráshoz, aminek a latinra keresett megfelelőit kellett megtalálnom és az így alakult latin szöveget értékelve, azt magyarra áttenni. Ehhez azt az általánosan ismert módot kell használni, ahol is a székely-magyar írásban a mássalhangzókat jelöljük és a magánhangzók csak eligazításként, az egyértelműség miatt jelennek meg. Az írások megfejtéséhez, azaz olvasásához, figyelembe kell venni a magyar-latin sajátosságokat is.³

Az olvasás most majdnem könnyebb volt mint korábban, mert (az 'a' ómagyar betűt balra húzott szárával is átmenetinek, de eredetihez tartozónak véve): a nagy Gubbió Lemez Krisztus előtti írásának jeleit 91,4 %-ban ómagyar ( magyar szabvány ISO/ IEC 10646:2015 szerinti) írással írták. A teljes fordítás azonosítással, latin és magyar nyelven, a hitelesség megtartása miatt, a torzulások elkerülése végett nyers fordításban a mellékelt PDF-en menthető, olvasható. Meg kell szoknunk és lehetőleg tanulnunk is, hogy nem csak csodálatos anyanyelvünk van, de két írásunk is, amit ma is egyre inkább használunk. Itt szeretném kifejezni tiszteletem mindenkinek, aki az ómagyar székely-magyar (rovás) írásunk megőrzéséért küzdött és küzd ma is.

Szerénytelenség nélkül mondom, de mégis csak logikus, hogy egy magyar írást egy magyar tud leginkább olvasni, még akkor is ha ez az írás az ómagyar írással történt. Az egyvégtében, lényegében egy helyen, négy évtizedes elméleti és gyakorlati műemlékvédelmi kötődésem kötelez. A szokásosan szerteágazó feladatok és a szemlélet segít is, mint most is, ahol nem elsősorban a latin tudás volt fontos, de a későbbiekben számítok is a segítségre.

Úgy tudom, egyedül anyanyelvünk alkalmas arra, hogy minden szóban csak az 'e' betű szerepeljen magánhangzóként, mint ahogy azt általában a "rovás írás" esetében is megfigyelhetjük. Tehát vehetjük ezt a lehetőséget az ősi írásmódunkból adódó hagyománynak is. Így csak mi mondhatjuk, hogy ha egy * = E akkor: *ny*lv*n m*gt*h*t*m : *m* : k*d*v*s l*v*l*t t*sz*m: f*l n*k*d : M*GY*R ny*l*v*n : sz*r*t*tt*l = e nyelven megtehetem: eme kedves levelet teszem : fel Neked: MEGYER nyelven: szeretettel. Folytatva az egyszerűsítést írhatom a jelölés elhagyásával is: nylv mgth: m kdv lvl tsz fl nk: MGYR nylv: szrtt. Láthatjuk mennyivel rövidebb, persze ehhez rengeteg 'e' kell.

A lefordított gubbiói tábla szövegéből megismerhetjük az umberek, a kelták, a keltibérek és természetesen az etruszkok halotti hamvaszási kultikus szertartását. Fény derül a szarkofágok művészi és egyéni vonásokkal jellemezhető terrakotta szobrainak készítési módjára is. A szertartásrend magyar írásmóddal történt rögzítéséből adódóan ez a leírás egyúttal a Kárpát-medence hasonló halottkultuszának emlékeiről is képet ad.

A Pocsajon (Nagyvárad és Debrecen között félúton) meglelt Kr.e. 2100-1900 k. kerámia kocsi valamint az Árokalja (Kolozsvártól 50 km ÉK-re) határában talált Kr.e. 2. évezred elejére tehető kocsikerék⁴ is ezen halotti szertartás különböző korú és szintű emlékei. A földrajzi értelemben vett távolabbi emlékanyag is pontos értelmezést kap a szöveg ismeretében. Az Oxus mentén 1880-ban talált szkíta arany kocsit a "miniatűr" Kuliffay Hanna eképp írja le: "gyeplőtartója Zoroaszter papja, utasa pedig egy szakállas, szőrmével bélelt subát (nomád szkíta öltözéket) és vastag, nehéz arany nyakéket viselő - egyházi? világi ? - méltóság, aki szintén a jellegzetes frontális pozícióban látható."⁵ A további ismertetései is ebbe a körbe tartozó fontos elemzések, mint az Ai Khanumban fellelt csodálatos korong. A kincseket nézve szinte megelevenednek előttünk a most következő írás jelenetsorának egyes részletei is, és valószínűleg a "merev, frontális ábrázolású" alakot azonosíthatjuk a szövegben "Bábu"-ként használt kifejezés szerinti "cseréppel együtt hamvasztottal." A Tavola Eugubina, Gubbio Tábla leírását követve szinte látjuk a tumulusok előterében lezajló kultikus rituálé sorozatot, mert a ceremónia, a kötelező beavatkozások természetéből adódóan is hosszabb időtávú.

A lemezen található leírás vázlatosan tartalmazza:

• 1-10. sor a bevezető. Ez a hamvasztás szertartásához történő előkészületekről szól, körtánccal és a felhelyezett test megörökítéséhez szükséges szemügyre vétellel. A szövegben az elhunyt teste a BÁBU, de még pontosítani kell, hogy mikor van szó az elhunytról és mikor a róla készült szarkofág szoborról, ugyanis úgy tűnik, hogy mintát vettek a testről amit kiégettek a hamvasztás során. A pastor = pásztor - később juhász - lehetett a szertartások vezetője és egyúttal a szobor készítője is, az eddigi értelmezésem szerint. (A latin fordítás lehetőségeit és az értelmezést szakértőkkel szeretném egyeztetni.
• 10-19. sor: kivonulás a mezőre, balzsamozás, majd ezt követve a hamvasztás, amely úgy tűnik párhuzamosan történt a szobor kiégetésével. Az elválasztás a Haruspica, áldozati Jósnő közreműködésével történik, és folyik a szertartás.
• 20. sortól a mulandóságról, Ciprus és Jupiter (főisten) Róma említésével gondolatok. Megjelenik a halottas- és a diadalkocsi, amit sok e korból származó leletből, a maga valóságában és művészi megformálásokból ismerhetünk. A Harspica, a Jósnő közreműködésével folyik az elválás, a hamvasztott és  "cserépből" készített szobor elhelyezése, a pásztor (vagy juhász=upilio) közreműködésével.
• a 27. sorban a búcsúhoz tartozik a virágszirom, a juhász megpihen, a diadalkocsi "szárad."

A szöveget nem tudom megilletődés nélkül olvasni. Ősi tiszteletadás, szertartás a mulandó testnek, szertartás a közösséggel együtt, és mindez ómagyar nyelven, az utódoknak örökül hagyva. Itt az azonosítási lehetőség az, ami teljességgel megváltoztatja az eddigi ismereteinket. Magyar írással, magyar fonetikának megfelelő kiejtéssel lejegyzett, utódoknak szóló, tanító, megtartó betűjelekhez nyelv is tartozik. A gubbiói lemez írásjelei nem válhattak utólag, ma is érvényesen magyarrá. Olyan jól írt, jól lejegyzett írással írt szövegről van szó, amit csak az tud megtenni, aki jól tud magyarul.

Itt megint egy irreverzibilis folyamatról van szó. Az elképzelhetetlen, hogy valakik ma is érvényes magyar írást használnak cca. 2300 évvel ezelőtt, a nélkül, hogy magyarnak nem nevezhetnénk őket. Ez az írás az ottani helyén, latin írássá alakul, írással cserélődik, majdnem elhal Itáliában majd a keltiber, baszk területeken látjuk viszont, de fennmarad nálunk folyamatosan, és leginkább Erdélyben, a mai napig is.

A térképen jelölt települések sorában feltüntettem a székely határőrségek fontosabb településeit is. Feltüntettem azokat a településeket is, ahol Székely vagy Szeg elnevezések tanúskodnak a székely jelenlétről. Jól tudom, hogy a 19-20.sz. i betelepítések és telepedések sokszor pont ezeket a településeket érintik, de ezek előzménye szintén székely jelenlét (lásd Székelykeve és Gyurgyevo esetében is, Gyurgyevóból települnek Székelykevére a székelyek). A határőr jelenléttel logikusan ahhoz az időszakhoz kell kötődnünk, amikor már megjelent a Megyer és hozzá csatlakozó nemzetségek "fejedelemsége", országunk alakul.

A következőkben vizsgáltam a Botorrita III. bronzlemezt, ami a Zaragozától nem messze Botorritában folyó feltárás során került elő 1979-ben. Szintén Krisztus előtti időkben íródott, amit a latinul olvasható lemez társairól pontosan tudunk: Kr.e. 87-ben májusban. Ismerjük a többi latin szöveg alapján⁶ azokat a körülményeket is, amiért íródtak. A szomszédos város panaszt emelt mivel csatornaépítés során a szomszédok területének használatát sérelmezték.

Számunkra nagyon fontos információ a csatornaépítéshez tartozó lemez szövegének fordítása. Az eddigi névsor feltételezés helyett, egy, a résztvevőkkel és az eseményekkel kapcsolatos eseménynapló leírásait olvashatjuk. (A teljes szövegfordítást még nem végeztem el, de a közreadott sorokat a képeknél ellenőrizhetően olvashatjuk.) Kiderül, hogy az uscanusok, Montenegró ma is meglévő településéről ide jöttek és innen egészen a Szajna partjáig mentek, élelem ügyében, ahol zavart is okoztak. Olvashatjuk, hogy van elegendő élelem, de méz tartalék is.

Olvashatunk Sikelosról, Székelyről az 1.1. sorban. A sikelosok (Hérodotosz: Sekielos) nem görögök ( és "idegenek" tehát nem itáliaiak). A Peloponnészoszi szövetséghez csatlakozott és a sziciliai háború során flottához, Alkibiadészhez érkezett, Kr.e. 415-413-ban csatlakozott népként jelölik. A latin szótári szóhasználatban mind a székely, mind a sziciliai megfeleltetés szerepel, de figyelembe véve a szövegkörnyezetet és magát az írást, indokoltnak találom a székely fordítást.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Magyarország területén kialakult halstatti és la téne kultúra központját Százhalombattán. A halomsíros temetkezés hatalmas emlékanyaga található itt, az egyik temetkezési halom szép helyreállításáról olvashatunk⁷ az Építészfórumon megjelent Egy Halom tanulság című cikkben. 

Százhalombatta földvárában, a most is folyó feltárások során, még 1990-ben a többrétegű település 4. számú házának, a 10,5 x 6 méteres kora bronzkori lakóháznak rekonstrukcióját láthatjuk a 6. számú képen, ahol a régész Poroszlai Ildikó volt, mint oly sok más itteni kutatás néhai vezetője is. A keltibérek az Ibériai-félsziget középső északkeleti részén élt ókelta nép. A tesera=ismertetőjegy, keltibér szövegekhez sorolt írásjelekkel ellátott lemezeket sok helyről tárták fel a kutató régészek. Sokszor az összetartozó részeket egymástól több száz kilométer távolságra lelték meg.

Vizsgálataim során sok lemez feliratát, tartalmát fordítottam le vagy inkább vissza. Vissza; mondom, mert az ókelta keltibér és lepontei írások mindegyikéről bebizonyosodott, hogy részben a szabványos ómagyar írással íródtak, több mint 50 %-os jelhasználattal. A fordítások után lehetővé vált a lemezek pontos értelmezése. Megállapítható, hogy az eddig ismertetőjegyként gondolt lemezeken szerződéseket, megállapodásokat rögzítettek. Ezek tartalma szerint tehát nem tesera (ismertetőjegy), hanem pactum (megállapodás) lemezeket ismerhetünk meg. A Prestino mellett talált (Como és Breccia mellett) épület szemöldökkő felirata tanúskodik a talán pun háborúk utáni állapotról. Gubbióban a Palazzo dei Consoli épületkövének relieffje szól bölcs mondattal, a Vegadeóból előkerült nicer kő eddigi fordítása kapta meg fontos kiegészítéseit, Segeda hős népének emléke az a cseréptöredék, ami egy mondatot szól hozzánk, most több mint 2000 év után, magyar írásjelekkel. Uxana és Aranyosgrend dísznót ábrázoló lemezei között párhuzamot vonhatunk, bár az uxanai lemezen a felirat is tanúskodik az üzleti megállapodásról. Monte Bernorióból adóslevél, a Navarrából házassági szerződés, Sasamonból szamárhajcsár üzletkötése, Cluniából pedig a bikaviadal történetéről kiderül, hogy eredetileg büntetési vagy küzdelemből vált ember és a Torro hősi küzdelmévé.

A keltibérek sok harca közül az egyiket, az említett települések közelében fekvő Numancia elleni pusztító harcot Csipio Aemilianus Africanus római hadvezér vezette Kr.e. 133-ban. Bár földig rombolták városukat, inkább haltak szabadon mint éltek volna rabszolgaként. Ezután kapta meg Scipio a Numanticus nevet is. A lerombolt város helyén épült a római erődített város, de a keltibérek fennmaradtak. A romterületen rekonstruált keltibér, nádfedeles házakat is láthatunk. A szomszédos településen, Soria San Juan ünnepén ünneplőket látunk, úgy, mintha csak a mi népviseletünket látnánk.

A megfejtett, lefordított szövegek rengeteg információval szolgálnak, melyeknek részletes értékelését a további leletek olvasatainak birtokában, rendszerezve meg kell majd tennünk. Több mint 13000 etruszk feliratos emléket tartanak nyílván. Természetesen, mint ahogy írtam, a mostani feltáró munka folytatásának oly sok és sokrétű új feladata jelentkezik amit lehetőleg nemzetközi, minden érintett összefogásával kell majd feldolgozni.

A most készített ábrákon pontosan nyomon követhetőek a fordítások és az ómagyar (azaz a székely-magyar ) betűk, nyelvemlékek használatai az ókelta emlékeken. Nyelvemlékeket írok, mert az írások természetéből adódóan, mivel legnagyobb részben magyar írások vagy abból módosult jelek, így magyar ősi nyelvemlékek sorába tartozónak kell venni ezeket a különböző felületeken megmaradt írásokat. El kell gondolnunk, ki írhat fonetikus latint, egyszerű szavakkal az utódoknak, hogy fennmaradjon egy kultikus szertartás, vagy ki ír egy paktumot, amiben Sabinus feleséget kap, és csak folytatni kell a sort.

Azok írnak akik távolról jöttek, hívásra, hadi segítségben, építeni. Tanulták a latint is, át akarták adni az ősi tudást, latinul is, bár fonetikusan leginkább, még a régi, otthoni írás szerint. Bizonyára sokan nem kerültek már vissza a Duna mellé, a Tisza, a Maros, a "Kaloták Szegébe" Székelyföldre, de őrizték hagyományaikat, nem felejtették önállóságukat sem. Tudom, meg lehet tanulni ezt az írást is, de ha így lenne az sem lenne sem cáfolat, sem baj, mert az is azt jelenti, hogy magyartól tanult aki írt. A mostani migrációs problémák idején fel kell hívnom a figyelmet - nehogy valaki párhuzamot vonjon - más volt a helyzet, bár mindenki védte a magáét akkor is -, de a tárgyalt időszakban a mostani átlag 300 fő/km² helyett cca. 1 fő/km² számolhatunk átlagosan az akkori Itáliában.

Sok kérdés sorjázik, ahhoz mindenképpen sok, hogy ebben az írásban tárgyalni lehessen, de a kérdéseket meg kell válaszolnunk majd. Például Marcus Aurelius római császár győzelmi oszlopán látható kerek házak analógiái is több irányúak. Egyrészt a László Gyula professzor által is példának hozott Türkmén sátor fonott nád épületei felé, jurtáink felé, másrészt a Kárpát-medence kör alaprajzú épületeinek irányába is mutatnak, mint ahogy például legutóbbi Soroksár -szarmatákhoz sorolt település és temető feltárásánál is tapasztalhattuk. A soroksári temető 77 sírjának többsége - mint ahogy Korom Anita ásatást vezető régész (BTM) ismertette - kör alakú, délre néző bejárattal és árokkal körülvett objektum volt.

A sokasodó kérdések sorába analógiák vizsgálatait kell majd folytatni, aminek különleges példáit láthatjuk az UNESCO Világörökség Alborello épületeit illetően is, valamint a Canosában feltárt Kr.e. 3. sz k. - i bronz sisak magyar népművészeti motívumokat idéző díszítését, és egyéb motívumok megjelenéseit illetően is. Az Anhoa és a többi baszk, keltibér temető sírköveinek díszítése fontos párhuzamokat mutatnak. Ilyen szép példa a már jelentését veszített, de hagyományként formájában hűen megőrzött tulipán rajza az ainhoai temető sírkövén, ahol a 'tulipán', ha közelről megnézzük, csak formájában az, de belül 'kukorica'.

Nem tartom véletlennek - az előzmények ismeretében - hogy Ascain városában folyó kisebb vízfolyás neve baszk nyelven Ertsi - Ercsi (Százhalombatta mellett) - nevét az ér (patak) kicsinyítő képzővel alakult szavunkról kaphatta, és mint Százhalombatta, Ercsi és Érd ( pl. Fundoklia-völgy ) is ősi központ a legkorábbi időktől, és lényegében folyamatosan.

Az új összefüggések ismeretében közelebb kerülnek új kérdések is. Például az általánosan panelmondatként átvett kijelentés helyett valószínűbb, hogy Attila nagyfejedelmünk Itáliában töltött gyermekkora inkább kötődik Ravennához mint Rómához. Attila Honorius császár udvarában nevelkedett, aki 404-ben Milánóból székhelyét áttette Ravennába, tehát udvara is ott volt. Ezt a mai Via Roma és Via Giulio Alberoni sarkán lévő, átépítések utáni állapotban ma is látható, Palazzo di Theodericóhoz köthetjük. Ez vonatkozik Attila Hun fejedelmünk Rómába vonulására is, hiszen ekkor a Ravennában tartózkodó Leo pápa a kíséretével együtt a Milánó felől Róma felé haladó Attilát, Ravenna előtt kérhette. Ezt a jelenetet örökítette meg Raffaello az 1500-as évek elején, a Vatikánban az un. Stanza d' Elidor falára festett freskóján - amit egyesek szerint részben átfestettek.

Attila nagyfejedelmünk az itáliai kultúrát jól ismerő, latinul kiválóan beszélő, hatalmas birodalmának inkább intellektuális, bár - mint minden uralkodó - harcos fejedelme lehetett. Nem igazolt bátyja elleni pusztító fordulása sem, sőt, teljesen ésszerűtlen, hiszen a Buda Vonal mára már 58 élő települése a kiépített, Buda fennhatósága alá tartozó rendszer keletről és északról. Attila nyugati és délkeleti birodalmi irányokba már társuralkodója, testvére nélkül kellett, hogy építse hatalmi rendszerét. A művelt nagy uralkodók helyett, sokszor más képet kellett festeni.

A Fény derült az etruszkok üzenetére c. tanulmányban a fantasztikus hypogeumok építészeti, képzőművészeti alkotásainak és más emblematikus etruszk, legkorábbi latin nyelvemlékek eddig meg nem fejtett szövegeinek megfejtéseit - ezzel az etruszk írás megfejtési módját - adtam közre. Ez önmagában is, Itália alapvető történelmi vonatkozásait érintő, jelentős felfedezés, de az, hogy ennek megfejtése csak székely-magyar írással lehetséges, számunkra új történelmi bizonyítékok sorát adja.

A megjelenés előtt a Budapest Kossuth Klubban bemutató előadáson részletesen ismertetettem a kutatási eredményeket. A mostani írásomban sokkal több a magyar betűjel, sokkal több az írás, az emlékek olyan hatalmas témakör felé nyitják a kutatást, hogy erre a továbbiakban egymagam nem is vállalkozhatok. A megkezdett elemzések folytatása mellett, valószínűleg Umbria és Gubbio, különösen fontos, ókori bronz lemezei visszavezetnek Buda-Nyék reneszánsz Vadaskertjébe.

Mielőtt elindulnánk Umbriából még tekintsünk rá a híres Perugai kőre, a Cippo di Perugia feliratára (Museo Archeologico Nazionale dell' Umbria, Perugia ). Mivel G. Dallorto fotóján kívül a kő másik oldalának elemzését nem tudtam elvégezni, az még várat magára. A követ 1822-ben találták San Marino közelében, mintegy 90kmre Perugiától. Etruszk írás a felirata. A feliratot a tüzetes betűjel átírás, vizsgálat után, a latin fordítások elemzésével sikerült lefordítani. A fordítás mivel először betűnként történik ("rovásról" latin betűre) a megoldás közben csodálatos élményben volt részem.

A betűk megszólaltak magyarul. Az első, amit elhittem egy 's' majd z,e,r,e,p =szerep, azaz szeret szó volt igazán. Itt még p=t. Előtte már sok részt félretettem, mert sehogy sem tudtam latinul értelmezni. Kiderült, hogy amire vártam, mégis csak bekövetkezett. Végig vártam, hogy mivel ómagyar betűjelekkel íródnak a sorok, egyszer csak becsúszik egy hiba, egy kimaradás és rákerül egy-két magyar szó is a felületekre. Most így történt, és egész mondatokkal is. Az eddigi legkorábbi magyar nyelvemlékeinket olvashatjuk most. Köszönet Perugia, köszönet Umbria, köszönet Itália. Köszönet és üdvözlet ómagyar írás.

Salute Signore Mario Alinei! 

Kiss József
Kós Károly díjas táj- és kertépítész

Letölthető PDF: Kiss József, A Tavola Eugubina, a (Nagy) Gubbio Tábla Hamvasztási Szertartás Szövegének Magyarra fordítása. Salute Signore Mario Alinei! Az etruszk- magyar kapcsolatok neves kutatójának köszöntésére. 

A perugiai kő Cippo di Perugia fordítása - Kiss József

1. Giacomo Devoto, Le tavole di Gubbia, Sensoni, Firenze 1948.
2. Csak egy példa a száz közül amiket sajnos, de érthető módon említeni sem tudok:
Michael Bréal, Tables Eugubines, 1875, Album Paris. A majd 500 oldalas könyv ad feldolgozást a táblákról.
3. Sajátosságok például: a K=C; a kettős betűket jelölők esetében pl. a Ny jel nem egyenlő NY, hanem N és Y tehát ~ NÜ. Megfigyelhető az is, hogy mint a korábbi etruszk szövegeknél az R kettőzése gyakori - ezt olvasták sokan M-nek. Az ak jel inkább = CC .
4. Vágó Ádám, A Kárpát- medence ősi kincsei, Magyar Nemzeti Múzeum, Kossuth Kiadó, 2015. p.: 115, 161
5. Kuliffay Hanna, Baktíria Arany Kincsei, Washington, 2004. http://empiriamagazin.com
6. Jordán Carlos Celtibérico, Zaragoza, 2004.
7. A halomsír különleges és mintaadó helyreállítása - építésztervezők: Gelesz András és G. Lenzsér Ágnes. Itt kell megemlíteni a Százhalombatta Régészeti Park, Matrica Múzeum minden munkatársának, Vicze Magdolna múzeum igazgatónő odaadó munkáját, emlékezve Poroszlai Ildikó régész kutatóra és rekonstrukciós munkáinak eredményeire is. A Régészeti Park halomsírjainak, és a többi régészeti terület, nagyon jelentős botanikai felmérését Dr. Terpó András  botanikus, volt professzor tanárom végezte el.