Egy szociális klímapolitika lehetőségei az energiaválság után – Megjelent a 2023-as Lakhatási jelentés 3. fejezete

A Habitat for Humanity 2012 óta minden évben elkészíti éves jelentését a magyarországi lakhatási szegénység alakulásáról és aktuális állapotáról. A kiadvány elsődleges célja, hogy évről-évre hiteles és kurrens képet adjon az elmúlt év szakpolitikájáról, és arról, milyen folyamatok játszódtak le, problémák ütötték fel fejüket a lakhatást érintve Magyarországon. A 2023-as lakhatási jelentés első kettő, novemberben megjelent fejezete után már elérhető a harmadik fejezet is, mely az energiaszegénység témakörét dolgozza fel.

2024. január 17-én mutatta be a Habitat for Humanity 2023-as lakhatási jelentésének harmadik fejezetét, Feldmár Nóra és Koritár Zsuzsanna, a szervezet energiaszegénységi szakértőinek tanulmányát. Az Egy szociális klímapolitika lehetőségei az energiaválság után című fejezet az elmúlt év lakossági energiafogyasztásának változását tárgyalja az energiaválság türkében, valamint ennek szabályozási hátterét összegzi, és szakpolitikai javaslatokat is megfogalmaz. 

Az elmúlt évek energiaválsága Európa-szerte felerősítette és központba helyezte a lakhatással kapcsolatos problémákat. A legtöbb uniós ország állami beavatkozásokkal igyekezett mérsékelni a lakossági energiaárakat, azonban Magyarországon egy ellenkező irányú folyamat indult el. Megingott a rezsicsökkentés intézménye, amely 2013-as bevezetése óta először kényszerült lényeges átalakításra. A rezsicsökkentés 2022-es “csökkentése" rávilágított: a lakosság nagy része ki van szolgáltatva az energiaár-változásoknak, és nincs felkészülve egy hasonló energiaválságra. Ugyan a társadalom a közvéleménykutatások alapján gyorsan tudott alkalmazkodni az új helyzethez (pl. fogyasztásuk visszafogásával vagy fűtőanyag-váltással), a vidéki, családi házban élő, fával tüzelő háztartások és a sérülékeny társadalmi csoportok nehezebben tudtak megküzdeni a válsággal. 

Ma Magyarországon rengeteg háztartást érint az energiaszegénység. [1] A legfrissebb népszámlálási adatok alapján a hazai lakóingatlanok kétharmada 1980 előtt épült, sokan kénytelenek olyan épületekben élni, melyek beáznak, penészesek, ezáltal az egészségre károsak. Számottevő arányban élnek emberek olyan épületekben, melyek az alapvető komfortokat is nélkülözik: több, mint 100 000 lakásban nincs fürdőszoba és/vagy melegvíz, illetve 67 000 lakásba a vezetékes víz sincs bevezetve. A magyar épületállomány energetikailag is korszerűtlen: a lakóépületek több mint fele GG vagy annál rosszabb energiaosztályú, ezek 2,5-3-szor annyi energiát fogyasztanak négyzetméterre vetítve, mint a korszerűnek tekintett, legalább CC besorolásúak. Az Európai Unió átlagához képest ezzel a fűtésienergia-fogysztással Magyarország a második legrosszabbul teljesítő európai ország. 

Magyarországon az épületek energiahatékonysági felújítása csak kis hangsúlyt kap a politikában. Az állami lakáscélú támogatások nem az energiahatékonyságra irányulnak, hanem lakossági energiaárak univerzális csökkentéseként jelennek meg, miközben ezzel nem ösztönzik a fogyasztókat a környezettudatosságra és fosszilis tüzelőanyagokkal való takarékosságra. Ezt mutatja az is, hogy a fosszilis tüzelőanyagok használatában 2014 és 2021 között 34%-os növekedés jelentkezett, csak a gázt vizsgálva ez az arány 43%. Mindez felfedte a korábbi rezsicsökkentés klímavédelmi hátulütőit, mindazonáltal nem elvitatható a program általános energiaszegénység-csökkentő hatása –  a közüzemi számlákkal hátralékos lakosság aránya visszaesett bevezetése óta. Fontos hiányossága azonban, hogy a támogatás nem szociálisan célzott, így egyenlőtlen az elosztása. Nem terjed ki a legszegényebb, fával tüzelő háztartásokra, ugyanis a tűzifa-használatra nem vonatkozik az ártámogatás. (Amelynek viszont a vezetékes energiával szemben több mint háromszorosára nőtt az ára 2012 és 2023 között.) 

A 2050-es dekarbonizációs célok jelen tendenciák mellett elérhetetlennek tűnnek. Teljesítésükhöz évente 130 000 lakóingatlan energetikai korszerűsítésére lenne szükség, de a tervezett keretekből csak néhány tízezerre jut támogatás. A kiút egy megalapozott szakpolitikai stratégia lenne, melynek hiánya egyelőre akadályozza az energiaszegénység felszámolását és a klímavédelmi célok elérését.

A Lakhatási jelentés harmadik fejezete az első kettővel szinkronban hangsúlyozza a jól célzott lakhatási támogatások szükségességét, mely hosszú távon nemcsak gazdaságilag és szociálisan, de környezetvédelmileg is megtérülnének. Az univerzális költségcsökkentő intézkedések elvonják az állami finanszírozást a rendszerszintű, hosszútávú megoldásokról. Ma Magyarországon, csak úgy, mint az Európai Unióban, a legnagyobb energiafogyasztó az épületszektor. Ennek visszaszorítására az EU egyre szigorodó jogszabályokkal reagál, ezeknek egy része a lakóépületek energetikai teljesítményének javítását irányozza elő, és stratégiákat fogalmaz meg a karbonsemlegesség elérésére (a Fit for 55 jogszabályalkotási csomag keretében). Ezzel egyidejűleg az EU-s források és karbonkvóta bevételek pénzügyi forrásokat is biztosítanak a szükséges épületfelújításokra. Ezeket a lehetőségeket azonban Magyarország kevéssé használja ki; a programtervekben (pl. RRF, KEHOP), a következő évekre mindössze néhány tízezer lakás energiahatékonysági felújítása szerepel, a szükséges évi százezres nagyságrend helyett.

Az Európai Unió a háztartások növekvő energiakiadásait a 2025-ben induló Szociális Klímaalap bevezetésével tervezi ellensúlyozni. Ezt a pénzügyi forrást a tagállamoknak olyan energiaszegénységi intézkedésekre kell fordítaniuk, amelyek célzottan a szociálisan rászoruló háztartásokat támogatják. Az Alap felhasználható a közvetlen energiaár-támogatástól kezdve az épületkorszerűsítésig. Ez megközelítőleg 1000 milliárd forintot jelentene Magyarország számára, amely nagyságrendekkel meghaladja az elmúlt évek ilyen célú támogatásait. 

[1] „azok tekinthetők energiaszegénynek, akik nem képesek hozzáférni az alapvető, megfelelő életszínvonalat és egészséget biztosító energiaellátáshoz, ideértve a megfelelő fűtést, meleg vizet, hűtést, világítást és az árammal működő készülékekhez szükséges energiát [...], amelyet több tényező együttese okoz, beleértve a megfizethetőség hiányát, az alacsony jövedelmet, a magas energiaköltségeket és a lakások rossz energiahatékonyságát." (Európai Parlament és Európai Bizottság (2023). DIRECTIVE (EU) 2023/1791 on energy efficiency and amending Reg)

forrás:
Sajtóközlemény, 
A Habitat for Humanity 2023. évi Lakhatási jelentése