Festményért otthont
Gerhard Richter ismét példát mutat a kortárs művészeti piac világának. Ezúttal 18 festményének bevételéből épít otthont hajléktalanoknak.
A világhírű német képzőművész 100 hajléktalan szálló építését fogja finanszírozni festményeinek bevételőből. A házakat az Észak-Rajna-Wesztfália régióban fogják kivitelezni, Németországnak ez a területe ugyanis kritikus az otthontalanok létszámát illetően. — számol be róla az artnet.news.
Richter a 2015-ös "Cage f.ff" sorozat darabjainak értékesítéséből támogatná a jótékony akciót, mely összeget több mint 1 millió euróra becsülik a szakértők.
Az árverést az a düsseldorfi Fiftyfifty Galéria fogja levezényelni, mely több alkalommal indított kampányt a régió hajléktalanjainak megsegítéséért. A végösszeg egy jótékonysági alapítványhoz, a Housing First Alapítványhoz fog kerülni.
ÉF
21:15
Ma láttam egy filmet, a Bolti tolvajokat. Ordítani és zokogni tudtam volna utána. Egy kis, családszerű közösségről szól, amelyben a maga szelíd módján megvalósul a teljesség egymásközt, miközben egyre kevésbé kompatibilisak a külvilággal. Mindez szinte idegesítően tétova tempóban előadva: a néző, tehát a mai, "sikeresen" élő ember alapvetően másképp cselekedett (egyáltalán: cselekedett) volna azokban a helyzetekben, amelyeket a filmbéli alkalmi család sorra elpénecolt.
Megérdemelt a cannes-i Arany Pálma ezért az alkotásért, amelynek készítői nagyon sokat tudnak a gyerekről, az anyaságról, a szeretetről, és ezt a tudást olyan lebilincselő egyszerűséggel adják át, ahogy én még nem láttam. Hogy miért tartozik ez ide? A hajléktalanság, és ezen keresztül minden súlyos, rendszerszerű depriváltság okán. És ha megnézik, kérem, figyeljenek a férfi főszereplő utolsó jeleneteire. Hogy bár érdemtelenül, de kapott egy szoba-konyhát, fürdőszobával, ahol újjáépíthette magát és saját döbbenetesen hiteles apaságát, kriminális, kudarcos élete egyetlen, igazi, morális, érzelmi és haszonelvű esélyét. Csúnya, stílustalanul tudálékos zárómondat - de erre jó a Housing first.