Hasábok, hengerek, félgömbök - Szent Imre emlékkápolna

Szent Imre herceg vadászbalesetének helyszínén, egy egykori kolostor emlékein, a Berettyó völgyére néző dombetőn áll a Wagner Péter DLA tervezte kápolna. "A egyes tömegek és kapcsolataik kialakításánál az egyszerűségre, a kereszténység kezdeti időszakának tér- és tömegformáló eszközeinek, anyagszerű és díszítetlen, robusztus és mégis arányos építészeti megoldásainak alkalmazására törekedtem." - írja az építész. 

A kápolna Hegyközszentimre község temetőjének szélén festői környezetben épült. Ezen a helyen szenvedett halálos vadászbalesetet Imre herceg, Szent István, az első magyar király egyetlen fia. Nem sokkal a herceg szentté avatása után kolostort emeltek itt, a Berettyó völgyére néző dombtetőn. A kolostorból napjainkra semmi sem maradt, azonban szántáskor ma is sokszor akad faragott kődarabokba az ekevas. A kápolna helyét úgy választottuk meg, hogy ne essék messze a herceg halálának helyétől és a kolostor feltételezett szélső falaitól sem, ugyanakkor már távolról látható legyen, ezáltal nem csupán a község, hanem az egész környék jelképévé is válik majd.

Az épület három funkciót is betölt. Legelőbb is emléket állít Szent Imre hercegnek és vele együtt az Árpád-házból - a magyarok első királyi családjából - származó szenteknek. Másodszor, az Európai Unió előírásainak megfelelően ravatalozóként is szolgál. Harmadik rendeltetése szerint tornya egyben kilátó is, melyből a Berettyó völgye és a távolabbi vidékek is messzire beláthatók. Az épületegyüttes rendeltetésének megfelelően három fő részből áll, a kápolnából, mely emlékhely és zárt ravatalozó is egyben, a toronyból, mely a harangot hordozza és ugyanakkor kilátó is, valamint a kettejüket összefogó fedett oszlopcsarnokból, mely szabadtéri ravatalozóként szolgál.

A egyes tömegek és kapcsolataik kialakításánál az egyszerűségre, a kereszténység kezdeti - egyetemes - időszakának tér- és tömegformáló eszközeinek, anyagszerű és díszítetlen, robusztus és mégis arányos építészeti megoldásainak alkalmazására törekedtem. Ugyanakkor az ókeresztény és románkori építészeti formák megidézése mellett fontosnak tartottam a két világháború közötti magyar építészet római iskolaként ismert irányzatához való szellemi kapcsolódást is, ezáltal a múlt és a jövő, az egyetemes és a nemzeti között építendő hidat minél több pillérrel alátámasztani.

Az épületek alaprajzi szerkesztését a négyzetháló és a benne elhelyezkedő körök, míg a térbeli megjelenését az ezen síkidomokkal leírható testek, hasábok, hengerek és félgömbök határozzák meg. A térbeli szerkesztés alapja ugyancsak a négyzetháló alkalmazása. Az alkalmazott anyagok tekintetében ugyancsak szűkszavúságra törekedtem, a külsőben a látszóbeton, a szabálytalanul rakott terméskő és a zöldre patinázott rézlemez a meghatározó.

A belső tér fehérre festett, ezt átlátszó, áttetsző, kevés színt használó nonfiguratív üvegezésű ablakok világítják meg. A belső egyetlen dísze a Szent Imre-ablak, mely a környék történetében döntő szerepet betöltő Árpád-házi szenteknek – Istvánnak, Imrének és Lászlónak – állít emléket.

Wagner Péter