PPW ’22 – Oktatói beszámoló a Debreceni Egyetem táblaképfestő workshopjáról

2022 nyarán Erdős Imre építész, a Debreceni Egyetem oktatója táblaképfestő workshopot szervezett az egyetem építész hallgatói számára, a különböző anyagokkal és technikákkal való kísérletező szemlélet gyakorlatban történő továbbadására, amire ma egy egyetemi képzési rendszerben idő és erőforrás hiányában egyre ritkábban adódik lehetőség.

A Debreceni Egyetemen eltöltött eddigi oktatói féléveim során örömmel tapasztaltam, hogy a jövő építészgenerációját képviselő ambiciózus hallgatók absztrakt elképzelésekkel rendelkeznek az építészeti térről, a különféle felhasználható anyagokról, valamint fogékonyak az inspiráló, közösségi alkotásra. Erről számos közelmúltban publikált hallgatói workshop és kiállítás tanúskodik, melyeket az építész tanszék oktatói bonyolítottak le Szentirmai Tamás DLA vezetésével. Fáradhatatlan kreativitásukból ihletet merítve, 2022 július 16-án az építész műtermem udvarán egyetemi hallgatók részére, Panel Painting Workshop címmel táblaképfestő workshopot szerveztem Huszthy Edit segítségével.

Az alap felvetésem az volt, hogy bár gondolataink, szándékaink és érzéseink kifejezésének számos módja lehet, a leginformatívabb közlési formák a kezdetektől fogva az emberi látással hozhatók összefüggésbe. Ennek belátásához elegendő a több mint tízezer éve keletkezett közismert spanyolországi (Altamira-barlang) vagy franciaországi (Lascaux-i barlang) falfestményekre gondolnunk, melyek az ősemberek élményeiről és vágyairól mesélnek nekünk. Modern világunkban a barlangrajzokhoz képest természetesen nagymértékben finomodott és bővült az eszközkészletünk, és a számítógépes grafikákban rejlő potenciál vitathatatlan, azonban ennek a műfajnak a túlzott előnyben részesítésével, a makettezés és a szabadkézi rajzolás – s velük együtt az alkotás öröme is – kezd eltűnni a tervezési gyakorlatból. Éppen ezért úgy gondolom, egyre nagyobb szükség van a természetesebb, analóg önkifejezési- és munkamódszerek felélesztésére és a virtuális világ nyomásának ellenpontozására.

Nikos A. Salingaros építészet-elmélet kutató, akinek munkásságról mindössze néhány éve szereztem tudomást, hasonló álláspontot képvisel, és ezt az emberi evolúcióval kapcsolatos kutatási eredményeivel támasztja alá. Tanulmányaiból egy olyan könyvet állított össze, mely egyfelől építészeti vonatkozásaiban is nagyon izgalmas, másrészt az emberi észlelés általános működési mechanizmusainak tekintetében is lebilincselő és ajánlott olvasmány azon építészek számára, akik közelebb kívánnak kerülni világunk megértéséhez. (A Theory of Architecture, 2006). Salingaros könyve többek között olyan érdekfeszítő kérdésekkel foglalkozik, mint például, hogy ’Mit látunk ösztönösen szépnek?’  vagy, hogy ’Milyen tulajdonságokkal kell rendelkezniük az emberi alkotásoknak, hogy kielégítő vizuális élményt nyújtsanak?’.

Továbbá Salingaros arra is rámutat könyvében, hogy a léptékhierarchiához hasonlóan a színek is környezetünk nélkülözhetetlen kötőelemei, mivel alapvetően hozzájárulnak a jó közérzetünkhöz:

Bármily sivár legyen is egy tér – legyen az építészetileg szándékolt vagy sem –, van lehetőségünk javítani a helyzeten. Harmonikusabbá és élhetőbbé tehetőek a huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyek, akkor is, ha a térrendszer átalakítása vagy a falak festése valamilyen oknál fogva nem jöhet szóba. Ehhez közvetlen környezetünk rendezett fraktálinformáció-tartalmát kell megnövelnünk, amit elérhetünk megfelelő mennyiségű növényzet vagy emberek alkotta műtárgyak, például nagyméretű, színekben gazdag és kellően komplex képek elhelyezésével is.

Egy olyan alkotói folyamat, amikor valamit a megszokott méretektől egy nagyságrenddel nagyobb léptékben készítünk el, ráadásul mindezt közösségben, hatalmas energiákat képes felszabadítani. Még most is élénken él emlékeimben, hogy a mesterképzés ideje alatt milyen különleges hangulatban teltek a rajzóráink a rendhagyó méretű képeknek és a közös alkotásnak köszönhetően. A workshop szervezésének célja, – amellett, hogy számomra is nagyszerű élményt jelent közösségben, egy happening keretében megtapasztalni az alkotás örömét –, alapvetően az volt, hogy továbbadjam a különböző anyagokkal és technikákkal való kísérletező szemléletet a gyakorlatban is, amire ma egy egyetemi képzési rendszerben idő és erőforrás hiányában egyre ritkábban adódik lehetőség.   

A workshop ideje alatt – a szabadság jegyében – rendező elvként mindössze csak a színeket és a méretet határoztuk meg előre. Minden más szempontból, azaz a technikát, a témát, valamint a kiegészítő anyagok használatát illetően nem volt korlátozás. A szín tekintetében kék-narancs komplementerre esett a választás, a hordozófelületet pedig 100x135 cm méretű farost táblák adták. A technikák között akadt montázs, kollázs, különböző módon hengerelt, dörzsölt és visszakapart eljárások, illetve mindezek kevert verziói.

Salingaros kutatásai szerint egy alkotás szépségét és sikerességét, stílustól és technikától függetlenül, annak összetettsége, valamint rendezettsége határozza meg. Az emberi észlelés ugyanis a járulékos információktól függetlenül, ösztönösen képessé tesz minket, hogy felismerjük e két jellemző mentén létrejövő gyönyörű, és érzelmileg kielégítő formákat. Ha elkezdünk tudatosan figyelni erre és prioritásainkat a szervezett komplexitás felé toljuk az alkotói folyamat alatt, idővel egyre inkább képesek leszünk megérteni a természetben fellelhető formák felépítését is, valamint értelmezni a legnagyszerűbb, csodálatosan összetett emberi alkotásokat, melyek ugyanezeket az elveket követik. Az erre irányuló, ehhez hasonló gyakorlatok véleményem szerint kiemelten hasznos mankót jelenthetnek az építészhallgatók számára egyetemi feladataik és későbbi szakmai munkásságuk során is.

Szeretném ismételten megköszönni Huszthy Edit segítségét, aki a szervezésben és programalkotásban is sokat segített, illetve minden résztvevő hallgató aktív munkáját! Reményeim szerint mindezt visszatérő eseménysorozattá, egyfajta hagyománnyá sikerül alakítani a soron következő években.

Erdős Imre

Szerk.: Hulesch Máté

[1] Nikos A. Salingaros: A Theory Of Architecture, Vajra Books, Nepal, 2006. 91. o.

[2] Salingaros, 2006. 99. o.