82 éves korában elhunyt Ricardo Bofill

Ricardo Bofill a posztmodern építészet egyik legfeltűnőbb és legtermékenyebb építésze, teoretikusa volt, akinek több mint 60 éves életműve 1000-nél is több projektet számlál. Az utópisztikus lakótelepek és a híres "cementgyár palota" alkotója, aki első művét még tinédzserként tervezte Ibizán, 82 évesen tért örök nyugovóra.

A Taller de Arquitectura, azaz az RBTA alapítója, több mint 40 országban, 1000 projekt tervezőjének mondhatta magát. Ricardo Bofill nem egy épülettípusban és teoretikai területen hagyott maga után maradandót, témák tekintetében mégis a lakóegyüttesek, a szociális lakhatás kérdésköre foglalkoztatta leginkább. Munkái között ismert a Walden 7, amely Bofill modern városi lakhatással kapcsolatos kutatásainak leképeződése egy olyan épület formájában, ahol az otthonok többsége a belső udvarra és a külvilág felé is nyitott, számos közösségi térrel és kerttel emelve a lakók életszínvonalát.

Rögtön a telek mellett fekszik másik főműve, a  La Fábrica, ahol egy elhagyatott cementgyárból hozta létre a Kompozit soratunk fő témáját is alkotó továbbépítések és az adaptive reuse műfajának egyik klasszikusát, kulcsmunkáját. (Nem mellesleg Bofill irodájának központja is itt működik.)

De ki ne ismerné a La Muralla Roja markáns, arab és észak-afrikai építészetből inspirálódó lakóegyüttesét, vagy a mai napig megosztó, az építész által is végül bizonyos pontokon sikertelennek ítélt, de nagyon is meghatározó, párizsi Les Espaces d’Abraxas utópikus kísérletét 1983-ból, amelynek nemrég még a bontása is felvetődött. Az építész elképesztő munkásságáról jövő héten egy nagyobb bemutatóval készülünk az Építészfórumon. 

Bofill halálának hírét az RBTA jelentette be azzal a ténnyel, hogy az építész fiai, Ricardo Emilio és Pablo folytatni fogják az 1963-ban létrehozott iroda vezetését. Egyúttal közölték, hogy január 26 és 27 között nyilvános eseményre invitálják Barcelonába mindazokat, akik szeretnék leróni tiszteletüket Bofill emléke előtt.