A Boly – Majnár Rebeka diplomamunkája

Majnár Rebeka diplomamunkájában a városi életmódból fakadó elmagányosodás problémakörével foglalkozott. A kortárs kihívásoknak eleget tevő, egészséges városi terekben alapvető igényként merül fel a közösségi élet létrehozása, felelevenítése. A boly egy szövetkezeti modellben működő vertikális köztér, amely a commoning legfontosabb alapelveiből táplálkozik.

Helyszín:
A mestermunkám helyszíne az egykori Chinoin gyógyszercég 30 éve üresen álló raktárépülete, amely Budapest IV. kerületében található. A terület az ipari és a kertvárosi övezet határán helyezkedik el, két utcával arrébb pedig az újpesti lakótelep panelházai magasodnak. A környékbeli intézmények, mint a Berlini Park, az Újpesti Erőmű, a Károlyi Sándor Kórház és a Károli Gáspár Református Egyetem mind városias funkciókat képviselnek, ezáltal egy munkahelyi zónát alkotnak. A környék infrastrukturális lefedettsége a peremkerületekre jellemző színvonalat képviseli. A szociális intézmények (egészségügy, oktatás, közigazgatás) a lakótelepi zónában kielégítő mennyiségben megtalálhatók, viszont a harmadik helyek minőségi és mennyiségi hiánya erősen szembetűnő.

Az épület közvetlen szomszédságában egy óvoda áll, melynek mindennapi működését új programlehetőségekkel teheti színesebbé az egykori raktár revitalizációja. Az épület közös telken osztozik a Stephaneummal, az egykori aggok házával, amely a rendszerváltás óta szintén üresen áll. Mellette a hétszintes vasbeton tömb továbbra is tájsebként ékelődik az újpesti látképbe.

Program:
Egy olyan tervezési programra teszek javaslatot, amely az építészeti beavatkozásokkal együtt egy szövetkezeti rendszer kialakításának katalizátora lehet. A városi publikus terek „közös térként" / common space-ként való értelmezése lehetővé teszi, hogy egy emberközpontú, modern és minél szélesebb társadalmi rétegek számára nyitott városban éljünk. A közös terek / common space kialakulását a még gyerekcipőben járó participatív tervezési módszerek nem tudják elég hatékonyan elősegíteni, így más módszerekre van szükség. A felvetésem szerint a commoning gyakorlatok térszervező ereje képes kialakítani és megerősíteni a helyi közösségeket. Ezért a tervezési programom a commoning legfontosabb alapelveiből táplálkozik, mint a tudás kimeríthetetlen erőforrásként való kezelése, a reproduktív munka megosztása, és az átmeneti terek jelentőségének felismerése. A közösségi tulajdon és a szövetkezeti működés szintén hozzájárul az inkluzívabb és szolidárisabb környezet kialakításához. Ebből kifolyólag a Boly elsődleges célcsoportjának a helyi lakosokat, a környékbeli oktatási intézményeket és a fent említett munkahelyek alkalmazottjait tekintem. A kertvárosi övezetekben különösen jellemző az individualista életmódból származó társadalmi elszigeteltség, az itt élők rendszerint kénytelenek a városközpontban, hosszú és időigényes ingázás árán kielégíteni a szociális és kulturális igényeiket.

Az újpesti önkormányzat által kiadott integrált településfejlesztési stratégiában megfogalmazott célokhoz igazodva törekedtem a városrész alközponti szerepének erősítésére, a helyi gazdaság és ipar fejlesztésére, a kulturális értékteremtésre, illetve a lokális turizmus elősegítésére.

Ennek eredményeként a legcélszerűbbnek egy vegyes használatú épület kialakítását láttam, amely gasztronómiai és rekreációs központként tud működni. Ez magába foglalja az élelmiszerekhez köthető termelést, fogyasztást és az ezekhez kapcsolódó oktatási tevékenységeket. Emellett a ház teret enged különböző kulturális és közösségi eseményeknek, amelyből jelenleg hiányt szenved az újpesti lakosság. A programmix részét képezi egy kantin, amely a szomszédos idősek otthonának étkezését is biztosítja, egy kávézó és egy közösségi alapon működő élelmiszerbolt. A középső emeleteken két eltérő méretű, multifunkcionális eseménytér, illetve három közösségi műhely (ruhajavító, elektronikai és faműhely) található. A felsőbb emeleteken egy sajt manufaktúra és egy vertikális farm kapott helyet, amelyek látogatóközpontként a tudásmegosztás helyszínévé is válnak. Mindezzel csupán egy lehetséges verziót vázolok a ház hasznosítására, amely a környék jelenlegi hiányosságára ad választ. Az épület felépítése lehetővé teszi, hogy a funkciók idővel az igényekhez igazodva változzanak.

Téralakítás:
Az épület tartószerkezeti vázát megőrizve a tömeget a váltakozó méretű kiharapások teszik könnyedebbé és játékosabbá. A nagymennyiségű üvegfelületnek köszönhetően a környezete felé is nyitottabbá válik a ház.  A jelenlegi homlokzatot előregyártott, u-alakú beton elemek borítják, melyeknek cseréje a hőtechnikai elégtelenségük miatt szükséges. A délkeleti és délnyugati oldalon a homlokzat visszahúzása oldja meg az árnyékolás kérdését, az így kialakuló teraszokon növényvályúk kaptak helyet. A teraszokat egy külső lépcső köti össze a homlokzaton, amely egy városi tanösvényként is funkcionál. A tanösvény bejárása integrálható egy 2x45 perces tanórába, így a környékbeli iskolások és óvodások bármikor megismerhetik a ház működését, anélkül, hogy a termelő területekre be kellene lépniük. A tanösvény végén egy közösségi tetőterasz kapott helyet, ahol bárki szabadon élvezheti a panorámát vagy egy grillpartit fogyasztási kényszer nélkül.

Majnár Rebeka

Szerk.: Borenich Levente